A közel-keleti migrációs válság kapcsán egyre elfogadottabb az a nézet, hogy a menekült-krízis kialakulásában az éghajlatváltozásnak is nagy a szerepe. Ahol már nincs, és nem is lesz víz, ott nem lehet helyben megoldani a problémákat.
Bár közvetlenül és kizárólag környezeti okokból eredő migráció ritkán fordul elő, az Energiaklub és a Frierdich Ebert Stiftung minapi konferenciájának előadói egyetértettek abban, hogy a környezetrombolás és a klímaváltozás miatt szűkülő erőforrások felerősítik a meglévő társadalmi, politikai és gazdasági konfliktusokat. Vagyis a környezeti változások súlyosan csökkentik az országok megtartóképességét, áll az Energiaklub összefoglalójában.
„Klímamenekültek léteznek, és a Hősök terén emlékművük is van” – kezdte előadását Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, utalva ezzel arra, hogy Árpád és a honfoglaló magyarok is a belső-ázsiai területek szárazabbá válása miatt vándoroltak nyugatabbra. Napjainkban is főleg az aszály, elsivatagosodás és vízhiány miatt kényszerülnek otthonuk tartós elhagyására az emberek.
Ez jelenleg legerősebben a Közel-Keleten jelentkezik, mondta az MTA szakértője. Szigetvári Tamás, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutató Intézet munkatársa bemutatta, hogy a világ tíz leginkább vízhiány által sújtott országa a Közel-Keleten található. A régió sok országa a gabona-szükségletének akár 80-100 százalékát is importálni kényszerül. A Világbank néhány éve kimutatta, hogy Szíriában a termés 85 százaléka, Jemenben és Algériában 60 százaléka esett ki a környezeti változások miatt.
Közben a régió népessége tovább nő, mert a hagyományos paraszti, többgyermekes demográfiai modell még nem tudta lekövetni a gazdaságban, társadalomban zajló változásokat. Az élelmiszer és olajárak növekedése, a vidéki lakosság elszegényedése jelentősen hozzájárult az arab tavasz, és a szíriai háború kitöréséhez. A közel-keleti térségből az elvándorlás elsődleges és leginkább magától értetődő célpontja Európa, és várhatóan a jövőben is ezzel kell számolnunk.
Tálas Péter , a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója szerint az egyes országok egyedül nem tudják megoldani a helyzetet, a kerítésépítés csak áthárítja a problémát másokra. Álláspontja szerint az Európai Uniónak nagyobb szerepet kell vállalnia a krízis-országok stabilizációjában, és részt kell vállalnia a környező országok menekültügyi rendszerének fenntartásában, megtartó-képességük növelésében. Hosszabb távon is hozzá kell szoknunk a migrációs jelenség létezéséhez, és helyet találnunk a környezetpusztulás elől menekülő embereknek társadalmainkban. Tálas Péter úgy véli, nincs választásunk: Európának részt kell vennie a menekült-helyzet megoldásában, és ez pénzbe fog kerülni.
A nemzetközi jog egyelőre nem ismeri a klímamenekült fogalmát, de már elkezdődtek az erről szóló viták. A Nemzetközi Migrációs Szervezet külön kategóriákra osztja a környezeti migrációt: vannak, akik csak átmenetileg kényszerülnek elhagyni az otthonukat különböző környezeti katasztrófák miatt (pl. hurrikánok), de vannak olyanok, akik a jelen illetve a jövőben várható környezeti válságok miatt hagyják el élőhelyüket. A jövőben várhatóan minden kategória érintettjeinek száma nőni fog.
Forrás: vg.hu
Nem értek egyet. Az érintett országok lakói az USA demokrácia-export- és bosszú hadjáratai következtében válnak földönfutóvá. A sajátosan szélsőséges időjárási viszonyok ezekben az szubtrópusi-trópusi országokban lassan, sok évszázad alatt következtek be, a lakosságnak volt ideje ezekhez alkalmazkodni, de az évtizedes brutális hadi cselekményekre nincs túlélési megoldásuk. Legjobb lenne abbahagyni a katonai beavatkozást, akkor talán nem folytatódna az erőszakspirál.