Nincs erős ellenzék, kellenének új arcok

Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik a magyar demokratikus ellenzék eszköztárából a következetes értékalapú politizálás. Úgy látjuk, hogy ez főként az ellenzék két „vezető” pártjára, az MSZP-re és a DK-ra igaz, amelyek napi döntéseit és kommunikációját túlságosan gyakran a rövid távú politikai haszonszerzés motiválja.

Hogy pont melyek a legalkalmasabb és legvonzóbb értékek, az mondanivalónk központi eleme szempontjából másodlagos. Mi kiemelünk hármat: szolidaritás, tiszta kezek, Európa –de szerepelhetnének más értékek is. A mostani rezsimtől hozzánk hasonlóan idegenkedő emberek is sokféle értéket vallanak, amelyek nagyobbrészt összeegyeztethetőek, kisebbrészt valószínűleg nem például a mi értékeinkkel. A sokféle érték szintézise és hiteles képviselete lenne a politikai pártok feladata.
És itt van a probléma. Számunkra bizonyítottnak tűnik, hogy a demokratikus ellenzék jelentős részénél a gyakorlati politizálás és az ilyen-olyan pártdokumentumokban megfogalmazott értékek között jószerével semmilyen érzékelhető kapcsolat nincs. 

A jelenlegi ad hoc, improvizáló taktikával az ellenzéknek láthatóan esélye sincs megszólítani az Orbán-rezsimből kiábrándult milliókat, nemhogy leváltani a jelenleg regnáló, egyre autokratikusabb, egyre retrográdabb és esetenként a pszichológiai „borderline” jeleit mutató kormányt. Velünk együtt sokan figyelik mind frusztráltabban azt az immáron egy éve tartó folyamatot, amelynek során az orbáni rezsim folyamatosan veszít a népszerűségéből, de a demokratikus ellenzék képtelen ebből profitálni. Jelenleg úgy tűnik, hogy a következő választáson a rossz és még rosszabb között kell majd választani, és könnyen előfordulhat, amire 2010-ben már volt példa, hogy egyébként baloldali/demokratikus érzelmű szavazók a Jobbiktól félve ismét a Fideszt juttatják hatalomba.

Nem hisszük, hogy egyedül volnánk tehát azzal a véleményünkkel, hogy a demokratikus oldalon hiányzik a világos és vonzó értékrend. Ehhez hozzáteszünk egy második állítást is, amely vélhetően még kevesebb vitát fog kiváltani: hiányoznak a hiteles egyéniségek is. Meglehet, ez a két dolog összefügg, netán feltételezi egymást (azért nincs értékelvű politizálás, mert nincs, aki csinálja, és azért nincs, aki csinálja, mert a pártok valójában nem is akarnak értékelvű politizálást). Ez azonban végül is mindegy.

Vegyük észre ugyanakkor, hogy az Orbán-rezsimnek vannak értékei, amelyek – ha sokunknak még oly retrográdak és ellenszenvesek is – valamekkora vonzerőt jelentenek a társadalom jelentős része számára. Orbán jó érzékkel azonosítja be a kor liberális kapitalizmusának kétségtelen válságjelenségeit és kínál – mint minden jó populista – egyszerű és vonzó megoldásokat, hívószavakat (család, vallás, erő, rend, fegyelem stb.). Az ellenzéki pártoknak – ha többek akarnak lenni, mint „Őfelsége ellenzéke” – értékeikkel megfelelő ellenpólust kell képezniük a mostani rendszer torz, de kétségkívül létező értékvilágának. És persze szükség van olyan hiteles és meggyőző egyéniségekre, akik Orbánhoz hasonlóan „ráéreznek a magyar néplélekre”, azaz értékeikkel képesek megszólítani és meggyőzni a választókat.

Az értékekre visszatérve olyan sokan olyan sokszor beszéltek már ezekről, hogy az ember hovatovább vonakodik előhozakodni velük: jogállamiság, demokrácia, piacgazdaság, egyéni és közösségi szabadságjogok, szolidaritás, elkötelezett küzdelem a korrupció ellen, a sor folytatható. Mégis három dolgot kiemelünk és egy kicsit részletesebben taglalunk, mert szerintünk nem magától értetődőek.

Az első a szolidaritás kérdése, amely szorosan összefügg azzal, hogy mekkora egyenlőtlenséget tartunk elfogadhatónak a gazdaságban, illetve a társadalomban. A mostani kormány emelt fővel vállalja, hogy politikájának kulcseleme egy új középosztály létrehozása, amelyet az adó- és a szociálpolitika, illetve a klientúraépítés eszközeivel támogat. E politikába bele van kódolva a vagyoni-jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, tehát, hogy folytatódik a társadalom kettészakadása gazdag/tehetős és szegény/mélyszegény rétegekre. Az állami eszközökkel létrehozott kliens középosztály víziója számunkra inkább lázálom, az alacsony, de főleg degresszív, a szegényeket arányosan jobban sújtó adók és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat pedig a 2008-as válság óta legalábbis megkérdőjelezendő, sőt inkább azt hisszük, hogy tévedés. A gazdasági növekedéshez jogbiztonságra, normatív és szakszerű államigazgatásra, hitelre, de legfőképpen kiművelt (képzett, nyelveket beszélő stb.) szakemberekre van szükség. Egy korszerű szociáldemokrata értékrend alapján az ellenzéknek ezeket kellene hangsúlyoznia – és persze a szolidaritást mint vonzó értéket, amely nem engedi, hogy százezrek éljenek emberhez méltatlan körülmények között.

A második a korrupció ügye. Ez önmagában is nehéz kérdés egy olyan országban, amelyben a lakosság jelentős része axiómának tekinti, hogy a politikus tisztességtelen. Mindegyik ellenzéki párt fellépést ígér a korrupció ellen, de alig hallani konkrétumokat. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy érthetetlen egyéni vagyongyarapodásokkal, többször javított vagyonbevallásokkal, erkölcsi értelemben indokolhatatlan költségtérítésekkel, nagy értékű személyautókkal ki lehet állni a választók elé és hitelesen változást ígérni.

Kiemelt értékeink közül a harmadik Európa, amely természetesen magában foglalja a nyitottságot, a toleranciát, a szolidaritást és a demokratikus jogállamiságot. Ez ellenpólusa a Fidesz–KDNP kultiválta Kelet felé tekintgető, illiberális autokráciának, illetve a befelé forduló, bigott, szűkkeblű „magyar öncélúságnak”. Ez önmagában is hangsúlyozható kontraszt, de nyilván nem elég. Nem kérdés ugyanis, hogy jelenleg az Európai Unió valóban ezer sebből vérzik, és a kormány kiváló ösztönnel érez rá a magyarokban is meglévő szkepszisre és kisebbrendűségi érzésekre, és erősíti is azokat. Az ellenzéki pártok tehát hibát követnek el, ha tagadják, vagy nem beszélnek az EU problémáiról, hiszen ezzel átengedik a terepet annak az elképesztően méltánytalan és ostoba euroszkepszisnek, amely az orbáni populizmus sajátja. Másfelől az Európai Unió arra az értékrendre épül, amely az elmúlt hetven évben jólétet és békét (katonai és szociális értelemben) teremtett a földrészen. Erkölcsi parancs és gyakorlati érdek (nemzetstratégiai, mondanánk, ha nem viszolyognánk annyira ettől a kifejezéstől), hogy együtt dolgozzunk a többi tagországgal, hogy az unió jelenlegi válságát leküzdve újabb felívelő történelmi szakaszba léphessen. Ez az, amit az ellenzéki pártoknak napról napra a gyakorlati és a szimbolikus politizálás eszközeivel hangsúlyozniuk kell, és el kell tudniuk magyarázni a lakosságnak.

És végezetül a személyekről. E pillanatban nincs és attól tartunk, a következő egy-két évben nem is várható olyan párthoz kötődő politikus megjelenése, aki a siker reményében vehetné fel a személyes harcot Orbán Viktorral. Párton kívül azonban szerintünk vannak ilyenek.

Nem a magyar néppel van ugyanis baj (amely más népekhez hasonlóan kétségtelenül hordoz magával történelmi kontextusokat, determinációkat és attitűdöket), hanem a politikai elittel, amely nem elég képzett, nem elég becsületes és nem elég okos, hogy az országot jó irányba vezesse. A demokratikus ellenzék politikusain áll, hogy akarnak-e, tudnak-e változtatni ezen mindannyiunk érdekében.

Szerző: Felcsuti Péter bankszakember, Felcsuti Balázs közgazdász
Forrás: nol.hu

Főbb kulcsszavak: Pénzbulvár

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

  

Szakértőnk

dr.Tatár Attila, pénzügyi szakértő, befektetési tanácsadó
dr.Tatár Attila
közgazdász, tanácsadó
- Hírlevél
- V.I.P. Hírlevél

Akciós könyvek

Hogyan válhatok befektetővé? Ajándék e-könyv. Befektetési tanács, külföldi termékek.

Hozzászólások