Az emberiség történetét végigkísérte az állandó fejlődés tudata, de ami a következő pár évtizedben jöhet, az a léptékét tekintve egy egészen új minőség: az egészségügytől az oktatásig, a gazdaságtól a munkaerőpiacon át a mezőgazdaságig és a magánéletig nincs olyan terület, amit ne szabnának át alapjaiban a közeljövő fejlesztései.
Erről írt könyvet Alec Ross Industries of the Future címmel. Ő az, aki a 2009 és 2013 közötti amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton vezető innovációs tanácsadója volt. Ross két dolgot tekint át könyvében: milyen változások történnek éppen, és mi kell ahhoz, hogy egy társadalom sikerrel vegye ezeket a kihívásokat és alkalmazkodjon az új világhoz.
Ross rengeteg vezető politikussal és cégvezérrel beszélt a világ minden tájáról, ráadásul jó esély van rá, hogy egy esetleges Clinton-kormány mellett is fontos szerep juthatna neki. Könyve ezért elég pontos lenyomata annak, hogy azok, akik a következő évtizedekben a világgazdaság fontos szereplői lehetnek, mit mondanak most arról, hogyan lehet sikeresnek maradni a század első felében.
Fontos, de nehezen tervezhető változások jönnek
Ross egyik fő állítása, hogy valójában fogalmunk sincs, mi vár most ránk. Ott tart a világ a robottechnológiában, mint 20 éve tartott az internettel. Ahogy a betárcsázós modemek korában sem gondolta még senki, hogy kicsit több mint egy évtizeden belül havonta hatmilliárd órányi videót fogunk streamelni egy Youtube nevű szolgáltatással, ugyanígy nem tudjuk most még pontosan felmérni, hogyan is fognak kinézni a mindennapjaink pár évtizeden belül.
Jönnek a robotok
A következő évtizedeket leginkább formáló változás a robottechnológia térhódítása lesz. Ebben ma már nincs vita a jövővel foglalkozó kutatók között. Az már nagyobb kérdés, hogy hogyan fogja ez átalakítani a világunkat, mert a robotok széles körű megjelenésének lesznek nyertesei és rengeteg vesztese is minden bizonnyal.
Nyertesek lehetnek például azok az országok, melyek időben kapcsoltak, és ráálltak már a robotfejlesztésekre. Az Egyesült Államok mellett Japán, Dél-Korea és Németország is ilyen. Az elég gyorsan reagáló országok ugyanis képesek lesznek exportra termelni majd akkor, amikor a világ minden táján elterjed majd a robothasználat és nagyon megugrik a kereslet.
De ez csak a történet egyik oldala: világszerte több tíz-meg százmillió ember veszítheti el a munkáját, már a belátható, szűk közeljövőben is. És ez a válság érinteni fogja azokat a fejlett országokat is, melyeknek a középosztálya a legnagyobb nyertese volt a globalizáció legutóbbi hullámának: oxfordi kutatók nemrég 700 foglalkozástípust vizsgáltak meg az Egyesült Államokban, és arra jutottak, hogy ezeknek több mint a fele tűnhet el két évtizeden belül.
A vezeték nélküli autóktól a fodrászatokon át az ápolókig, a pincérekig, az üzemekben dolgozó munkásokig, a tanároktól a postásokon át a tolmácsokig, alig van terület, amit ne érinthetne a robotok érkezése.
Genetika és egészségügyi forradalom
A genomika terjedésével, a személyi géntérképek megfizethetővé válásával párhuzamosan eddig halálosnak számító betegségek lesznek megelőzhetőek, hosszabb ideig fogunk élni, sokkal több döntési lehetőségünk és információnk lesz saját egészségünkkel kapcsolatban.
A genomikának nagyobb hatása lesz az egészségünkre, mint bármelyik XX. századi találmánynak.
És ez lehet a következő évtizedek legnagyobb üzleti húzása is. A genomika 2013-ban 11 milliárd dolláros piac volt, azóta viszont elképesztő robbanás indult be. Ott tart most a történet, mint ahol az e-kereskedelem és az internet tartott a kilencvenes évek első felében. Nem véletlen, hogy a genomikában óriási anyagi és infrastrukturális erőforrásokkal beszálló kínaiak is ezt hozzák fel leggyakrabban példaként.
A jövő hálózatai
A „dolgok internete” lesz a következő tényező, ami alapjaiban forgatja majd fel életünket: szép lassan és szinte észrevétlenül, de környezetünkben minden tárgy alkalmas lesz arra, hogy online legyen és kommunikáljanak egymással. Becslések szerint 2015 és 2020 között az internetre kötött tárgyak száma 16 milliárdról 40 milliárdra nő majd, a dolgok internete 19 billió dolláros üzlet lesz.
A növekedést négy terület hajtja: az internetre kötött autók, amikből 23 millió volt forgalomban 2015-ben és 152 millió lehet majd 2020-ban. Másrészt a hordozható technológiák, melyek terjedése egyelőre éves szinten duplázódik. A harmadik a háztartási eszközök internetre kerülése: a hőszabályozástól a riasztón át a tévéig minden egy egységes otthoni netes rendszerbe kapcsolható össze. A negyedik terület pedig az ipari alkalmazás: éves szinten 2-5 százalékos csökkenés várható a termelési költségekben csak attól, hogy algoritmus szabályozza majd a fűtést, az áramfogyasztást és így tovább.
A dolgok internetének akad egy komoly árnyoldala is: egész életünk sokkal jobban ki lesz szolgáltatva a hackereknek. Épp ezért a közeljövő másik óriási üzleti piaca a cybervédelem lesz. A világ vezető hatalmai tízezer szám fognak cyberbiztonsággal foglalkozó szakembereket alkalmazni, a különféle védekező technológiák piaca pedig óriási robbanás előtt áll. Ha valaki jól fizető állást szeretne magának a jövőben, ez egy olyan irány, amerre érdemes most továbbtanulni.
Búcsú a magánélettől
A hadiiparon kívül a személyes biztonság védelmére épülő ipar is komolyan terjeszkedhet majd. Egy átlagos amerikairól jelenleg 75 ezer adategységnyi információ van magánvállalkozások birtokában. És ez a szám még semmi ahhoz képest, ami majd ezután jön. Az interneten lehet óvatosnak lenni ugyan, de a teljesen láthatatlanságot nagyon kevés ember tudja csak megvalósítani.
A fiatalabb esetében még durvább a helyzet: a mai gyerekek úgy nőnek fel, hogy állandóan online vannak, mindig elérhetőek, folyamatosan nyomokat hagynak. A szülőknek előbb kell felvilágosító beszélgetést folytatniuk gyerekeikkel arról, hogy mindennek, amit a neten tesznek, nyoma marad és hogy vigyázzanak a személyes információikra, mint a szexről.
Ebben a világban a magánszféra védelméért küzdeni Ross szerint ugyan szép, de lehet hogy hiábavaló tett.
A big data forradalma alapjaiban alakíthatja át a mezőgazdaságot éppúgy, mint az egészségügyet, csak hogy két egymástól messzebb fekvő szektort említsünk. Ennek óriási gazdasági hatása is lesz, teljes iparágakat fog felszámolni, hogy másokat teremtsen helyettük.
Miről szól a XXI.század?
A XX. század második felének alapvető politikai törésvonala a jobb- és a baloldal között húzódott. Ross szerint a XXI. század a nyitottság és a bezárkozás közötti törésről fog szólni. Az egyre globálisabbá váló világgazdaságban, a nemzethatárokat még inkább elmosó változások közben azok az országok profitálhatnak a legtöbbet, melyek vevők erre a nyitottságra.
Ross, miközben éveken át Clinton külügyminisztert kísérte, a világ számos vezető politikusát kérdezte meg arról, mit éltek meg a legnagyobb változásnak az elmúlt 15 évben. És a válasz szinte mindig ugyanaz volt: az irányítás elvesztésének érzését. Az internet korábban nem tapasztalt módon kötötte össze az embereket, az információ teljesen újszerű módon áramlik emberek százmilliói között, ezzel pedig évszázadok óta működő, hierarchizált struktúrák borulnak fel.
És hogy mit jelent ez a sokat emlegetett nyitottság? Egyrészt persze gazdasági nyitottságot és kulturális nyitottságot is: szerinte be kell látni, hogy a XXI. században az az ország lehet sikeres, ahova a világ minden részéről várják és szívesen fogadják az embereket, és bátorítják őket, hogy náluk valósítsák meg ötleteiket.
Észtország példáján keresztül mutatja meg, hogyan válhatott a XX. században hányatott sorsú, szovjet befolyás alatt álló ország mára a világ egyik leginnonvatívabb szereplőjévé. A kilencvenes évek elején még óriási nyersanyaghiánnyal, inflációval, szegénységgel küzdő ország politikai elitje bele mert vágni olyan reformokba, ami a vállalatokat válaszút elé állította: vagy az innováció útjára lépnek, vagy végük van.
Az észt példával szemben Ross Fehéroroszországot hozza ellenpéldának. A két posztszovjet ország gazdasága szinte ugyanott állt a kilencvenes években, de teljesen más utat jártak be. Lukasenko 1994-es hatalomra kerülése óta Fehéroroszország teljesen bezárkozott, az országban alig vannak nem állami vállalatok, gyakorlatilag nincs külkereskedelem, az ipari vállalatok 40 százaléka, a mezőgazdasági vállalatok 60 százaléka folyamatosan veszteséget termel. Észtország, ahol minden online működik, öt perc bejegyezni egy céget, alacsonyak az adók, alig van papírmunka, alighanem sokkal könnyebben és sikeresebben fog megbírkozni a XXI. század kihívásaival, mint egy ország, ahol még mindig az elnök tudatlan rokonait ültetik a legnagyobb állami cégek élére.
Az oktatás szerepe
Észtországban ráadásul a gazdasági hasznot tudatosan forgatják vissza az ország jövőjébe: GDP-arányosan többet költenek például általános iskolai oktatásra, mint az USA vagy Nagy-Britannia. És már az első évtől kezdve tananyag a programozás. Erről az ország elnöke, Toomas Hendrik Ilves beszélt Rossnak. Mint mondta, úgy akarták átalakítani az ország oktatási rendszerét, hogy olyan emberek kerüljenek ki belőle, akik egy robotizált, automatizált világban szükséges képességek birtokában vannak.
Nem meglepő, hogy a sikeres országokhoz vezető másik kritérium, amit Ross gyakran felemleget könyvében, az oktatás. Méghozzá rendesen finanszírozott, a jelen kihívásaira választ kínáló oktatás. Ahol a tananyagban, főleg egy olyan kis ország esetében, mint Észtország, hangsúlyos az idegennyelvek oktatása és legalább ennyire hangsúlyos a programozás oktatása is.
A világgazdaságban tapasztalt hangsúlyeltolódás pedig vélhetően a következő évtizedekben is folytatódni fog. Ross pedig teljes magabiztossággal állítja azt, hogy ennek azok az országok lehetnek az alakítói, melyek a leginkább nyitnak. Gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is. A teljesen globálissá vált világban a képzett munkaerő, az innováció és a tőke oda fog áramlani, ahol nincs nyelvi, kulturális és gazdasági akadálya a befektetésnek. A bezáródó országokra viszont lemaradás és hanyatlás vár.
Forrás: 444.hu
