Japán gyakorlatilag ugyanazon kérdésekkel vág neki 2015-nek, mint anno 2013-nak: vajon a karizmatikus, de nacionalizmusa miatt sokat bírált Abe Sindzó kormányfő elsöprő választási győzelme után végre képes lesz-e végigvinni reformjait, és kirángatni a szigetország gazdaságát két évtizedes csipkerózsika álmából?
Valószínűleg ritkán tesz olyasmit egy miniszterelnök, mint Abe decemberben: regnáló kormányfőként, kétharmados többséggel a háta mögött, mindössze két évvel hatalomra jutása után előre hozott választásokat írt ki, miután a gazdaság ismét – 2008 óta már negyedszer – recesszióba került. Ami még meglepőbb: kormánykoalíciója ismét kétharmados többséget szerzett, így – második nekifutásra – újra belevághat két éve bejelentett reformjai megvalósításába.
Abe két éve – megfogalmazása szerint – „három nyílból” álló reformcsomagot hirdetett, amelyből az első kettő, a monetáris lazítás és a fiskális élénkítés célba is talált. Japán hosszú idő után kilépett a deflációból; az eddig túlértékelt jen árfolyama erősen csökkent, növelve a japán exportőrök bevételeit; a tőzsde szárnyalt; a gazdaság pedig egészen árpilisig jó ütemben növekedett.
Áprilisban azonban – az előző kormány által elfogadott intézkedést életbe léptetve – a korábbi ötről nyolc százalékosra emelték az áfát. Az első hallásra nem különösebben jelentős adóemelés – amelyre a GDP kétszeresét meghaladó államadósság kordában tartása miatt volt szükség – olyannyira visszafogta a fogyasztást, hogy a növekedés azon nyomban megtorpant, sőt mély recesszióba fordult.
Abe most így érvel: ha az adóemelés megfojtja a növekedést, akkor semmi értelme, hiszen csökkenti a potenciális adóbevételeket. Ezért újabb élénkítő lépéseket és a jövőre tervezett újabb áfaemelést elhalasztását ígérte.
Szerkezeti reformok
Ugyanakkor elemzők már Abe kormányzása elején is arra figyelmeztettek, hogy az Abenomics elnevezésű program legnehezebb és legfontosabb eleme a harmadik nyíl, azaz a strukturális reform lesz. Az évtizedek óta megmerevedett gazdaságszerkezet felrázása, a verseny korlátozásában érdekelt befolyásos érdekcsoportok megtörése és a megújulásra képtelennek tűnő nagyvállalatok innovációra ösztönzése mind-mind nehéz feladatnak ígérkezik, amelyek megoldását illetően eddig nem sokat tett a kormány.
Abe idén láthatóan visszafogott a nacionalista retorikából is. A konzervatív kormányfő egy évvel ezelőtt látogatást tett a 2,5 millió japán háborús halottnak, köztük 14 háborús főbűnösnek is emléket állító Jaszukuni-szentélyben, amelyet Szöul és Peking a japán militarizmus jelképének tart; majd idén év elejét felvetette a Japán II. világháborús bűneiért tett kormányzati bocsánatkérés felülvizsgálatát. A nemzetközi botrányokat keltő lépéseket azonban az év második felében békülékeny hangnem követte, és Abe nemcsak Hszivel, hanem – Barack Obama amerikai elnök közbenjárásával – Pak Gun Hje dél-koreai elnökasszonnyal is találkozott.
Ugyanakkor elemzők kiemelik: a kooperatívabb légkör és a gazdasági egymásra utaltság ellenére Japán és Kína külpolitikai elképzelései és érdekei sok tekintetben ellentétesek, ezért hosszabb távon soha nem lehetnek jóban. Ezt jelzi az a december végi hír is, miszerint Kína katonai támaszpontot épített a két ország által vitatott hovatartozású kelet-kínai-tengeri szigetcsoport közelében, ami újra felhevítheti az alábbhagyott viszályt.
Forrás: napigazdasag.hu
