Konferencia a boldogság gazdaságtanáról

A boldogság közgazdaságtana címmel rendeztek konferenciát a budapesti MOM Kulturális Központban. A Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola, a Corvinus Egyetem, az ÉrMe Üzleti Hálózat és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet összefogásával jött létre ez a rendhagyó rendezvény.

A konferencián olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy lehet-e, és ha igen, miként a gazdasági élet végső célja az emberi boldogság. A konferencia „sztárvendége” a római Lumsa egyetemen tanító Luigino Bruni, a nagy sikerű Civil gazdaság című könyv szerzője volt.

Egyre több közgazdász mondja ki, hogy a neoliberális gazdasági modell fenntarthatatlan, azonban a helyére lépő új és ember központúbb gazdasági modell megalkotása nem egyszerű feladat.

Ahogyan a rendezvény egyik szervezője a közgazdász-szerzetesnő Baritz Sarolta Laure is megfogalmazta: ennek az új gazdasági paradigmának vissza kell térnie a keresztény gondolkodásmóddal is rokon arisztotelészi erényetikához, mely szerint a gazdaságnak a puszta pénzszerzésen túl a bizalomra, a kölcsönösségre és a segítségnyújtásra kell épülnie. Kiindulópontja, hogy a közgazdaságtan alapja az erényes ember kell, hogy legyen, a gazdasági élet végső célja pedig a társadalom jóléte és boldogsága.

Luigino Bruni olasz közgazdászprofesszor előadását a boldogságparadoxon bemutatásával kezdte. Richard A. Easterlin kaliforniai statisztikus-közgazdász mutatta ki először, hogy egy bizonyos szint fölött a boldogságérzet nem mozog együtt az anyagi helyzettel. Mivel az anyagi helyzet csupán egyéni jellemző, a boldogság pedig az emberi kapcsolatokban megélhető minőség, az általános jövedelemszint nem növeli a boldogságérzetet a végtelenségig. Vissza kell hozni az arisztotelészi boldogságfelfogást – javasolja Bruni –, s nagyobb teret kell adni a közösségiségnek. A kulcs a kapcsolati javak fontosságának felismerésében van.

Az olasz előadó egy magyar közgazdász, Scitovszky Tibor munkásságához kapcsolódva a két boldogságforrás – a fogyasztás és a kapcsolati javak – által meghatározott utak összefüggését vizsgálva különbséget tett a komfortjavak és aqz elégedettségi (stimuláló) javak között. A piac az azonnal, de rövid távon kielégülést nyújtó javak fogyasztására ösztönöz, sőt gyakran azokat a hosszú távon megelégedést nyújtó, stimuláló javaknak álcázza.

A mai piacgazdaságban arányaiban sokkal többet áldozunk az úgynevezett komfortjavakra, mint kapcsolati javainkra, holott az utóbbiak hosszú távon fontosabbak boldogságunk alakulásában.  A televízió például nagy bőségben kínálja a valóságos és kölcsönösségen, kapcsolatokon alapuló élmények helyettesítőit, ráadásul jelentősen olcsóbban. A gyerekek közben egyre többet játszanak számítógéppel, telefonnal, emiatt nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat, valós találkozások, közös élmények megélése helyett magányos befogadókká válnak – vélekedik az olasz professzor. Az embernek azonban ennél többre van szüksége, hiszen mindez nem elégíti ki a boldogság iránti vágyukat, az az emberi kapcsolatokban, találkozásokban rejlik.

Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem tanára hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a túlzott vásárlásra és fogyasztásra épülő mai gazdaság nem szolgálja sem az egyén, sem a közjó valós és hosszú távú érdekeit. A technológiai fejlődésnek olyan irányt kellene szabni, hogy az embereknek továbbra is legyen munkájuk, a folyamat ne menjen a foglalkoztatottság rovására. A magánembernek pedig saját döntésként kell határt szabnia az igényeinek, mert a piacgazdaság a folyamatosan jelentkező, mesterségesen gerjesztett igények kielégítésére épít. A piacnak boldogtalan emberekre van szüksége, hogy eladhassák a portékákat, melyektől boldogságot várnak – ez a rendszer alattomos logikája.

Albert Fruzsina, a Magyar Tudományos Akadémia szociológus kutatója a szubjektív jóllétet vizsgáló nemzetközi felméréseket ismertetve az egyes országok közti különbségekről beszélt. A World Happiness Report elnevezésű felmérés a megelégedettséget olyan tényezők alapján méri, mint az átlagjövedelem, az egészségben eltöltött évek száma, a társas támogatás, a szabadságérzet és a korrupció. A ranglista élén a skandináv országok – Dánia, Finnország, Norvégia – állnak, de az első tízben ott van Hollandia és Svájc is. Magyarország Bulgária és Ukrajna mellett a hátsó mezőnyben található.

Továbbgondolásra sarkall, hogy a legboldogtalanabb országok körében az elégedetlenség hátterében elsőként a mentális egészség alacsony szintje áll, ezt követi a testi egészség, és csak ezután a jövedelem és a munkanélküliség. Az a tény, hogy az emberi kapcsolatok, a társas támogatás mennyire erős jelzője a boldogságnak, megelégedettségnek, fontos társadalompolitikai vonatkozással bír – vélekedett a szociológus.

A folytatásban különböző “műhelyek” munkájába kapcsolódhattak be a konferencia résztvevői. A közgazdaságtani műhelyben Zsóka Ágnes és Csutora Mária a boldogság és a fenntartható fogyasztás kapcsolatával, Kocsis Tamás és Baranyi Árpád az ökológiai lábnyom és a szubjektív jóllét kérdésével, Kollár László és Kollár Piroska a boldogság és a munkahely összefüggéseivel foglalkozott. A pszichológiai műhely a „mire van szükségünk a boldogsághoz?” kérdésre kereste a választ Martos Tamás és Pap Judit vezetésével. A teológiai műhelyben pedig Kék Emerencia és Beran Ferenc a boldogság egyéni és közösségi dimenzióit vizsgálta. A médiaműhelyben keresztény orgánumok képviselői – a Képmás, a Katolikus Rádió, a Mária Rádió, Új Ember és a Magyar Kurír vezető munkatársai – hívták kerekasztal-beszélgetésre az érdeklődőket.

 

Minden vélemény számít!

Név *
Email *
Weboldal