Az állam és a vállalkozások

A mai magyar állam a szolidaritás lebontásával, a kiszolgáltatottak rugdosásával, a piac torzításával, a kapitalizmus megcsúfolásával, párt- és kormánybarát oligarchák kitömésével van elfoglalva. Így nem fog menni.

Ma reggel kinyitottam a vállalkozásom bankszámlakivonatát. Mire végigmentem a negyven-egynéhány tételen, megvilágosodtam a magyar rothadó kapitalizmus természetét illetően. Figyeljenek!

Először is csodás digitális világunkban totál agyrém a papíralapú kivonatozás, de magára valamit is adó adózó jobb a békesség alapon ragaszkodik hozzá. Mivel a kivonatokat nem lehet a végtelenségig ingyen visszakeresni, abszolút érdekem papíralapú kivonatot igényelni. Hiába tobzódom a netbankban, még a könyvelőm sem tudja megmondani, megbüntetnének-e, vagy rákényszerítenének-e az utólagos, fizetős kikérésre, ha lemondanám a papíralapú kivonatolást, és egyszerűen letöltögetnék. Ráadásul ki tudja, hogy a letöltött és mindenféle szolgáltatási díjakat is tartalmazó txt-kivonatok megfelelnének-e az elektronikus számlákról szóló bonyolult szabályoknak? (Nem.)

Mindez természetesen messzemenően idegesítő, mellékbüntetésként hergel a papírpazarlás – de ez rajtam és sorstársaimon kívül senkit nem érdekel. 1:0 a józan észnek (kevésbé a kapitalizmusnak, mert azt szimmantom, itt bankom sincs a helyzet magaslatán).

Az első dolog, ami egy ilyen banki papíron feltűnik, az a „bank által megfizetett tranzakciós illeték” felirat minden utalás alatt. Akkor is, amikor az ember a NAV-nak utal. A mindenit, ebben az országban még az adómat is megadóztatják! Hála Istennek és a kormánynak, ezt az illetéket a csúnya, gonosz bankom fizeti. Igaz, csúnya gonosz bankom olcsóbban is szolgáltathatna nekem, például megkímélhetne az utalásonkénti 500 forintnyi jutaléktól, ha nem kellene illetékeket, adókat, különadókat és büntetőadókat fizetnie kilóra. Ezeket persze nem háríthatja át direktben – áthárítja hát máshol, a számlavezetési díjban, az utalási költségben és még ahol tudja. Nem kárhoztatom. Én is ezt tenném, ha bank lennék. De legalább pártunk és kormányunk höröghet, hogy a rohadt kapitalisták megint nyerészkednek. (2:0)

Amúgy a vállalkozásom egyszerű darab, ezért csak négy-öt NAV számlára kell havonta utalnom a kötelező járulékot és adókat, amelyeket akkor is fizetek, ha rossz hónapom van, és mondjuk nincs bevételem. Minden hónapban alsó hangon mínusz 85 ezer forintról indulok, ennyi a létadó, a fejadó, amelyet azért fizetek, mert az állam nagy kegyesen megengedi, hogy dolgozzak (a szerencsésebb katások már ötvennel megúszhatják, de nekik is fizetniük kell, ha keresnek, ha nem). No, ez a „méltányos közteherviselés” kódnevű izé kis hazánkban. (3:0, remélem, számon tartják.)

Ja, utalás. A havi négy-öt kötelező utalás havi 2-2500 forintomba kerül. Ennyit fizetek azért, mert befizetem az adómat, és mert a NAV egyelőre nem képes egyetlen gyűjtőszámláról adónem szerint szétdobni a befizetett pénzt az adó-folyószámlára. Amúgy ezt a modernizációs akciót kezdhetnénk mondjuk az adóhivatal Abevjava / ÁNYK néven futó, gyakran informatikusok által is kezelhetetlennek talált nyomtatványkitöltőjével, ami elől jóérzésű ember úgy menekül, mint jól nevelt kislány a cukros bácsi elől. 4:0-nál tartunk, s közben egyre hangosabban szurkolunk Lázár Jánosnak és a bürokráciacsökkentésnek.

Erről jut eszembe egy másik hasonlóan praktikus „sarc”. Amikor pár évvel ezelőtt kitalálták a kötelező kamarai díjat (ezt minden vállalkozásnak fizetnie kell), joggal háborodott fel minden jóérzésű vállalkozó. Persze ezt a kamarát és ezt a finanszírozási rendszert nem azért találták ki, hogy bármiféle piaci hatékonyságot, esetleg piaci érdekképviseletet felmutasson, szóval akkor meg is állapíthatjuk, hogy az állás 5:0 a józan észnek és a kapitalizmusnak.

Pedig egy olyan kis országban, mint Magyarország, szükség lenne államra, mert sok dolgot a piac nem tud megoldani (oktatás, közcélok, infrastruktúra, stb.) A vágyott magyar államnak szolidárisnak és okosnak kellene lennie: okosabban és hatékonyabban kellene adóztatnia azokat, akik boldogulnak, nem kellene fojtogatnia az éppen alakuló középosztályt, viszont folyamatosan korrigálnia kellene a piac kiugró igazságtalanságait. A versenyben elbukóknak védőhálót, második-harmadik esélyt és főleg lehetőséget, oktatást, kinyújtott kezet kellene biztosítania.

Nem feltétlenül a kapitalizmussal és a piaccal van itt baj, kérem, hanem az állammal. Az nem teszi a dolgát. Az rohad, az hajt minket a vesztünkbe, egészen a 6:0-ig.

Forrás: hvg.hu Szerző: Soós Eszter Petronella

Főbb kulcsszavak: Vállalat

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

  

Szakértőnk

dr.Tatár Attila, pénzügyi szakértő, befektetési tanácsadó
dr.Tatár Attila
közgazdász, tanácsadó
- Hírlevél
- V.I.P. Hírlevél

Akciós könyvek

Hogyan válhatok befektetővé? Ajándék e-könyv. Befektetési tanács, külföldi termékek.

Hozzászólások