A hitelezők számára a hitelbiztosítékok közül kiemelten fontosak a dologi hatályú biztosítékok. A dologi hatály védi a zálogjogosult pozícióját harmadik személyekkel szemben, és teszi az őt megillető kielégítési jogot mindenkivel szemben érvényesülő, abszolút jogosultsággá. De vajon a deklaráltan egységes, új zálogjogi rendszer megfelelően szabályozza-e ezt a kérdést, és a különböző zálogtárgyakon megalapított jelzálogjogok ebben a tekintetben is azonos tartalommal bírnak? A válasz röviden: nem.
Aggályokra ad okot, hogy a dologi hatály érvényesülése tekintetében jelzálogjog és jelzálogjog között – az egységes szabályozási koncepció dacára – komoly tartalmi különbségek lehetnek. E különbözőségek alapvetően három okra vezethetők vissza. Egyrészről az elzálogosított vagyontárgy dologi jogi természetére, másrészről a jelzálogjoghoz kapcsolódó nyilvántartási rendszerek sajátosságaira, harmadsorban pedig magára a szabályozásra, különösen a zálogjogtól mentes szerzés szabályozásának rendszerére.
Az elzálogosított vagyontárgy dologi jogi természete olyan adottság, amellyel együtt kell élni. Egy ingatlan, egy festmény, egy személygépjármű, egy konténernyi búza vagy egy nagy értékű nyomdagép között forgalomképesség, amortizáció, értékállóság, vagy átalakíthatóság tekintetében komoly különbségek lehetnek. Ezek olyan tényezők, amelyek a zálogtárgy jogi sorsát és a rajtuk alapított jelzálogjog dologi hatályát is befolyásolhatják.
A jelzálogjog szükségszerű elemét, a zálogkötelezett általi birtoklás tényét és ezzel együtt a zálogjogosultat megillető kielégítési jog fennállását a nyilvántartás teszi harmadik személyek számára is láthatóvá! Tehát, ha a nyilvántartás mindenki számára hozzáférhető, közhiteles, teljes, okirati és bejegyzési elv alapján a zálogtárgy vonatkozásában minden fontos jogot és tényt tartalmaz, és a zálogtárgyat tartja nyilván, úgy a dologi hatály érvényesülését kétséget kizáróan támogatja. A hatályos Ptk. alapján ebbe a körbe sorolható az ingatlan-nyilvántartás és a különböző lajstromok (gépjármű, hajó, repülőgép, cégnyilvántartás). Az előbbi feltételeknek nem, vagy csak hiányosan felel meg az újonnan felállított ún. hitelbiztosítéki, illetve a már új bejegyzéseket nem fogadó zálogjogi nyilvántartás. Az itt nyilvántartott jelzálogjogok klasszikus értelemben vett dologi hatály kifejtésére nem, vagy csak nagyon komoly korlátok mellett alkalmasak.
Végül a dologi hatály érvényesülését a normatív szabályozás biztosítja, amely a nyilvántartásban szereplő jelzálogtárgyak harmadik személyek általi zálogjogtól mentes vagy zálogjoggal terhelt szerzését szabályozza. A jogalkotónak két alapvető kérdésre kell választ adnia: egyrészről arra, hogy a vagyontárgy és a nyilvántartás minősége alapján biztosítottnak látja-e a kielégítési elsőbbség harmadik személyekkel szembeni érvényesülését, másrészről pedig megválaszolandó kérdés, hogy a zálogjog dologi hatálya és a forgalom biztonsága, illetve jóhiszemű harmadik személyek ellenérték fejében történő szerzése összehangolható szempontok-e vagy egyiknek, illetve másiknak az előnyben részesítése indokolt?
Az Ptk. első kérdésre adandó válasza egyértelmű: ingatlan és lajstromozott dolgok tekintetében a nyilvántartások lehetővé teszik a zálogjoggal terhelt szerzést. Ezzel szemben a nem lajstromozott ingóságok, jogok és követelések, valamint körülírással meghatározott vagyontárgyak esetében sem azok dologi jogi jellege, sem az alkalmazandó nyilvántartás nem vagy csak szűk körben támogatja a dologi hatály érvényesülését, ezért a zálogjoggal terhelt szerzés fenntartása aggályosnak tűnik.
A két szemben álló érdek, zálogjog dologi hatálya és/vagy a forgalom biztonsága érvényesülésének összevetésénél a képzeletbeli képernyő meglehetősen zavarossá válik. A korábbi szabályozás ebben a kérdésben egyértelműen foglalt állást. Kimondta, hogy a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik. Megszűnik akkor is, ha a jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg. Ha a szerző fél jóhiszemű, és a szerzés visszterhes, az ügylet eredménye zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogtól mentesen szerzés.
A hatályos Ptk. szabályai viszont korántsem ilyen egyértelműek és teljes körűek! A kódex csak a kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik fél esetében mondja ki a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes jogszerzést. A többi esetről hallgat. Ami azért különösen bizarr, mert a zálogjogi nyilvántartás zálogmentes szerzésre vonatkozó szabályai mind a mai napig alkalmazandó rendelkezések. A rendes gazdálkodás körében történő értékesítésről ugyan rendelkezik a kódex, de a zálogjog megszűnéséről már nem tesz említést. Így a normaszöveg úgy is értelmezhető, hogy rendes gazdálkodás körében történő értékesítésnél is zálogjogtól mentes szerzést biztosít, de csak oly módon, hogy a helyébe lépő ellenértékre a zálogjog kiterjed.
A fentiekhez képest a Ptk. más helyen viszont úgy rendelkezik, hogy a körülírással meghatározott vagyontárgyak esetében a rendelkezési jog megszűnése ellenére fennmarad a zálogjog, ha a zálogtárgy elidegenítésére kereskedelmi forgalmon kívül, vagy nem jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző fél részére került sor. Arra azonban nincs válasz, hogy harmadik személy mikor tekinthető jóhiszeműnek. Egyedül a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. tv. tartalmaz erre vonatkozó utalást, de kizárólag abban az esetben, ha a zálogtárgy gépjármű, és azt egyedi azonosító megadása mellett zálogosították el.
A szabályok kuszasága miatt számos kérdés merül fel. Megnyugtató rendezésük nemcsak a hitelező zálogjogosultaknak, hanem a forgalom minden szereplőjének elemi érdeke lenne!
Szerző: Györfi-Tóth Péter, a DLA Piper nemzetközi ügyvédi iroda partnere
Forrás:vg.hu
