A képzett munkanélküliség ma már gyakorlatilag nem létező fogalom Magyarországon, ezt mondta az Origónak Kovács Tibor munkaerő-szakértő. Nagyon nagy a munkaerőhiány több szakmában, a cégek már egymástól halásszák el a dolgozókat. A közmunkások beragadnak a közmunkaprogramba, pedig egy részüket tovább lehetne képezni: új szakmákat tanulhatnának, és ezzel csökkenne a munkaerőhiány. Továbbá az otthon végezhető munkalehetőségeket kellene bővíteni.
Egyre inkább azt lehet hallani, hogy kevés a munkaerő, több kell, és hogy bizonyos szakmákban kifejezetten kritikus már a munkaerőhiány. Önök 2013 óta működtetnek egy álláskereső oldalt. Ott is azt tapasztalják, hogy többen akarnak felvenni dolgozókat?
Igen. Ez a legfontosabb tapasztalatunk. 2013-ban, amikor elindult a www.allas.club, akkor nehéz volt feltölteni állásajánlatokkal, viszont sokan kerestek állást – és kattintottak is az oldalra. Most ez megfordult.
Sokkal többen keresnek munkavállalót, mint ahányan munkát. A munkaadók egyre kétségbeesettebben szeretnének dolgozót találni, de ez ma egyre nehezebb.
A munkanélküliségnek minden országban van egy természetes szintje. Amikor statisztikailag még van munkanélküliség, de valóságban már munkaerőhiány van. Néhányan ugyanis nem akarnak dolgozni, vagy nem szükséges dolgozniuk. A tapasztalatok szerint ez korábban Magyarországon a 6-7%-os munkanélküliségnél jelentkezett. A közmunkaprogram bevezetésével alacsonyabbá vált – most itthon a természetes szint 5-6% közötti, ami a gyakorlatban már munkaerőhiányt jelent.
Ez azt jelenti, hogy a közmunkaprogram mégsem annyira jó?
Kezdetben nagyon jól szolgálta azt, hogy a segélyekből élők nagy részét bevitte a munka világába, egy magasabb munkanélküliségi szint mellett. A gazdaság beindulásával és munkahelyek létrejöttével ma inkább az látszik, hogy elszívja a potenciális munkaerőt a versenyszférától. Változtatni kellene a közmunkaprogram szabályain.
Javíthatna-e a munkaerőhiányon, ha a közmunkások olyan szakmát tanulnának, amelyből most munkaerőhiány van, vagyis tovább képeznék őket?
Ez egy nagyon fontos kérdés. Elvben ugyanis segítené a munkaerőpiacot. Sajnos azonban azt tudni kell, hogy Magyarországon elképesztően magas a nagyon képzetlen emberek aránya.
Becslések szerint a lakosság 25%-a Magyarországon funkcionális analfabéta, vagyis el tudja olvasni a betűket, a szavakat, de a szöveget, amit olvas, nem érti.
Ez nehézzé teszi továbbképzésüket, ugyanis tanítani azokat az embereket lehet, akiknek valamiféle minimális alapképzettsége van – legalább érti, amit olvas. Ezért is mondtam az imént, hogy azért az eléggé furcsa, hogy egy olyan országban, ahol az emberek egynegyede funkcionálisan analfabéta, nem találnak takarítót.
A munkaerőhelyzetet egyébként negatívan befolyásolja a népességfogyás is. Gond lehet a magyar gazdaság egyik fontos szektorában, a külföldi cégek összeszerelő üzemeiben, akik egyre nehezebben találnak munkaerőt. Ha nem tud az ország munkaerőt biztosítani ezeknek a cégeknek, az gátat szab az újabb befektetéseknek. Nehéz funkcionális analfabétákat betanítani ezekre az állásokra. Az is hozzá kell tenni, hogy ezt a fajta munkát sokan nem nagyon vállalják el – túl unalmas, egysíkú, és keveset is keresnek vele. Azt pontosan tudom, hogy a külföldi beruházók folyamatosan bombázzák a kormányt, hogy honnan lesz munkaerő a fejlődéshez, az új beruházásokhoz.
Összefoglalva tehát: a közmunkából kellene egyfelől visszaterelni az embereket a munkába. A másik lehetőség az lehet, ha a közszférában dolgozók számát csökkentik. Túl sokan dolgoznak a közszférában, ez ma a kormányzatban is jól tudják.
A harmadik, szerintem nagyon fontos lehetőség az otthon végezhető munka elfogadása lehetne. A legnépszerűbb állásajánlatok most az otthon végezhető 4 vagy 6 órás munkalehetőségek. Elképesztő igény van ezekre. Egy-egy ilyen állásra több száz, akár ezer jelentkező is van.
Rengeteg olyan munka van, amit otthon is lehet végezni. A mai informatikai lehetőségek végtelenek. A tapasztalat viszont az, hogy még olyan munkákat is inkább a cégnél végeztetnének a vállalkozások, mint a webszerkesztés vagy adatrögzítés. Nem értem, miért ragaszkodnak a cégek ahhoz, hogy mindenáron bemenjen a dolgozó a munkahelyre, és ott végezze ezeket az – egyébként otthon is végezhető – munkát. Senki nem jár jól ezzel.
Óriási szükség lenne arra, hogy az emberek költözzenek, ha más, új állásuk adódik. Nem tudom, hogy miért alakult így, hogy nem mozdulnak az emberek. Persze, vannak nagyon is mobilis magyarok, de ők már elköltöztek külföldre. Az országon belüli mobilitás tragikus – az átlagnál sokkal rosszabb.
Amerikában átlagosan 7 évente költöznek az emberek. Itthon meg szinte soha, vagy egyszer-kétszer életükben.
Meg is látszik ez a régiókon – van, ahol magasabb a munkanélküliség, van, ahol jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Látok már törekvést arra, hogy néhányan szálláslehetőséggel együtt keresnek állást, sőt, arra látok példát, hogy munkásszállót épít egy-egy cég, de ezek nagyon ritkák. Azt gondolom, hogy ha az emberek képzettségi szintjén lehetne emelni egy kicsit, akkor a mobilitás is emelkedne.
Az önök álláskereső oldalán milyen munkákat keresnek most a legtöbben?
Ahogy már mondtam is, az otthon végezhető munkák a legnépszerűbbek. De keresnek külföldi munkákat is – még mindig. És persze vannak is szép számmal külföldi munkalehetőségek. Nagyon sokan el is mentek Németországba, Angliába vagy a skandináv országokba dolgozni. Külföldi munkánál a nyelvtudás alapvető fontosságú. Magyarországon viszont az európai átlaghoz képest a legkevesebben beszélnek idegen nyelvet – így a külföldi munkavállalás korlátozott a nyelvismeret hiánya miatt.
Sokan kattintanak a folyami hajós munkalehetőségekre is. Keresik még az egyszerűbb áruházi munkákat is. Érdekesség, hogy nagyon sokan keresnek iskolai, óvodai munkát, amely nincs képzettséghez kötve – ilyen például az iskolai titkári állás. Ezeken kívül az adminisztrációs, a recepciós, a sofőr és árellenőr munkákat keresik még sokan.
Nyilván sok álláshoz kell a papír. De már egyre több helyre ugyan odaírják, hogy milyen végzettség szükséges az állás betöltéséhez, aztán az elbeszélgetésnél kiderül, hogy ez mégsem olyan fontos – a rátermettség, az alkalmasság valóban fontosabb. A cégek közül többen pedig már inkább betanítják a saját dolgozóikat. Van olyan cégünk, amely rengeteg állást hirdet – betanítással. De ismerek olyan budapesti nagy hotelt, amely eleve nem vesz fel pincéreket, ha már dolgoztak máshol is pincérként. Ők akarják betanítani őket. Ez is lehet egyébként egy trend.
Forrás: origo.hu
MUNKANÉLKÜLIEK KISZOLGÁLTATOTT HELYZETE
Több, mint fél éve munkanélküli vagyok, mivel 59 éves vagyok és nem találok munkát, mert idősnek tartanak. Élelmiszer ipari technikus végzettséggel alkalmanként ablakokat tisztítok. 35 éves takarítói és profi ablaktisztítói (alpin is) múlttal rendelkezem, a szakma minden lehetséges részét ismerem.
Aktív önvédelmi sportolóként rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat, de sehonnan nem kaptam visszajelzést. Így rákényszerültem, hogy felkeressem az illetékes Munkaügyi Hivatalt. Legelső alkalommal minden simán ment, csak borzalmasan lassan. Második alkalommal már ajánlottak munkát, napi 8 órában fekete mosogatói munkakör betöltésére, havi BRUTTÓ 50.000.-Ft ért. Harmadik alkalommal ugyan oda kellett mennem jelentkezni, ahol már nagyon negatív vélemény alakult ki bennem. Először is: kiutalták azt a szép nagy összeget 22.800.- Ft.-ot havonta. Én nem tartottam számon, hogy mikor jár le, így az utolsó utalást is átvettem. Pár nap múlva levélben közölték, hogy fizessem vissza az utolsó utalást, mivel az már nem jár nekem. Megjegyzésben azt írta a KEDVES kolléga, hogy mivel nincs jövedelmem, részletfizetést kapok a „jogtalanul és rosszhiszeműen” felvett járadékra.
Kérem szépen! Ha nincs bevételem, akkor miből is fizessem vissza ezt az összeget? Egyáltalán miért ücsörögnek az irodákban, ha arra képtelenek, hogy megnézzék, jár-e még az ellátás vagy nem. Úgy gondolom, nem az én hibám volt, hogy az utalt összeget átvettem, nem én nem figyeltem a dolgomra, hanem aki ezt intézi!!!
Ráadásképpen mikor bekopogok az irodába, semmi válasz, így benyitok. Bent sehol senki. Kedves kolléganő kiküld, hogy majd szólítjuk. Eltelt több, mint fél óra, mire be méltatott hívni, átnézte a papírjaimat és közölte, hogy még ez, meg az kell másik hivatalból.
Szinte minden napra csinálnak az embernek programot, mert ma ezt nem lehet intézni, csak holnap, holnap meg még hiányzik valami azért nem intézi az ügyet.
KÉREM! A XXI.-dik században, amikor már minden számítógéppel történik, van telefon, fax, de fénymásoló nincs, ezért mehetek megint a szociális osztályra egy fénymásolatért és csak másnap tudom folytatni az ügyintézést. Nehéz lett volna telefonálni, hogy faxolják át a hiányzó dokumentumot??? Ugyan kérem! Hát az munkával jár. Én meg hetekig járom a hivatalokat, szerzem be amit kérnek, de a fele sem kell belőle. Ahelyett, hogy mivel regisztrált munkanélküli vagyok, egy nap alatt meg lehetne csinálni a papírmunkát, ha előkeresnék a kartonomat, vagy ahol tartják az irataimat. A többi, a hivatalokban eltöltött idő helyett TUDNÉK MUNKÁT KERESNI!!!
Szemenszedett hazugság , hogy a képzett emberek nem munkanélküliek !!
Vajon egy 45-50 éves diplomás , aki elhelyezkedési nehézségei miatt takarítóként , biztosítási ügynökként , 3 műszakos gyári munkásként stb. tengődik az munkanélküli , vagy megtalálta a helyét szép magyar hazánkban ?
Miért éri meg a magyar Kormánynak ezen munkanélküliek legalább középfokú átképzése és elhelyezkedésének elősegítése helyett a külföldnek ezer számra képezni a diplomásokat ?
SZÉGYEN !!!!
„A képzett emberek nem munkanélküliek”
Végzettségeim: Közgazdász diploma, mérlegképes könyvelő, tb és bérügyintéző , logisztikai ügyintéző, számítástechnikai szoftverüzemeltető, valutapénztáros , kereskedő-boltvezető.
Eddigi munkáim:Biztosítási üzletkötő,postai ügyintéző, szezonális munkák,közmunka
Diplomámat érettségi után,nappali tagozaton szereztem és a negyvenes éveimet taposom.
Erről ennyit.