Szerencsére csak utólag tudatosodott bennünk, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket – különben nem szerveztük volna meg ezt a rendezvényt. Sokkal nehezebb volt, mint gondoltuk.
Már a szervezés kezdetén szembesülnünk kellett azzal, hogy a határozott céljaink és irányvonal megtartása csak úgy lehetséges, ha semlegesek maradunk és más devizahitelesek gondjaival foglalkozó szervezetnek nem tesszük lehetővé a részvételt. Ezt természetesen nem vették jó néven, sok kritikát kaptunk ezért…
A másik probléma – meglepő módon – a bajban lévő devizahitelesek megszólítása volt. Olyan mértékben bizalmatlanok és gyanakvóak, hogy a kb. megszólított minimum 50 ezer emberből (Hírlevél, címlisták, weboldalak, fórumok, stb.) nehezen alakult ki a regisztráltak közel 200 fős listája.
Már semmiben sem bíznak, mindenkit hiteltelennek tartanak és keresik az érdekeket, sunyi szándékokat – eleve elzárkóznak. Az is döbbenetes számomra, hogy mennyire nincs szolidaritás érzés az emberekben: kértük, hogy akik nem tudnak eljönni, azok jelezzék ezt, hogy másoknak át tudjuk adni a helyüket. Rengetegen jelezték, hogy egészségügyi, anyagi, családi ok miatt nem tudnak eljönni, de sokkal többen voltak, akik nem reagáltak a kérésünkre. Több ember is elfért volna a teremben….
A konferencia üzenete
Csak akkor van értelme egy ilyen rendezvénynek, ha az embernek van mondanivalója és biztos benne, hogy ezzel valóban képes segíteni az érintetteknek. Az elején rögzítettünk pár elvet:
– Objektív, széles körű és közérthető tájékoztatás a cél – sokan csak a média híreit ismerik, nem jutnak el hozzájuk a lehetőségek, legújabb információk.
– Rekesszük ki az érzelmeket. Ne az elkeseredett, negatív, bankellenes hangulat uralja a rendezvényt! Ezért nem volt lehetőség a kérdezésre, hozzászólásra – viszont a konferencia végén mindenki oda mehetett az előadókhoz és feltehette kérdését, elmondhatta történetét, gondolatait.
– Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ne várják mástól a megoldást, értsék meg, hogy nekik kell dönteniük és cselekedniük. Ne újabb kormányzati intézkedésekre várjanak, a perek megnyerésében, az árfolyam kedvezőbbre fordulásában reménykedjenek. Nehéz döntés, de ha kell, akkor mondjanak le a lakásról és keressenek munkát, új lehetőségeket, kezdjenek új életet!
– A kormánytól egy dolgot lehet elvárni: amennyiben egy bank elengedi a követelése egy részét, akkor ezután ne kelljen SZJA-t és EHO-t fizetni!!! A bankok mutassanak nagyobb hajlandóságot az ügyek lezárására, az engedményekre, a konstruktív tárgyalásra. Vessenek véget a kivárásnak, akivel lehet egyezségre jutni, azzal tárgyaljanak: a legjobb megoldás a végső bajban az ingatlan közös értékesítése, a költségek minimalizálása és az ügyfél fennmaradó tartozásának az elengedése – hogy az adós új életet kezdhessen. Az adóstól elvárható, hogy mutasson együttműködést, ő is tegye hozzá maximálisan lehetőségei szerint a legtöbbet az egyezséghez.
– A jelenlegi gyakorlat arról szól, hogy az ügyfél is és a bank is kivár! Valami csodában bíznak? Esetleg a bank eladja a követelését, felduzzasztja a tartozást (végrehajtás és más költségek, díjak) olyan mértékűre, hogy saját csapdájába esik bele: az ügyfél reménytelennek és lehetetlennek látja a hitel bármilyen rendezését, a banki megegyezés legkisebb esélyét.
– Fontos lenne az érintetteknek (Adós, bank, kormány) ismét asztalhoz ülni. A korábbi sérelmek és negatív tapasztalatok ellenére….
Egy olyan kódexet, útmutatót közösen létrehozni, amely segítené az érintett feleket az ügyek egyedi lezárásában. Naív elképzelés, de nincs más út. Ha ez nem megy közösen, akkor egyenként kell az ügyfelekkel megegyezni – ekkor az ügyfelek kiszolgáltatottabbak….
Jól sikerült
Remélem, hogy nem csak mi rendezők éreztük azt, hogy a konferencia jól sikerült és az üzenet megfelelő fogadtatásban részesült. Sok olyan információt adtunk át, ami újdonság volt és sok téves és káros képzetet igyekeztünk eloszlatni.
Nem voltak atrocitások, mindenki elfogadta a rendezési szabályokat: nem volt bekiabálás, bank ellenes kirohanás, hamis várakozások és teljesíthetetlen elvárások.
Nagyon kevesen mentek el, mindenki türelemmel megvárta a rendezvény végét és jött oda hozzánk beszélgetni, kérdezni, segítséget kérni. Megértették, hogy nincsenek csodák, sem pénzügyi megoldások a legrosszabb helyzetűek számára. Aki „belefér” az Eszközkezelő programjába, az válassza ezt az utat. A további még érvényben lévő kormányzati intézkedést csak kevesen tudják/tudták igénybe venni, a résztvevők többsége már az árfolyamgátra sem tarthatott igényt.
Mégis sokan gratuláltak és úgy mentek el úgy, hogy kaptak megerősítést a nehéz döntésükhöz és segítséget a tisztánlátáshoz.
Köszönjük mindenkinek a hozzáállását és segítségét. Az előadók önzetlen és a konferencia szellemiségével azonosuló tevékenységét.
A konferencia előadásáról készült összefoglalót itt olvashatják.
dr Tatár Attila és Hajós István
