Egyre többen kénytelenek ingázni

A magyarok harmada naponta ingázik a lakóhelye és a munkahelye között, főképp a fiatalok, de sok idősebb is kénytelen vállalni a hosszabb utazást, ha állandó állást szeretne – derül ki a KSH friss kiadványából, amelyben a 2011-es népszámlálási adatokat összesítették.

Az ingázás nem egy új keletű dolog, az 1970-es években például már az összes aktív kereső egyötöde járt a lakóhelyétől eltérő településen lévő munkahelyre dolgozni, szám szerint 977 ezren. A növekedés azóta sem állt meg – igaz, hullámvölgyek voltak -, így jutottunk el odáig, hogy a legfrissebb, 2011-es adatok szerint már 1,341 millió magyar ingázott, azaz a foglalkoztatottak 34 százaléka.

Az emelkedés az utóbbi időszakban a KSH szerint főképp – a gazdasági okok mellett – annak köszönhető, hogy a 2000-es években sokan költöztek ki a nagyvárosokból a környező településekre, miközben a munkahelyük megmaradt abban a városban, ahol korábban laktak.

És hogy kik azok, akik ingáznak? Főképp a 30 év alattiak, azon belül is jellemzően azok, akik még nem alapítottak családot. Ennek az az oka, hogy ők függetlenebb életformát tudnak kialakítani, de sokat számít az is, hogy könnyebben tudják vállalni az ingázással járó kényelmetlenségeket, mint az idősebb korosztály. Mindez számokkal kifejezve: amíg 2011-ben a 20-24 évesek között meghaladta a 40 százalékot az ingázók aránya, addig 55 év felett már egyharmad alá csökkent a számuk.

Érdekesség, hogy a férfiak könnyebben vállalják az ingázás okozta kellemetlenségeket, mint a nők: előbbieknél 38,7, utóbbiaknál pedig 28,7 százalék a munkahelyükre hosszabban utazók aránya. Ide kapcsolódik, hogy a szüleikkel élő felnőtt korú gyermekek általában jobban tudják vállalni az ingázással járó kényelmetlenségeket, mint például az egyedül élők.

A KSH megállapította azt is, hogy az ingázók iskolázottsági szintje 1990-ben és 2011-ben is alacsonyabb volt a helyben lakó és dolgozókénál, még úgy is, hogy ezen időszak alatt a magasabb iskolai végzettségűek körében is látványosan emelkedett az ingázók aránya: 14,6-ról 28,9 százalékra.

A statisztikából jól látszik, hogy egyre több szellemi foglalkoztatott dönt úgy, hogy bevállalja a napi utazást, ők 2011-ben már az összes ingázó 22,8 százalékát tették ki. Ugyanakkor a legtöbben (35,6 százalék) az iparban, építőiparban dolgoznak, de sokan vannak a vezető, értelmiségi foglalkozásúak (17,9 százalék), miközben a mezőgazdaságban elhelyezkedők alig ingáznak (1,9 százalék).

A szellemi foglalkozásúak növekvő ingázási hajlandósága összefügg a megváltozott munkaerő-piaci körülményekkel, amelyek következtében a munkavállalók egyre inkább hajlandók kedvezőtlenebb feltételeket is elfogadni. A magasabban képzett, szellemi munkaköröket kereső munkavállalók egyfelől akár kompromisszumok vagy nehézségek vállalása árán is igyekeznek hasznosítani értékes tudásukat, másfelől gyakran szakmai ismertségük, kapcsolataik segítenek abban, hogy távolabbi településen találják meg a számukra megfelelő munkahelyet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szellemi foglalkoztatottak számának növekedésében annak is szerepe van, hogy sokan kiköltöznek a városból az agglomerációba – így pedig már ők is ingázónak számítanak a statisztikában.

Az ingázás intenzitása régiónként (és megyénként) jelentősen eltér egymástól. Közép-Magyarország különleges helyzetben van Pest megye települései és Budapest kapcsolata miatt. Budapesten a helyben lakó foglalkoztatottaknak csak 10,1, Pest megyében viszont 61,8 százaléka ingázott, így alakult ki a közép-magyarországi viszonylag alacsony, 30,4 százalékos ingázási arány. Az ingázók aránya a Közép-Dunántúlon (45,4 százalék) és a Nyugat-Dunántúlon (41,5 százalék) a legmagasabb, míg az Észak-Alföldön (30 százalék) és a Dél-Alföldön (25 százalék) a legalacsonyabb. Az egyes megyék ingázási intenzitására Budapest közelsége is hatással van, mert például Komárom-Esztergom megyében 46,6, Fejér megyében 46,1, Veszprém megyében 43,5, Heves megyében 45,7, Nógrád megyében 48 százalék volt az ingázók aránya.

A magyar foglalkoztatottak 2011-ben átlagosan 28 perc alatt jutottak el a munkahelyükre, 50,7 százalékuknak 16-60 percet kellett közlekednie, hogy el tudjon kezdeni dolgozni. A magyarok többsége (71 százaléka) azonban fél óránál kevesebbet utazik a munkahelyére – derül ki a statisztikai hivatal adataiból.

Az ingázóknál már más a helyzet, ott mindössze 50 százalék azok száma, kik fél óránál kevesebbet utaznak, további 35 százalékuk fél és egy óra közötti időt fordít a munkába járásra. Sőt, 5,5 százalékuk napi másfél óránál is több időt tölt közlekedéssel egy irányba. Ezek után kevésbé meglepő, hogy a naponta ingázók 47,9 százaléka autót használ a munkahely elérésére, távolsági buszt 23,7 százalékuk, vonatot 4,9 százalékuk, kerékpárt 1,3 százalékuk, míg motort 0,9 százalékuk használ.

Forrás: napi.hu

 

Főbb kulcsszavak: Pénzbulvár

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

  

Szakértőnk

dr.Tatár Attila, pénzügyi szakértő, befektetési tanácsadó
dr.Tatár Attila
közgazdász, tanácsadó
- Hírlevél
- V.I.P. Hírlevél

Akciós könyvek

Hogyan válhatok befektetővé? Ajándék e-könyv. Befektetési tanács, külföldi termékek.