Milyen az osztrákoknál dolgozni?

Egyre több magyar vállalkozó települ át Ausztriába a tisztességes profit és a kiszámítható jövő reményében. Azoknak a száma is nő ugyanakkor, akik képzettséget és német nyelvtudást nem igénylő munkákat vállalnak nyugati szomszédunknál.

Persze a Lajtán túl sincs kolbászból a kerítés: azok a vállalkozók számíthatnak sikerre, akik jól beszélnek németül, és tisztában vannak az osztrák piac sajátosságaival. Aki viszont vállalkozni szeretne, azt az osztrák állam a tenyerén hordja – ez magyar szemmel nézve igen szokatlan lehet.


Graz, Ausztria. Itt található Juhász Péter autómosó vállalkozása, amelyet két éve nyitott a város legnagyobb kerületében. A 24 éves, érdi fiatalember üzleti kommunikációt tanult, ám hogy fizetni tudja a tandíjat, tanulmányai alatt több évig egy budapesti bevásárlóközpont autómosójában dolgozott alkalmazottként. Innen leste el a gőzmosoda működését, üzleti folyamatait, amit Grazban hasznosított.

“Azért jöttem ki, mert Magyarországon csak egy helyben toporogtam. Ausztriában az itteni élet nyugodtsága, tervezhetősége vonzott” – mesélte, akinek annyira bejött az autómosó, hogy az osztrák letelepedési engedély birtokában végleg kitelepült Grazba, az érdi önkormányzatnál már le is adta magyar személyijét, lakcímkártyáját (az Európai Unióban csak egy állandó lakcímünk lehet). Juhász a vállalkozásához szükséges kezdőtőkét – 35 millió forintot – nagymamája örökségéből, egy nagyméretű, belvárosi lakás eladásából teremtette elő.

Becslések szerint 63 ezer magyar dolgozik Ausztriában

A fiatal vállalkozó szerint az osztrák állam a tenyerén hordozza az induló vállalkozásokat, és amikor először szembesült a konkrétumokkal, nem akart hinni a fülének. “Az adóhivatal kirendelt nekem egy személyes segítőt, akinek az a dolga, hogy az én érdekeimet képviselje a hatóságokkal szemben, és pénzügyi tanácsaival segítse a vállalkozásom elindítását” – mondta Juhász, aki a grazi önkormányzattól is kapott egy kellemes, de nem várt segítséget. Amikor megnyitotta a műhelyét, az utcában az önkormányzat éppen csatornázni kezdett, emiatt viszont ügyfeleket veszített, mivel azok nem tudtak beállni a műhelyébe az autójukkal. Ezért az önkormányzat 800 eurós (mai árfolyamon 245 ezer forintos) gyorssegélyt ajánlott fel neki kompenzációként – mindezt hivatalból, külön kérelem vagy utánajárás nélkül.

E mellett a helyi önkormányzati lap úgy segített neki, hogy háromhavonta újságcikket írtak arról, miként halad az induló vállalkozásával, ami rendkívül jól jött neki, mert növelte a cége ismertségét. Ráadásul egyéni vállalkozóként két évig leírhatja az adójából a befektetései értékét, ami itt minden induló vállalkozásnak automatikusan jár.

Egyre több magyar települ át

Arról, hogy hány magyar cég vagy munkavállaló települ át Ausztriába, nincsenek pontos adatok. Az osztrák munkaügyi hivatal adatai szerint 2010-ben 26 ezer magyar dolgozott Ausztriában, tavaly már 63 ezer. Az biztos, hogy a tendencia egyre növekszik, a magyarok már a nyolcadik legnagyobb migránscsoportot alkotják Ausztriában. Ez olyan, mintha Hódmezővásárhely teljes lakossága átköltözött volna a Lajtán túlra.

Juhász Péter ugyanakkor úgy látja: a kint dolgozó magyarok többsége képzettséget és nyelvtudást nem igénylő munkát végez. Georg Csics osztrák vállalkozási tanácsadó, aki magyaroknak segít a letelepedésben, cégalapításban, azt mondja, hogy főként azok a hazai vállalkozások keresik meg őt, amelyek már Magyarországon is sikeresek voltak a saját területükön. “Főként az idegenforgalom, az építőipar, a szolgáltatások területén próbálnak üzletet indítani a magyar vállalkozók. Ugyanakkor egyre kevesebb profi, Ausztriára előkészített és üzletileg megalapozott magyar startup-tervvel találkozom” – mondta.

Természetesen Ausztriában sincs kolbászból a kerítés. A megélhetési költségek és adók magasabbak, ráadásul az alkalmazottak bérét euróban, az osztrák bérminimumnak megfelelően kell fizetni. Ausztriában nincs általános minimálbér, van viszont ágazati bérminimum, amit a kamarák határoznak meg. Aki például gyorsétteremben dolgozik, annak 900 eurós (281 ezer forintos) bérminimum jár. Aki fodrászüzletet nyitna, az alkalmazottainak minimum 1200 eurós (372 ezer forintos) havi fizetést kell adnia, ami a járulékokkal együtt évi 20-22 ezer euróba (8 millió 600 ezer forintba) is kerülhet.

Nyelvtudás, piacismeret nélkül nem megy

Georg Csics szerint a magyarok számára a fő nehézséget a sajátos osztrák piac, illetve a hatóságoktól megkövetelt írott és beszélt nyelv ismeretének hiánya okozza. “Az üzletszerzésnek, kapcsolatépítésnek van egy sajátos osztrák jellege. Ha az első kérdés nem is mindig az, hogy ki küldött hozzám, kinek a sógora vagy, de az ajánlások nyomnak a latban. De csak addig, amíg be nem indul az üzlet, utána már csak a teljesítmény és a minőség számít” – mondta. Ha tehát valaki keményen dolgozik – ebben a magyarok külföldön mindig jók voltak – hosszú távon tisztességes profitra és általában tervezhető jövőre számíthat.

Egyéni vállalkozás Ausztriában (Einzelunternehmer)
Az egyéni vállalkozó ausztriai lakhellyel rendelkező természetes személy, aki a vállalkozást saját nevében és saját számlára működteti, minden kockázatot ő visel, és a nyereséggel is ő rendelkezik. Munkavállalókat foglalkoztathat, munkaszerződéseket köthet. A tevékenységet be kell jelentenie és engedélyeztetnie, majd ki kell váltania az iparengedélyt (Gewerbeberechtigung). Ennek díja tartományonként és ágazatonként változik, de körülbelül 100 euró. A cégjegyzékbe nem muszáj bejegyeztetni a vállalkozást, viszont cégnevet csak akkor lehet használni, ha a vállalkozás benne van a cégjegyzékben (ennek 75 eurós bírósági illeték és körülbelül 150 eurós ügyvédi munkadíja van). A kamarai tagság (Wirtschaftskammer) kötelező, ennek díja évi 100 euró.

Nehézséget Juhász Péter is tapasztalt a vállalkozása indításánál, amin végül külső segítséggel és némi találékonysággal sikerült túljutnia. Grazban négy éve még nem létezett gőzmosodás autómosó, így vállalkozása engedélyeztetésnél falakba ütközött. “Az osztrákok általában bizalmatlanok az újdonságok iránt. Például nem értették, hogy a gőzmosóban nincsenek mozgó alkatrészek, így máshogy kell a gépet hitelesíttetnem. Végül Georg Csics segített, aki profi módon megfogalmazott levelekkel és Koreából beszerzett gyártói szakvéleménnyel bombázta az önkormányzatot. Így másfél év szenvedés után végül pár hét alatt engedélyezték a működésem” – mondta Juhász, aki a köztes időszakban abból élt, hogy péksüteményeket szállított ki éjszaka a saját autójával Grazban. Ausztriában ugyanis nincs éjjel-nappali, csak a benzinkutak mellé épített mini áruházak, amelyek este 10-kor bezárnak. Így havi 500 eurót tudott keresni, napi 2-3 óra éjszakai munkával.

Tervezhető jövő, biztos egzisztencia

Pórfy Tünde állatorvos Pest környékéről települt ki a stájerországi Mürzzuschlag városába tavaly decemberben. Az 55 éves orvosnő osztrák férjével együtt tette át székhelyét Ausztriába, hangsúlyozottan családi indíttatásból. Férjével egy parasztházban élnek a kisváros szélén, egy hegyen, ahol legelőik vannak és kutyákat is tenyésztenek, és ahogy mondja, “egyszerűen csak itt szeretnénk megöregedni”. Tünde mindazonáltal még nem tudott beszámolni első üzleti évéről, azt viszont elmondta, hogy már az első hónapban nullára tudta kihozni a rendelőjét anyagilag. Vagyis a havi 70-80 vizsgálatból származó bevételéből ki tudta termelni a rendelő havi 1000 eurós rezsijét, a 250 eurós havi kamarai tagdíjat, a könyvelőjét, és a saját TB járulékát. A kisvárosban egyébként rajta kívül még egy hasonló profilú, kisállatokkal foglalkozó, osztrák állatorvos van, ám eddig úgy tűnik, hogy a vendégek szívesebben jönnek Tündéhez. Szerinte azért, mert olcsóbban és alaposabban dolgozik, mint az osztrák kollégája.

Az osztrák adórendszer
Az osztrák társasági adó mértéke 25 százalék, és van egy minimumadó (400 euró), amit negyedévente kell befizetni, de ez az első évben csak évi 1000 euró. Az áfa 20 százalék, a csökkentett kulcs 10 százalék (élelmiszerek, könyvek, kulturális szolgáltatások, szórakozással kapcsolatos szolgáltatások esetében). Az osztalékadó 25 százalék. Ha tehát egy cégnek a példa kedvéért 40 ezer euró az adózás előtti nyeresége, akkor az általa befizetett összes adó 17 500 euró (a profit 43,75 százaléka). Az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadót fizetnek, de 11 ezer eurós jövedelemig semmit. Ezután sávosan emelkedik az adó, 60 ezer euró fölött már 50 százalék az adókulcs. Forrás: RSM DTM adótanácsadó
Tünde tapasztalata az, hogy az osztrákok szívesen fogadják a magyarokat alkalmazottként, mert sokat, olcsón és jól dolgoznak. Viszont ha vállalkozóként akarnak betörni, például egy kisváros helyi piacára, már nem szívesen látják őket. “Ez persze csak addig tart, amíg a vállalkozó be nem szerzi a szükséges engedélyeket, utána a hatóságok már segítik őt mindenben, mint mindenki mást, és ezt nap mint nap éreztetik is” – mondta Tünde, aki automatikusan 1500 eurót fog kapni az önkormányzattól, mert létesít egyetlen munkahelyet. Terveik szerint egy stájer akcentust jól beszélő, osztrák asszisztenst fognak felvenni, aki majd a telefont kezeli a rendelőben.

Tünde magyar orvosi diplomáját elfogadták, de külön vizsgát kellett tennie gyógyszerkezelésből. Miután ezek megvoltak, a tevékenységét két hét alatt el tudta kezdeni. Számára megdöbbentő volt, hogy az önkormányzattól egy személyre szabott paksamétát kapott, amiben az állatorvosi vállalkozásához szükséges összes tennivalója benne volt.

Ám a legnagyobb meglepetés akkor érte Tündét, amikor az önkormányzat felajánlotta neki, hogy három évig beszáll a rendelőjének bérleti díjába, mivel egy új bevásárlóközpont elszívta a vevőket a belváros vásárlóutcájában lévő kisboltoktól, üzletektől, és az önkormányzat nem hagyhatja, hogy emiatt tönkremenjenek vállalkozások. “Az első évben a bérleti díj 30 százalékát, a második évben 20-at, a harmadikban 10 százalékot fizetnek nekünk. Ezt a mi megmentésünk érdekében, hivatalból ajánlották fel minden utcai boltosnak” – mondta az orvosnő, akinek Ausztriában az tetszik a legjobban, hogy a magántulajdon itt szent és sérthetetlen, illetve a közélet sokkal nyugodtabb, mint otthon. Mindenki teszi a dolgát, a politika pedig nem szűrődik be a mindennapokba, sem az utcán, sem a médiában.
Forrás: hvg.hu

Minden vélemény számít!

Név *
Email *
Weboldal