Oxfordi tudósok szerint egy Merkúr-szerű égitest csapódhatott be a fiatal Földbe, és ez adta bolygónk magjának a mágneses mező létrehozásához szükséges radioaktív elemeket.
A Nature tudományos folyóirat csütörtökön megjelent számában közzétett tanulmány szerint ez az összeütközés megmagyarázhatja a földmag bizonyos elemeinek mennyiségét, és megoldást kínálna a Föld mágneses mezejének rejtélyére.
A tudósok szerint a Föld nagyjából egy időben formálódott a Nappal és a Naprendszer többi égitestével mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt egy óriás gáz- és porfelhőből. A Föld és más sziklás bolygók kisebb, aszteroida méretű égitestekből egyesültek, amelyek összenőttek még nagyobb égitestekké. A Földbe csapódó meteorokról azt tartják, hogy a bolygó építőkövei, de a Föld magja és köpenye nagyobb arányban tartalmaz olyan elemeket, mint a szamárium és a neodímium, mint a legtöbb meteorit.
Oxfordi tudósok új kísérletei azt sugallják, hogy a korai Föld gyarapodása egy kénben gazdag Merkúr-szerű égitesttel megmagyarázhatná ezt az anomáliát. Ez a kutatás segíthet megoldani azt a rejtélyt is, hogy a Föld mágneses mezeje miért létezik több milliárd éve.
A szakemberek anyagmintákkal folytattak kísérleteket a Föld kialakulását utánzó feltételek közepette, azaz 1400-1640 Celsius-fok között és 1,5 gigapascal nyomás alatt. (Egy gigapascal majdnem tízszer nagyobb, mint az óceánok legmélyebb pontján, a mintegy 11 ezer méteres Mariana-árok mélyén mért nyomás.)
Bernard Wood és Anke Wohlers kutatók azt találták, hogy ha a korai Föld magába olvasztott egy Merkúr-szerű sziklás égitestet, amelynek magas a kéntartalma, akkor a szamárium és a neodímium jobban feloldódik a vasszulfátban. Ezért a szamárium és a neodímium nagyobb valószínűséggel süllyedt le a földmaghoz.
A szamárium a neodímiumnál jobban vonzódik a szilikát kőzetekhez. Emiatt a szamárium kevésbé süllyed le, ami megmagyarázhatja azt, miért nagyobb ezen elem aránya mint a neodímiumé a földmagban és a köpenyben. A korábbi kutatások szerint a Földnek legalább 3,5 milliárd éve van mágneses mezeje. Ez a mágneses mező a mag olvadéka áramlásának eredménye, de azt nem tudni bizonyosan, miként volt képes olvadni a földmag ilyen hosszú ideig.
Az új kísérletek felfedték, hogy ha a korai Föld egy kénben gazdag Merkúr-szerű égitesttel egyesült, az uránium jobban felolvadhatott a vasszulfátban. Ez segíthette az urániumot a földmag felé süllyedni. Az uránium egy olyan radioaktív elem, amely hőt termel, ez tartja fenn a földmag olvadását.
Forrás:hvg.hu
Nézetem szerint ez baromság, és vélhezően igaz keveréke! Sokkal reálisabb, hogy a világűr sötét anyaga hullámszerűen sűrűsödő felhőkben van jelen mindenhol és a naprendszer ebben úszik. Amiként a hidrogén könnyen átmegy számos szilárdnak gondolt anyagon, úgy a sötét anyag apró részecskéi a látható anyag hézagain repülnek keresztül. De a tömegvonzás és a nagy nyomás besűríti a térgörbületét, és ezzel a sötét anyag is reakcióba lépve energiát ad át a földnek, és új anyagok létrejöttét eredményezi. Sőt ezen hosszú idő alatt a kisebb nyomáson és kisebb hőfokon mód van a nehezebb részecskék létrejöttére (pl. vas)!
A villanásszerű atomi keletkezés baromság, és persze nincs tartós kisérleti lehetőség, mert a részecske gyorsítók kizárólag extrém rövid ütközéseket képesek modellezni!
A sötét anyag bezuhanása ugyanakkor akár a napba, vagy földmagba egyfajta pörgető hatással forgatja a föld mágneses terét fenntartó földmag-olvadék mozgást, amiként a napnál is a napfoltok forognak a nap felszinén! Éppúgy, mint a lefolyónál a víz örvénylésbe kezd!
A sötét anyag feltehetően csupasz atommagok sokasága, vagy azok ma a hivatalos tudomány által nem bevallott mikro méretű részecskék özöne. Lásd az óra paradoxont, miszerint a föld körbe repülése során irányfüggő az összes óra időjelzése, beleértve az atomórákat is! Azaz a többségi sötét anyagi környezet mozgásához igazodva változó repülési iránytól függően, nem pedig a föld tömegéhez igazodik!!!