A pénzügyi élet meghatározó szervezeti formái közül több is Angliában vagy az Egyesült Államokban jött létre, de a befektetési alapok először Hollandiában alakultak.
Már a középkorban is fejlett tőkepiaci kultúrával rendelkező országban a XVII. században I. Vilmos közreműködésével hoztak létre először mai értelemben vett befektetési társaságot. A cél akkor is az volt, hogy a viszonylag kis tőkével rendelkező befektetők a méretgazdaságosság által könnyebben megvalósítható diverzifikáció alapján csökkentsék egyedi kockázatukat.
Természetesen később Angliában és az Egyesült Államokban is megjelent ez a forma. Londonban 1868-tól datálódik a Britain’s Foreign Colonial Government Trust, míg az óceán túlsó partján az I. világháborút követő gazdasági fellendülés után jelentek meg az első alapok. Az első zárt végű befektetési alap 1924-ben indult Amerikában, amikor a Dillon, Read & Co. brókercég nyilvánosan bocsátotta ki a US& Foreign Securities Corporation részvényeit. Ugyanebben az évben Massachusetts Investors Trust (MIT) néven megszületett az első nyílt végű alap is. Az év végére a MIT-nek már 200 tulajdonosa volt, és az alap eszközértéke megközelítette a 400 millió dollárt.
Az úttörő kezdeményezés sikere sokak érdeklődését felkeltette. Bertalan Imrének a Pénzügyi Szemlében megjelent korábbi tanulmánya szerint az Egyesült Államokban 1929-re már a százat meghaladó alap működött, bár ezek között akkor még számukat és tőkeerejüket tekintve is a zárt végű konstrukciók domináltak.
Az 1929-es tőzsdekrach és az azt követő gazdasági válság természetesen ezt a piaci szegmenst is komoly mértékben sújtotta. A legnagyobb veszteséget az addig oly népszerű zárt végű termékek tulajdonosai szenvedték el, hiszen ezek jegyeit nem lehetett visszaváltani, a tőzsdén pedig nem vagy csak hatalmas veszteséggel lehetett eladni. Ezek után nem meglepő, hogy a befektetők egyre inkább a nyílt végűeket részesítették előnyben, bár a piac fellendülésére egészen 1940-ig kellett várni. Az ekkor hatályba lépett Investment Company Act (ICA) megfelelő garanciális hátteret írt elő a működéshez.
Az USA-ban az ötvenes évektől igazi fellendülés figyelhető meg. Az egyre inkább dominánsabbá váló nyílt végű alapok tőkéje 1940-70 között a százszorosára nőtt, és 47,6 milliárd dollárt tett ki az Egyesült Államokban. Az alapok száma elérte a 361-et, melyek közül a legtöbb részvénybefektetéseket végzett. A hetvenes évek elején az első olajválság következtében fellépő növekvő infláció és a volatilis részvényárfolyamok csökkentették a kockázatosabb termékek vonzerejét, de az 1974-ben megjelent új konstrukciók hatalmas sikert értek el. Ezek a nálunk is ismert pénzpiaci alapok, melyek eszközértéke 1985-re megközelítette a 250 milliárd dollárt.
A tőkebeáramlást az segítette elő, hogy a betéti számlák kamata maximalizált volt, így a pénzpiaci alapok hozama ennek háromszorosát is elérte. A megnövekedett igények következtében a termékválaszték is bővült. Megjelentek az első helyhatósági kötvény-, az opciós alapok, az úgynevezett Ginnie Mae- (jelzálog)alapok, majd nagy sikert értek el a fedezeti és az iparági alapok.
Ez a befektetési lehetőség Európában is nagy népszerűségnek örvendett, így a formálódó szabályozási közösség erre a területre is kiterjedt. Az Európai Tanács 1985-ös és 1988-as direktívája foglalkozott először a kérdéssel. Az ilyen szabályok alapján működő – mára uniós – konstrukciókat UCITS-alapoknak nevezik.
Ezek a szabályok csak a nyílt végű értékpapír alapokra vonatkoznak, és egy részvénybefektetés súlya elérheti a 10 százalékot is, bár ezek összesített aránya nem lehet 40 százaléknál nagyobb. A piaci szereplők igényei azonban a kilencvenes évekre túlfeszítették ezeket a korlátokat, ezért folyamatban van egy módosító javaslat kidolgozása, ami – a régi UCITS-ok mellett – új lehetőségeket is bevonna az egységes szabályozásba, elsősorban a derivatív eszközök alkalmazhatósága terén.
A befektetési alapokban kezelt lakossági megtakarítások nagysága a világon megközelíti a 10 ezer milliárd eurót. Ebből az Egyesült Államok 6000, az Európai Unió 2600 milliárd euróval részesedik.
Összehasonlításul:
Ausztriában 75 milliárd, míg Magyarországon kétmilliárd eurót tesz ki a befektetési alapokban lévő tőke. Aktuális adatok alapján a befektetési alapok száma összességében mintegy 50 ezret tesz ki (Egyesült Államok 7500, Európai Unió 20 000, Ausztria 3000, Magyarország 100).
Forrás: Világgazdaság 2002.02.11.
