Eszetlen száguldás a semmibe

Néhány évtizeden belül összeomlik az emberi civilizáció. A naponta tucatszám felröppenő hasonló jóslatoktól eltérően ezt a mostanit egy alkalmazott matematikus jegyzi, kutatásait a NASA finanszírozta.


Élvezi az életet? Élvezze, amíg lehet, mert a boldog jelen (kényelmes autók, ide-oda röpködő repülőgépek, élelmiszerhalmok a boltokban, légkondicionált lakások) napjai meg vannak számlálva – figyelmeztet egy, a napokban megjelent jelentés. Az amerikai űrügynökség, a NASA finanszírozásával született – és ezért a néphiedelmeknél, őrült elmék által jósolt világvégéknél kissé megalapozottabbnak tűnő – jelentés a szokásos dolgokra hívja fel a figyelmet. Az emberiség létszámának drasztikus emelkedésére, ami a természeti erőforrások kimerülését okozza, az égbekiáltó társadalmi egyenlőtlenségekre – ezek egyetlen következményt sejtetnek: néhány évtizeden belül az emberi civilizáció összeomlik.


Ha nem is a jelenlegi okok miatt, de nem példa nélküli, ami ránk vár. Hasonló történt egykoron a Római Birodalommal, a kínai Han Birodalommal, vagy éppen a Gupta Birodalommal – utóbbi az ókori India területén 320–550 között létezett, hatalmának csúcsán egyesítette az akkor lakható Dél-Ázsia területeit.

A tanulmányt jegyző alkalmazott matematikus, Safa Motesharrei szerint a társadalmak fejlődése és összeomlása teljesen természetes jelenség, ciklikusan visszatérő folyamat az emberiség történelmében. A fejlett birodalmak, társadalmak fejlődéstörténetei egyaránt azt a tényt erősítik, hogy a kifinomult, bonyolultan felépített és kreatív civilizációk egyaránt törékenyek és mulandók.

Az okok általában megegyeznek: a jóléti rétegződés (vagyis a gazdagok és a szegények közti jelentős különbségek), a természeti kincsek és egyéb források erőltetett kiaknázása mindig szerepet játszott egy-egy társadalom vesztében. A mai modern világ által nyújtott biztonság sem áll stabil lábakon. Az igaz, hogy a tudományos eredményeknek köszönhetően forradalmi változások következtek be, például sokkal tovább élünk, mint elődeink, de Motesharrei modellje szerint mindez átmeneti – nem élhet ennyi ember a jelenlegi nívón ennyire korlátozott természeti erőforrásból.

Ma a világ népességének több mint 80 százaléka él olyan országokban, amelyek több erőforrást használnak fel, mint amennyit a saját ökoszisztémájuk megújítani képes. Ezek az „ökológiai adós országok” vagy felélik saját ökológiai tartalékaikat, vagy máshonnan szerzik meg a hiányzó részt. A japánok 7,1 „japánnyi” erőforrást fogyasztanak, az olaszoknak négy Olaszországra lenne szükségük, nekünk magyaroknak 1,3 Magyarországra. Tavaly az emberiség már augusztus huszadikán elhasználta a természet azon évre jutó teljes hozamát (ez volt a 2013-as évben a túllövés napja.) Azaz több mint négy hónapon át a tartalékokból élt.

Ez annak a ténynek a fényében megdöbbentő, hogy 1961-ben az emberiség még csak mintegy kétharmadát használta fel a Földön elérhető ökológiai forrásoknak. Akkoriban a legtöbb országban még volt ökológiai tartalék. A megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás és erőforrásigény az 1970-es évek elején kezdte túlszárnyalni azt a mennyiséget, amelyet bolygónk megújuló képessége révén elő tud állítani. Ekkor kerültünk először ökológiai túllövésbe. Mára nemhogy a tartalékaink fogytak el, az eddig felhalmozott készleteinket apasztjuk viharos gyorsasággal.

Motesharrei szerint az összeomlás akkor kerülhető el, ha a javakat igazságosabban osztjuk el, ha drámaian csökkentjük a természeti kincsek kitermelését – és ezzel párhuzamosan megfékezzük a népességnövekedést.

Forrás: nol.hu

Minden vélemény számít!

Név *
Email *
Weboldal