Ha igazán fair módon mérnénk mennyire drágák most az amerikai részvények, akkor az derülne ki, hogy nagyon – írja Mark Hulbert, a Hulbert Financial Digest szakértője a Marketwatchon. A P/E alapon működő árazások során ugyanis az elemzők almát hasonlítanak össze körtével, ha nem így tennének, akkor kevesen mernének ilyen árak mellett vásárolni.
Hiába drágultak az elmúlt hét év során háromszorosukra az amerikai részvények, ennek ellenére sok elemző még mindig úgy véli, azok historikus összehasonlításban nem tekinthetők drágának. Ennek oka, hogy a legáltalánosabban használt, s ezért sokszor a legfélrevezetőbb árazási mutató, a P/E hányados alapján első ránézésre még mindig nem tűnik drágának az amerikai részvénypiac – írja Mark Hulbert a tőzsdei tanácsadók hírleveleire szakosodott Hulbert Financial Digest vezetője a Marketwatchon.
A P/E mutató nem más egy részvény esetében, mint az aktuális egy részvényre jutó eredmény és az árfolyam hányadosa, teljes részvénypiac, vagy nagy indexek esetében pedig a kapitalizáció és az összesített eredmények hányadosa. Azonban a mutató csapdája, hogy ugyan az árfolyam (P) adott minden pillanatban, a figyelembe vett eredményekkel (E) már lehet játszani.
Ha a cégek elmúlt 12 hónapban elért eredményeivel számolunk folyamatosan (csúszó P/E), akkor Hulbert szerint a Standard & Poor’s adatai szerint az S&P 500-as index P/E hányadosa riasztóan magas, 25-ös értéket ad. Az optimistább szakértők szerint azonban a piac nem a múltbéli, hanem a jövőben várható eredményeket árazza, s ezért a P/E hányados kiszámításánál vagy a jelenleg várt 2017-es éves eredményeket, vagy a várt üzemi eredményeket kell figyelembe venni, az úgynevezett előretekintő P/E rátát érdemes nézni. Ez utóbbi pedig a mostani adatok alapján mindössze 16,4, ami nem tekinthető kiemelkedően magasnak ha azt vesszük figyelembe, hogy a hosszabb távú eredményekkel és az inflációval korrigált Shiller féle P/E hányados átlagos értéke 15,4 volt az elmúlt 140 év során.
Azonban ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét Hulbert szerint, mivel a várt és a már közölt profitokból számolt mutatók összehasonlítása olyan, mintha almát hasonlítanánk össze körtével. Az egyik a várakozásokat veszi figyelembe, míg a másik a már közölt múltbéli adatokat.
Becslések szerint 1871 óta az amerikai részvénypiac medián P/E hányadosa, ha a várt eredményekkel számolták volna, mindössze 11 körül lenne. Ez alapján pedig durván, több, mint kétszeresen túlárazott az amerikai részvénypiac a historikus átlaghoz képest.
De túlárazottságot mutat az is, ha az almát hasonlítjuk össze az almával, azaz a Shiller-féle P/E hányadost a múltbeli eredményekből számolt P/E-vel. Igaz, ekkor „mindössze” 50 százalék körüli a túlárazottság mértéke – írja a szakértő.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a részvénypiac össze fog omlani, sokan érvelhetnek azzal, hogy az extra laza monetáris politika, a rendkívül alacsony kamatkörnyezet a szokásostól eltérő árazást indokolt a részvények esetében is. Viszont ha egy szakértő arra hivatkozva javasol részvényvásárlást, hogy a piac nem tekinthető historikus alapon drágának, akkor jobban tesszük, ha másik tanácsadó után nézünk – véli Hulbert.
Forrás: napi.hu
