Az egy főre jutó GDP esetében látható, hogy Budapest toronymagasan vezet, közel 7 millió Ft jutott 2014-ben egy személyre, a második helyen pedig Győr-Moson-Sopron megye áll, ahol még szintén meghaladja az országos átlag szintjét az egy főre jutó bruttó hazai termék összege, bár 4 millió Ft-os eredményével így is töredéke a fővárosinak. Vas, Komárom-Esztergom és Fejér megye eredménye nagyjából az országos átlag szintjén mozog, vagyis valamivel meghaladja a 3 millió forintot, a többi megye ugyanakkor jelentősen elmarad a Magyarország egészére jellemző egy főre jutó GDP értéktől. Az utolsó helyen Nógrád megye áll, ahol kevesebb, mint az országos átlag fele a megtermelt egy főre jutó bruttó hazai termék.
A lakásárak a fenti szabályt támasztják alá, és egy-két megye kivételével nagyon hasonló sorrend alakult ki a megyék között, mint a GDP alapján felállított. Budapesten tavaly meghaladta a 270 ezer Ft-ot az egy lakás egy négyzetméteréért fizetendő ár, míg Nógrád megyében a 70 ezer forintot sem érte el, a különbség tehát 3,86-szoros.A második helyen a drágaságban az egy főre jutó GDP-t illetően is második helyen álló Győr-Moson-Sopron megye szerepel, ahol tavaly átlagosan 187 ezer Ft/nm-es árat fizettek a vevők új otthonukért. A lista végén a GDP-re vonatkozóan is utolsó helyeken szereplő megyék állnak, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés.
Nem csak az igaz azonban, hogy a gazdaságilag fejlettebb területeken magasabbak a lakásárak, de a GDP és a lakásárak alakulása is kapcsolatot mutat. A jövedelem emelkedését a lakásárak is követik. Ez jól látható az alábbi ábrán, ahol az EU 19, vagyis euró zóna tagországainak az egy főre jutó GDP alakulását vetettük össze a lakásáraikéval. Az ábráról látható a lakásárak válság előtti megugrása a jövedelemhez képest, majd a visszaesés, amelynek mértéke azonban elmaradt a gazdaság visszaesésének mértékétől. A válság újabb hulláma után azonban a lakásárak már nagyobb mértékű visszaesést mutattak, így a két görbe közeledett egymáshoz.
Magyarországon a lakásárakat a bruttó bérek alakulásával hasonlítottuk össze. Az együtt mozgás itt is megfigyelhető 2000 és 2005 között, az árak azonban már a válság kezdete előtt kezdtek elválni a jövedelmek alakulásától. A válság után bekövetkező jelentős lakásárzuhanással és a bruttó bérek folyamatos emelkedésével a különbség még jelentősebbre nőtt, amit az utóbbi két év lakóingatlan-piaci drágulása sem tudott kompenzálni. A jelentős különbség alapján pedig azt is elmondhatjuk, hogy a lakásárak növekedésének még bőven lehet alapja, további jelentős növekedésre lenne szükség ahhoz, hogy behozzák az elmúlt évek bérnövekedését.
A bruttó bérek ugyanis 2000 és 2015 közel megháromszorozódtak (2,8-szorosra növekedtek), míg a lakásáraknak még a megduplázódására sem került sor (emelkedésük 90 százalékos volt), vagyis még a 2015-ös szintjük közel 50 százalékával kellene drágulnia a lakóingatlanoknak a bérnövekmény szintjének eléréséhez. Hozzá kell azonban tenni, hogy a bruttó bérek jelentős bővülésében a gazdaság fehéredése is szerepet játszott, így a tényleges bérváltozás ennél kisebb lehet, így a lakásárak is hamarabb utolérhetik.
