Kell félnünk a robotoktól?

Egyre több munkát vesznek el az emberektől a robotok, és az alacsony kamatlábak is támogatják a folyamatot. Megválaszolatlan kérdés, hogy hogyan lehetne a robotoknál  felhalmozódó értéket valamilyen módon mégis visszaforgatni az emberekhez?

Lassan világszerte általánossá válik a trend, hogy már azokat a munkákat is robotok végzik helyettünk, amelyekhez eddig komoly szakmai képzettségre volt szükség. A gyárakban egyre bonyolultabb − akár tervezési − munkákat is ki tudnak váltani gépekkel, a kórházakban orvosdiagnosztikai eszközök miatt válnak feleslegessé szakemberek, és lassan az újságírókat is nélkülözni lehet az egyre fejlettebb automatikus tartalomgenerálási módszerekkel. Lassan bármit el tudnak tanulni az emberektől a gépek, és csak az marad a kérdés, melyik az a néhány terület, ahol az ember meg tudjuk előzni őket. A gépek elképesztő gyorsasággal másznak felfelé a társadalmi ranglétrán, és feltételezhetően ez addig így is marad, amíg − legalábbis a szingularitás elmélete szerint − elérkezik az a pont, amikor már okosabbak lesznek az embereknél a robotok, és minden megváltozik.


Egyelőre a robotokat még nem lehet különálló gazdasági cselekvőként kezelni, mivel − önálló döntési képességek híján − jellemzően cégek szolgálatában állnak. A vállalatok szempontjából könnyen megragadható, hogy miért törekednek a termelés gépesítésére: a felhalmozódó profitokat tőkeberuházásokkal a jövedelmezőség további fokozására lehet használni, ezzel ugyanis egy sor munkafolyamat fölöslegessé válik, sokat lehet spórolni a béreken. Az Egyesült Államok gazdaságán különösen jól be lehet mutatni ennek hatását: a GDP növekedése ugyan töretlen volt a hetvenes évek óta, ám miközben a termelékenység a technológia javulása miatt folyamatosan nőtt, addig a medián bérek gyakorlatilag stagnáltak. A bérek aránya a GDP-n belül 60 százalékról 55 százalékra esett harminc év alatt, miközben a vállalati profitok folyamatosan emelkedtek (az idei első negyedévben új rekordot ütött a teljes gazdasági teljesítmény 11,8 százalékán). Elemzők szerint hasonló folyamat játszódik jelenleg Kínában, ahol lassan kimerül a végtelen olcsó munkaerő és helyette gőzerővel gépesíteni kezdtek a feldolgozóipari gyárakban. A folyamat egyik fontos mellékhatása a financializálódás, hiszen a kieső jövedelmet pótolni kellett valahonnan, hogy maradjon fogyasztói kereslet − ami viszont még a hitelekkel megtámogatva sem tudott lépést tartani a befektetők elvárásaival, rendszeres pénzügyi válságokat okozva.

A robotok térnyerése fájdalmas a munkavállalóknak, sokan mégis inkább azon aggodalmaskodnak, hogy miért lassult le az innováció üteme a korábbi időszakhoz képest. A technológiai fejlődés ma már inkább csak a meglévő munkafolyamatok hatékonyabbá tételére és a szabadidő élvezetesebbé alakítására irányul, hiányzik az a gazdaság és életmód egészét átalakító lépték, amely korábban jellemző volt.

Az egyenlőtlenség növekedése és az innováció lassulása részben hasonló okokkal magyarázható. A robotok egyre több nyereséget termelnek tulajdonosaiknak, akik éppen ezért folyamatos beruházási kényszerben vannak: csak a termelés tőkeintenzívebbé tételével maradhatnak versenyben. A rengeteg beruházás miatt gyorsan túlkapacitások alakulnak ki, a piac nem tudja felszívni a rengeteg terméket, amelyeket a gyárak elő tudnának állítani − a vállalatok mégis csak úgy maradhatnak meg, ha még jobban és még többet beruháznak.

A jelenlegi, a fejlett világban mindenhol nulla közeli kamatlábak csak segítenek nekik a további beruházások erőltetésében és a piaci koncentráció növelésében. A vállalatok pedig ezen túlmenően is próbálják minden lehetséges eszközzel védeni technológiai fölényüket, többek között a szabadalmi rendszeren keresztül − ez viszont sokak szerint már a további, szabadon megosztott innováció akadálya lett. Paul Krugman szerint itt a járadékvadászatra emlékeztet a viselkedésük: a monopólium járadékot szed a nála lévő, monopolizált technológia használatáért cserébe. Az egyre hatékonyabb munkafolyamatokból, a robotokkal kiváltott munkahelyekből származó nyereség a technológia tulajdonosainál fog aránytalanul nagy mértékben megjelenni, ami tovább torzítja az elosztást. Megválaszolatlan kérdés, hogy hogyan lehetne a robotoknál − azaz a cégeknél − felhalmozódó értéket valamilyen módon mégis visszaforgatni az emberekhez.

Forrás: napi.hu

Minden vélemény számít!

Név *
Email *
Weboldal