A subprime-válság, majd a Lehman Brothers összeomlása sokkhatásként ért mindenkit, a következmények pedig olyan súlyosak voltak, hogy amikor választ kellett volna adni, a döntéshozók éppúgy nem tudtak magukhoz térni a meglepetésből, mint mindenki más, és szánalmasan felkészületlennek bizonyultak.
A Lehman bukása óta eltelt hat év alatt sokan és sokat gondolkodtak a következő válságról és arról, hogy miként lehetne a pénzügyi szabályozást, illetve a gyakorlatot úgy megerősíteni, hogy a következményeket enyhítsék. Vajon sikerrel jártak az erőfeszítések? Vajon a következő válság következményei már kevésbé lesznek súlyosak?
Újabb bankválság? A válasz, miként a gazdaságban annyi sok mindennel kapcsolatban: ez attól függ. Különösképpen attól, hogy milyen formát ölt a következő válság. Egy nagy bank összeomlása nyilvánvalóan új krízist indíthat, hasonlóan a 2007–2008-as egyesült államokbeli, illetve más országokban bekövetkező bankcsődökhöz. A bankok nagy tőkeáttétellel finanszíroznak, a helyzetükről szóló információkat pedig nehéz megszerezni. Ez pedig azt jelenti, hogy mindig fennáll a csőd veszélye.
A kormányok emiatt arra összpontosítottak, hogy a bankrendszert robusztusabbá, egy nagy pénzintézet bukásával szemben pedig ellenállóbbá tegyék. A bankoktól immár nagyobb tőke tartását követelik meg, hogy könnyebben abszorbeálni tudják azokat a veszteségeket, amelyek egy pénzintézet összeomlásából erednek. Szigorúbb likviditási követelményeknek kell eleget tenniük, ami biztosítja, hogy elegendő forrásokkal rendelkezzenek akkor is, ha az O/N bankközi piac kiszárad.
A felügyeletek lépéseket tettek annak érdekében is, hogy a pénzintézetek ne számítsanak adófizetők által finanszírozott „bailoutra”, és reformokat vezettek be a javadalmazási gyakorlatok területén abban a reményben, hogy ezzel visszafogják a szélsőséges kockázatvállalást. Bankcsődök ettől még bekövetkezhetnek, a következmények azonban kevésbé lesznek súlyosak.
Újabb euróválság? A következő válságot elindíthatják az euró fennmaradásával kapcsolatos, a 2012. évihez hasonló kételyek is. Egy európai választás eredményeként hatalomra kerülhet olyan ellenzéki párt, amely elkötelezett a közös pénzt használó blokk elhagyása mellett. Görögországban például a jövő tavaszra kitűzött választások után valószínűleg a jelenleg ellenzéki, baloldali Sziriza alkot majd kormányt. A francia közvélemény-kutatások szerint az ország legnépszerűbb politikusa jelenleg Marine Le Pen, aki azt ígérte: hatalomra kerülése esetén az első munkanapján kilépteti az országot az eurózónából.
Ha pedig egy ország az eurózónából való kilépést fontolgatja, gyorsan megjelenik a piaci várakozás, hogy példáját mások is követni fogják. Ennek eredményeként pedig Európa-szerte pánikszerű roham indulhat a bankokban és a tágabb értelemben vett pénzügyi piacokon.
A vezetők nyilvánvalóan felkészültebbek, mint 2012-ben, Mario Draghi nevezetes kijelentése előtt, amelyben az Európai Központi Bank elnöke leszögezte: „kerül, amibe kerül”, fenn fogják tartani az euróövezet integritását. Egy pánik esetén immár számíthatunk arra, hogy az ECB azonnal elárasztja pénzzel a piacokat. Minden értékpapírt megvásárol majd, amit csak lát, ha ez az eurózóna egyben tartása érdekében szükséges. Bomlasztó hatása lenne az eurózónából való izolált kilépésnek is. De jó okunk van feltételezni, hogy a következmények mederben tarthatók.
Geopolitikai válság? A következő válságot geopolitikai események is elindíthatják: az ukrajnai vagy a közel-keleti konfliktus súlyosbodása vagy egy tengeri összecsapás Kína és egy másik, a Dél-kínai-tengerrel határos ország között. Az ilyen események elkerülhetetlenül romboló hatást gyakorolnak a pénzügyi piacokra is.
Ezek azonban nagyon valószínű, hogy nem az Egyesült Államok, hanem más országok problémái lesznek; az USA a világ egyetlen valódi „biztonságos kikötője” marad. Egy geopolitikai feszültség az egyesült államokbeli piacok felé irányuló tőkeáramlást erősítené, nem pedig az onnan kiáramlót.
Fennáll a veszélye persze annak is, hogy a válság magából az Egyesült Államokból indul ki. Az országot éppen a pénzügyi piacok likviditása miatt tartják biztonságos kikötőnek, más szóval, mert itt állami és vállalati értékpapírokat alacsony költségen és gyakorlatilag korlátlan mennyiségben lehet vásárolni.
A legújabb pénzügyi reformok – például a Volcker-szabály vagy a tőkekövetelmények változásai – az egyesült államokbeli pénzintézetek számára költségesebbé tették az értékpapírok tartását. Emiatt ha ezekből az eszközökből ugyanazok a menedzserek, akik elhelyezték, hirtelen nagy összeget vonnak ki, az az árak összeomlásához vezethet. A likviditási prémiumok – az extra hozamok, amelyet a befektetők olyan értékpapír tartásáért követelnek meg, amelyet nem lehet könnyen készpénzre váltani – az egekbe szöknének, és előfordulhat, hogy az ilyen eszközökbe fektető tőzsdén jegyzett alapok nem tudják kifizetni az ügyfeleiket.
Mark Carney, a Bank of England kormányzója más döntéshozókkal egyetemben figyelmeztetett erre a veszélyre abban a reményben, hogy a befektetők így felkészültebbek lehetnek. Talán lesz némi hatásuk ezeknek a figyelmeztetéseknek – idővel kiderül.
A felsorolt potenciális válságforrások mindazonáltal mind abba a kategóriába tartoznak, amelyet Donald Rumsfeld az „ismert ismeretleneknek” („known unknowns”) nevezett. Olyan kockázatok, amelyeket érzékelünk, és amelyekre próbálunk felkészülni – éppen azért, mert hasonlítanak a múltbeli válságokra.
Bankcsődök korábban is voltak. Az eurózóna 2012-ben „halálközeli” élményt élt át. A hozamok hirtelen megugrása, amire Carney figyelmeztet, arra a likviditási válságra emlékeztet, amely a Long-Term Capital Management hedge-fund 1998-as bukását követte. Az ilyen típusú válságok valószínűleg kezelhetőek – éppen azért, mert már történelmük van.
Ennél veszélyesebbek a Rumsfeld-féle „ismeretlen ismeretlenek” („unknown unknowns”), azok a pénzügyi válságok, amelyeket előre nem látott események idéznek elő. A történeti tapasztalat alapján egyáltalán nem tudhatjuk, hogy ezek milyen formát öltenek, csak annyit tudunk, hogy lesznek ilyenek. A pénzügyek története alapján azonban biztosak lehetünk abban, hogy hatásuk súlyos lesz.
Forrás: The Conversation / napigazdasag.hu
