Az idei volt az az év, amikor nagy valószínűséggel mélypontra érkeztek a kockázatmentes befektetések hozamai, és ezzel együtt a banki kamatok is Magyarországon. A totális hozamsivatag nagy vesztesei lehetnek befektetési oldalon a pénzügyi intézmények. Akik képesek rá (pl. a bankok), azok ezt részben a növekvő hitelezési volumennel kompenzálhatják.
Évekig a kötvényalapok teljesítményére jótékony hatással volt a hozamcsökkenési trend, amely felértékelte a befektetési alapok portfóliójában lévő kötvényeket. Míg a lekötött bankbetétben takarékoskodó ügyfelek egyszerűen csak annyit érzékeltek, hogy betétjükre egyre kisebb kamatot fizetnek a bankok, a kötvényalapba fektetők élvezni tudták a hozamcsökkenésnek a pozitív, a portfólióban tartott eszközöket felértékelő oldalát is. Ennek köszönhetően a bankbetéteknél jóval magasabb hozamot realizálhattak, ahogy az alábbi ábrán is látható azonban, a kötvénypiaci hozamcsökkenés fokozatos kifulladása miatt egyre kisebbet. A csökkenő hozamkörnyezet az alacsony vállalati finanszírozási költségeken, de főleg a nullához konvergáló diszkontrátán keresztül a részvények árfolyamának is kedvezett.
Különösen a Nyugat-Európában megfigyelhető, tartósan negatív hozamok láttán elhamarkodottnak tűnhet a csökkenő hozamkörnyezet végéről írni. Mégis, nem voltak olyan erősek az erre utaló jelek az elmúlt években, mint most:
- tavaly decemberben hét év után, idén decemberben pedig újabb egy év után ismét kamatot emelt a Fed,
- jó esély van rá, hogy jövő ilyenkor már az Európai Központi Bank is megkezdi mennyiségi lazításának kivezetését, és egyre kevésbé hat hozamcsökkentő tényezőként az európai monetáris politika a magyar kötvénypiacra,
- valószínűleg lezajlott az MNB önfinanszírozási programjának is a nagy része, amelynek oroszlánrésze volt eddig a csökkenő hozamkörnyezet fenntartásában,
- az MNB kamatcsökkentési ciklusa pedig egyelőre megállt, az alapkamat május óta 0,9%-on áll.
A hozamcsökkenés nagy vesztese lehet a pénzügyi szektor, ennek is az a része, amely
a meglévő saját kötvényportfólióján jelentkező felértékelődésre egyre kevésbé számíthat,
a lejáratig tartott kötvények megújítása pedig a korábbinál jóval kisebb hozamot ígér számára.
A kötvényalapokba fektető lakossági befektetők mellett a bankok, lakás-takarékpénztárak, biztosítók ezt a legkülönfélébb csatornákon keresztül megérzik – a biztosítók például nemcsak megtakarítási jellegű biztosítási állományukon, hanem úgy is (sőt, főleg úgy), hogy a kötelező biztosítások vagy vagyonbiztosítások díjából képzett tartalékaik hozama egyre kevésbé kompenzálja a biztosítási tevékenységen elkönyvelt esetleges veszteségüket.
A pénzügyi szektor befektetései mellett 2017 egyelőre nem sok jót ígér azoknak a lakossági befektetőknek sem, akik lejáratig tartott, alacsony kockázatú befektetésekben, például lekötött betétben vagy állampapírban gondolkodnának. A hozamcsökkenés kifulladása ugyanis nem jelent automatikusan hozamemelkedést és ezzel a banki kamatok vagy az ezeknél azért magasabb (és az elmúlt években az új értékesítés szempontjából népszerűbb) lakossági állampapírok kamatának szárnyalását. Valószínűbb, hogy hosszú évekig az alacsony hozamkörnyezet lesz a kulcsszó, és a jegybanki kamatemelések is a lehető legnagyobb óvatossággal indulnak csak el.
A lekötött betétek kamata manapság 0,5% körüli, és bár jövőre már nem kell a kamatbevételek után egészségügyi hozzájárulást fizetni (ez eddig 6% volt), ez egy átlagos magyar befektető konyhájára nem sokat hoz majd. Várható, hogy
- a bankbetéteken belül fennmarad a látra szóló, lekötés nélküli betétek elmúlt években kialakult dominanciája,
- a lakossági megtakarítások egyik húzóereje pedig az állam bőkezűsége marad, amely egyrészt a betétinél magasabb állampapír-kamatokon, másrészt az állami támogatások (nyugdíjcélú megtakarítások, lakás-takarékpénztári konstrukciók) vonzerején továbbra is meglátszik majd.
Forrás: portfolio.hu
