Mi lesz az olajárral? – teszi fel a kérdést befektetőktől cégvezéreken át politikusokig sok mindenki.
Hatalmasat zakózott az elmúlt majdnem egy évben a nyersolaj világpiaci ára: a tavaly júniusi, 100 dollárt kényelmesen meghaladó hordónkénti árfolyam rövid idő alatt nagyjából megfeleződött, az északi-tengeri Brent és az amerikai WTI fajta is volt 50 dollár alatt még 2015 elején. Azóta azonban valamelyest fordulni látszik a helyzet, hiszen ezen a héten mindkét olajtípus jegyzése rekordot döntött, már ami az idei évet illeti. Jelenleg a Brent 63,59, a WTI 56,33 dollárnál jár. Március közepe óta ez több mint 30 százalékos megugrást jelent, pedig mindössze néhány hete egyes Wall Street-i elemzők még 30 dollár környéki árat vizionáltak.
A zuhanórepülés oka az volt, hogy egyszerre nőtt a kínálat és csökkent a kereslet az olaj iránt. Az amerikai palaolaj-termelés felfutása és a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) azon döntése, hogy nem csökkentik a kibocsátást, nyomás alá helyezte az árfolyamot, miközben például a kínai gazdaság lassulása visszafogta az igényt a fekete arany iránt. Ráadásul több méretes lelőhelyet is találtak az utóbbi időben. Most viszont a működő fúrótornyok számának csökkenése és a felhalmozott raktárkészletek vártnál lassabb növekedése megfordította ezt a trendet – legalábbis egyelőre.
Vegyünk részvényt?
Nem véletlen, hogy az amerikai részvénypiac egyik győztese ezen a héten a 2010-es mexikói-öbölbeli környezeti katasztrófa miatt is ismerős Transocean lett: a tengeri fúrótornyokat építő és üzemeltető társaság árfolyama 13 százalékot szárnyalt, amivel az energiacégek közül a legjobban teljesítővé vált. Persze ezek a vállalatok a nagy esések idején többet is gyengültek, mint az olyan mamutok, mint az ExxonMobil vagy a Chevron. Ez utóbbiaknak ugyanis meglehetősen összetett az üzleti modelljük, s például a finomítási szárnyuk még profitálhatott is az olcsó olajból. Ezért eleve kevésbé tépázta meg részvényárfolyamukat a zuhanás, s emiatt most kisebb arányú visszapattanásra is számíthatnak. Az igazi nyertesek – legalábbis rövidtávon – tehát a csak kitermeléssel foglalkozó cégek lehetnek, mint amilyen a Transocean is.
Megérett tehát az idő az olajiparnak szolgáltatásokat nyújtó cégek részvényeinek vásárlására, legalábbis a Morgan Stanley elemzője, Ole Slorer szerint, aki egyik helyzetjelentésében írta ezt. Ebben lehet is valami, tekintve, hogy a Transocean még mindig 60 százalékkal van egyéves csúcsa alatt, van tehát hova fejlődni. Eltérő véleményen van azonban egy másik befolyásos szakértő, a Citigroupnál dolgozó Seth Kleinman, aki szerint az olajáremelkedés nem lesz hosszú életű, az év vége felé közeledve, a negyedik negyedben ugyanis megint növekedhet a működő amerikai kutak száma. Kleinman véleménye az, hogy idén 60 és 70 dollár között találhat valamiféle egyensúlyi árfolyamra a Brent, és 55-65 környékén a WTI. Jelentős erősödésre tehát már nem számít.
Közben az is igaz, hogy nem minden, a nagy olajcégeket kiszolgáló társaságnál rózsás a helyzet. A felszereléseket és szolgáltatásokat szállító Schlumbergernél például 11 ezer állás megszüntetését jelentették be pénteken, a januárban meglépett 9 ezres leépítésen felül, összességében tehát már 20 ezernél tartanak. Ez a teljes munkaerő 15 százaléka. Az év elején egyébként a Baker Hughes 7 ezer, az olajipari munkásoknak szállásokat biztosító Civeo pedig ezer fős elbocsátást jelentett be.
Forrás: napigazdasag.hu
BankWeb kiegészítés:
Véleményem szerint a fenti cikk egyáltalán nem segít befektetői döntés meghozatalában. A kockázatok magasak és a fenti részvények vásárlását komoly fundamentális elemzésnek kellene megelőznie. Tehát NE vegyünk részvényt, inkább biztonságos, fix eurós hozamú befektetést válasszunk.
Aki izgalomra vágyik, az tanuljon meg kereskedni és direktben az olaj árfolyamával kereskedjen.
