A végrehajtói statisztikák nem támasztják alá azt a félelmet, hogy tízezres számban történnének kilakoltatások a következő hónapokban. A banki követeléseket megvásárló cégek ráadásul a gyors zárásban érdekeltek, így ők inkább az adóssal alkudoznak, semmint a hónapig tartó jogi procedúrát választanák.
Egyelőre nem látszik, hogy hónapokon belül tízezres nagyságrendben kerülne sor kilakoltatásokra a devizahitel-adósság miatt. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) honlapján elérhető statisztikák szerint az idei első negyedévben összesen 774 kilakoltatás/birtokba adás történt, ami 16 százalékkal elmarad a 2016 utolsó három hónapjában feljegyzett 923 eseménytől. A lecsökkent szám persze annak is betudható, hogy a téli hónapokban működött az empátia, s a végrehajtást kérők is eltekintettek a határozatok végrehajtásának kierőszakolásától, ám a számok ennek ellenére nem jeleznek előre drámai változást – az első negyedévi intézkedések száma 41 százalékkal volt magasabb, mint 2016-ban, amikor ugyanakkor még élt a kilakoltatási moratórium.
Az MBVK statisztikája nem tartalmaz információkat a végrehajtás/kilakoltatás elrendelőjéről, így pontos számot a banki érintettségre nem lehet ez alapján mondani. Az ugyanakkor bizonyosnak mondható, hogy a negyedévben kilakoltatott 37 önkényes lakásfoglaló, illetve a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítéssel párhuzamos 5 ügylet nem tartozik ebbe a körbe. Az intézkedések több mint 11 százalékában – 88 esetben – a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET) kérte a kilakoltatást olyan adósokkal szemben, akiket korábban épp a NET mentett meg a hitelcsapdától azzal, hogy – igen kedvező visszavásárlási feltételek mellett – átvette tőlük az ingatlant. Ám a benn lakók a piaci albérleti díjakhoz képest egyébként igen szerénynek mondható bérleti díjat sem tudták vagy akarták fizetni, ezért volt szükség a kilakoltatásra.
Árverezés után tavaly 1734, idén az első 3 hónapban további 509 esetben került sor birtokba adásra – nagy valószínűség szerint ebben a körben kell keresni a legtöbb hiteladós ingatlant, ám látni kell, hogy az árverezéshez vezető úton messze nem a hitelintézetek a fő kezdeményezők – csak a végrehajtási ügyek mintegy 20 százaléka volt az elmúlt években hozzájuk köthető. A többséget a lakbér-, közmű- és adótartozások, illetve családjogi perek (tartásdíj) nyomán indult eljárások képviselték.
A pénzintézetek számára a végrehajtás/árverezés a következő időszakban még nehezebb lesz, hiszen a végrehajtási törvény módosítása alapján az ingatlanok esetében az első évben a becsérték alatt nem értékesíthető az ingatlan, s utána is minimum a becsérték 90 százalékát kell kifizetni a vevőnek – ilyen áron legfeljebb Budapesten és néhány vidéki városban van érdemi kereslet a szakemberek szerint.
Az a félelem pedig jórészt alaptalan, hogy a bankok által az elmúlt hónapokban nagy tételben eladott követelések megvásárlói tömegesen nyúlnak majd az árverezéshez: ezeket a csomagokat ugyanis olyan társaságok vásárolják meg, akiknek érdekük, hogy minél hamarabb pénzükhöz jussanak. Nem érdeke tehát a végletekig húzni az alkut. A hírek szerint ma már az sem ritka, hogy a követelést kezelő finanszírozói partnerei révén akár új hitelt is ajánl a korábbi tulajdonosoknak.
Forrás: vg.hu
