Klasszikus, több ágazatban már lejátszódott digitális paradigmaváltás előtt áll a bankrendszer. Ez rendszerint új technológiával rendelkező, weben keresztül szolgáltató szereplők megjelenésével kezdődik, a hagyományos szereplők kétségbeesett útkeresésével és háttérbe szorulásával, majd egy merőben új piaci modell kialakulásával, és új gigászok megjelenésével jár.
Ez a folyamat már lejátszódott a zeneiparban (iStore, Spotify), a lapkiadásban és a hirdetési piacon (Google, Facebook), a videóforgalmazásban (Netflix) és a szállásfoglalásban (az Expediától az Airbnb-ig).
Ha megvizsgáljuk ezeknek a területnek az átalakulását, és hozzávesszük a fogyasztói szokások megváltozását, az eredmények elképesztőek. Mindezt kivetítve a pénzügyi szektorra, olyan új gigavállalatok létrejöttét képzelhetjük magunk elé, amelyeknek nemcsak a pénzügyi, de a politikai súlya is felülmúlhat mindent, amit a történelemben eddig láttunk, beleértve a Rothschild bárók és a templomosok vélt vagy valós informális hatalmát is.
A globális trendeket kutató Citi GPS elemzői megvizsgálták, hogyan változott meg a pénzáramlás és a profit kivétele a fenti négy ágazatban a digitális áttörés hatására. Azt tapasztalták, hogy az átalakulás tíz éve alatt az egyes szektorok bevételének átlagosan 44 százaléka áramlott új digitális szereplőkhöz, miközben a hagyományos szolgáltatók zöme marginalizálódott, kisebb része sikeresen átalakult.
A hagyományos piac összeomlása után a digitalizált szektorokban hihetetlen koncentrációnak lehetünk szemtanúi. Míg a régi időkben e szektorok három legnagyobb vállalatánál a bevételek 45 százaléka összpontosult, a transzformáció után a három legnagyobb cég már az árbevétel 80 százalékával rendelkezik.
Nem csoda, hogy ilyen kilátások mellett az egész pénzvilág a digitalizációról beszél, de a bankok kezét szigorú biztonsági előírások kötik. Tevékenységüket védi az engedélyezéshez kötöttség (ezért nem tudtak Európában és Magyarországon pénzügyi szolgáltatóvá válni a mobilszolgáltatók), tehát viszonylag kényelmes helyzetben vannak. Még ha foglalkoznak is a digitalizációval, a bankárok többsége nem tud informatikai problémákat kezelni, nem hisz az internetes megoldások biztonságában, és fél az átálláshoz szükséges óriási tőke megmozgatásától, illetve továbbra is a válság utáni helyzet kezelése, és a növekvő felügyeleti szigornak való megfelelés foglalkoztatja őket. Emiatt kerülhettek a figyelem középpontjába a fintech cégek: az egész piac azt vizsgálja, melyik felvásárlásával és integrálásával lehetne a folyamat nyertesévé válni.
Az első lépéseket a fizetési megoldások terén tették meg azok, akiknek módjuk volt rá. A fizetések decentralizációja még várat magára, de a fizetésben érintett bankok közötti intézményrendszerben már tetten érhetők változások, elsősorban Kínában. Kína a hátulról jövők előnyét kihasználva, több lépcsőt átugorva a világ e-kereskedelmének élvonalába küzdötte magát. Az Alibaba egymagában a világ e-kereskedelmi forgalmának 26 százalékát bonyolítja, maga az ország 40 százalékkal képviselteti magát. A három kínai technológiai óriás a Baidu, az Alibaba és a Tencent egymás sarkára lépve fejlesztette pénzügyi szolgáltatásait és szerződött le az elfogadóhelyekkel, mivel az ország bankrendszere nem volt felkészülve az e-kereskedelem látványos fejlődésére.
A fejlett világ pénzügyi piacain ehhez képest jelentős a lemaradás. A PayPal forgalma az Alipayének harmada-negyede, az Apple, az Amazon és a Google fizetési szolgáltatásai pedig együttesen is messze elmaradnak az Alibaba, a Tencent vagy a Baidu forgalmától. Ezek a rendszerek, beleértve a Walmart QR-kód leolvasós vagy a Starbucks mobilfizetéses megoldását, még mindig centralizáltak. A pénz a bankszámlánkról kerül a rendszerbe, az üzemeltetők pedig a nagy kártyatársaságokkal szerződnek, hiszen így nem kell azzal foglalkozniuk, hogy a vevőkkel és az eladókkal is szerződéses viszonyt létesítsenek.
Harmadik utat jár az Európai Unió, amely A PSD2 (Payment Services Directive) elfogadásával kívánja megnyitni a webet a bankszámlák közötti kapcsolat megteremtése előtt. A PSD2 megteremti a lehetőségét a weben működő nyitott elszámolási felületek létrehozásának. Ez annyit tesz, hogy vásárláskor nem a kártyánk adatait kell megadnunk, hanem egy szolgáltatót (Account Information Service Provider – AISP), amely közvetlen szerződésben áll a bankunkkal, így közvetlenül a saját számlánkról egyenlíthetjük ki a vételárat. Az AISP-k alapítására és üzemeltetésére komoly biztonsági és működtetési előírások vonatkoznak, de lényegében bárki létrehozhat egyet, aki kellő számú bankkal áll kapcsolatban, és a szolgáltatása megfelel a szigorú előírásoknak.
A PSD2 kiiktatja a nagy kártyatársaságokat a rendszerből, és ezzel egy csak Európában 28 milliárd euróra rúgó piacot forgat fel fenekestül. A Citi GPS elemzése szerint a banki munkavállalók száma 2025-ig Amerikában 40, Európában 45 százalékkal csökkenhet, miközben az egyre szűkebb fiókhálózat elveszíti tranzakciós feladatait, és kizárólag konzultációs, tanácsadói funkcióit őrzi meg.
A pénzügyi szektor várható összeomlását és digitális átalakulását sokan a bankoktól független decentralizált rendszerekben látják. Ma már világosan látszik az eszköz is, amellyel ez megvalósulhat, ez pedig a blockchain technológia.
A blockchain egy megosztott, decentralizált adatbázis. Lényege, hogy az egyes felhasználók mindegyike tárolja, és hozzáfér a tranzakciók folyamatosan növekvő adatbázisához (ez a „distributed ledger”, azaz a megosztott főkönyv), miközben nincs szükség központi egységre vagy nyilvántartásra. A modell radikális váltást jelent a jelenleg működő technológiához képest, amelyben a szereplők elszámolóházaknak és klíringcégeknek küldik a tranzakciók adatait, amelyek azután összevezetik őket. Ami a klíringköltségeket illeti, a blockchain a jelenlegi évi 54 milliárdos banki költés akár 30 százalékát is megtakaríthatja, az elszámolások átfutási ideje pedig három napról nullára csökkenhet.
A blockchainben gondolkodók víziója szerint a jövőben nem lesz bankszámlánk, illetve lesz, de nem olyan, mint ma. Bérünk a virtuális rendszerbe ugyancsak belépő munkáltatónktól egy virtuális számlára érkezik, és az összes kifizetést is erről fogjuk eszközölni. Nem állunk majd szerződésben sem bankkal, sem kártyatársasággal, mindössze letöltünk egy alkalmazást, ami azután bankszámlaként és fizetőeszközként viselkedik a telefonunkon. Az új rendszerből kikerül a banki költségek zöme, és egyáltalán nem szerepelnek benne kártyatársaságok, illetve elszámolóházak.
Az, hogy a megosztott főkönyvi technológia valóban magasabb biztonsági szintet testesít-e meg, mint a hagyományos pénzintézeti modell, csak működés során derül majd ki. Ezenfelül kérdés, hogy a decentralizált modell miként tudja kiszolgálni az államok ellenőrzési igényeit és az adóbehajtáshoz kapcsolódó feladatokat, hiszen ezek híján aligha kapja meg a működéséhez szükséges törvényi felhatalmazásokat.
Forrás: index.hu
