Az ember már megszokta, hogy a folyamatokat általában olyan szemüvegen keresztül nézze, amely az idő előrehaladtával egyre jobb állapotokat mutat: minden fejlődik, növekszik, egyre jobb, kedvezőbb színben tűnik fel.
Már 7 milliárdan vagyunk ezen a Földön és az agyunk megérti, hogy miért nem élhetünk egyre jobban, ha a rendelkezésre álló erőforrások végesek, szűkösek. Azt is tudjuk, hogy a növekedésünk ilyen körülmények között csak mások kárára következhet be. Egyre többen gondolkoznak azon, hogy hogyan lehetne élni egy növekedés nélküli, a környezetet és más embertársunkat kevésbé kizsákmányoló világban, azért a „fő trend” még mindig az, hogy növekedni kell….
Ennek az egyik oka az, hogy a világot újraválasztásukban érdekelt politikusok és végtelenül mohó, pénzéhes üzletemberek irányítják. Az ő céljaik a növekedési mítosz fenntartásához kapcsolódnak, a tömegekkel pedig elhitetik, hogy mindez lehetséges…
Nézzük meg, hogy a növekedésnek milyen feltételei is vannak. Talán így mindenki számára egyértelművé válik, hogy miért csak a hit jelenthet kapaszkodót egy állandóan növekedni képes „világmodell” számára. Ezek az alábbiakban felsorolt tényezők nem választhatóak el egymástól, az összekapcsolódásuk szoros és többrétegű:
1.) Természeti erőforrások. Nem véletlen, hogy ezzel a tényezővel kezdem, hiszen itt állunk a legrosszabbul. Az ipari forradalom idején szénre és acélra, a számítógépek és a modern termelési eljárások idejében műanyagra, olajra, szilíciumra, lítiumra, stb. van szükség, és ne feledjük: friss levegőre, élelemre és ivóvízre! A termőföldek kifáradnak, az élelmiszeripar egyre több „szemetet” etet meg velünk, a felmelegedés következményeit pedig már a hétköznapjainkban is megérezzük. Sok ország volt képes irigylésre méltó növekedésre bizonyos természeti erőforrásoknak köszönhetően (arabok és norvégok az olajnak köszönhetően, de az ausztrálok is ebből éltek az elmúlt években). Már országok kevésbé jól használták fel ezeket az előnyeiket (Venezuela, afrikai országok kizsákmányolása, kínai extenzív növekedés vadhajtásai). A folyamatos, megállíthatatlan növekedésnek ezek az erőforrások jelentik a legnagyobb akadályát!
2.) Emberi erőforrások. A növekedés feltétele, hogy legyen megfelelő munkaerő, aki aztán a megszerzett jövedelmét elkölti – biztosítva ezzel a gazdaság egészséges körforgását. A XXI. században a munkaerő minőségi és nem mennyiségi kérdései kerülnek előtérbe, amiből következik, hogy legalább az új generáció képviselőit fel kell készíteni a gyorsan változó és tudás alapú munkafeladatok ellátására. Magyarország egyik legnagyobb tragédiája az, hogy a rendszerváltás egy generáció képviselőinek nagyobb részét hagyta munka nélkül, mivel a régi „szocialista” termelés helyett képtelenek voltak átállni az új munkaköri elvárásoknak megfelelő tanultabb, fegyelmezettebb munkavégzésre. Az oktatási rendszer a múltban ragadt, és a fiatalokat sem képes megfelelő képességekkel kibocsátani az életbe, a „munkaerőpiacra”. Mindent újra kellene gondolnunk és több pénzt költeni az oktatási rendszer megváltoztatásába. Bár, ha jobban bele gondolok, az oktatási területen folyamatosak az átalakítások, próbálkozások, de ezek olyan messze vannak a kívánalmaktól, hogy talán többet ártottak, mint segítettek. A szándék önmagában kevés….
3.) Tőke. A pénzügyi rendszerek működése egy külön történet, megérné csak ezzel foglakozni egy külön írásban… Egyelőre érjük be azzal, hogy a világ fürdik a pénzbőségben és szerencsénk, hogy nem áramlik nagyobb tőke a reálszférába, hanem marad a pénzvilágban, hiszen hatalmas inflációt okozhatna ez a folyamat (ami azért nem teljesen elképzelhetetlen a jövőben). A gazdasági növekedéshez szükséges tőke rendelkezésre áll, inkább az a kérdés, hogy ennek a profit termelő képessége hogyan alakul – csak ez számít, más szempont a tőke felett rendelkezőket nem érdekli. A tőke imádja az új technológiákat, hiszen itt még extra profit elérésére is lehetőség adódik.
4.) Technikai-technológiai fejlődés. Megérkeztünk a legfontosabb tényezőhöz. Sokan azért látják optimistán a jövőt, mert biztosak abban, hogy a tudományos fejlődés most is „kitermeli” majd azokat a megoldásokat, amelyekkel a folyamatos fejlődés fenntarthatóvá válik. Legjobb példa erre a megújuló energiák kérdése. Ma már mindenki látja, hogy nem lesz gond az olaj utáni világban, egyre olcsóbb energiával tudjuk majd kielégíteni a növekvő szükségleteket. Jönnek a robotok, mesterséges intelligencia, stb. és a végén jobban fogunk élni, képesek leszünk a munkanélküliek, lemaradók tömegeit ellátni, a nyugdíj kérdéseket kezelni, hiszen a technológiai fejlődés mindezt lehetővé fogja tenni. A tudomány-technika fejlődésével érdemes lenne részletesebben is foglalkozni, megvizsgálni, hogy valóban ennyire egyszerű és automatikus a növekedés kérdéseire megfelelő választ adni. Csak felsorolásszerűen pár fontosabb részterület: űrkutatás, környezetvédelem, orvostudomány, gyártástechnológia, informatika, számítástechnika, megújuló energiák, közlekedés, stb.
A technikai fejlődés nem egy varázseszköz, nem képes az emberiség nagy kérdéseire megfelelő választ adni. Ugyanis a választ nem a mérnökök, feltalálók, stb. fogják „kitalálni”, hanem az új felfedezések társadalmi elfogadása szükséges. A megfelelő alkalmazás, a társadalmi elfogadás a döntő. Hiába van káros anyag kibocsátás nélküli energia, jármű, bármi, ha a társadalom egyelőre nem hajlandó a magasabb árat elfogadni, az új eszközökre áttérni.
Maguknak a társadalmi folyamatoknak kell gyökeresen megváltozniuk és ez mindig nehezebb! Tehát az új találmányok, eljárások csak lehetőséget adnak nekünk arra, hogy megváltozzunk. Segítenek bennünket, de a döntést nekünk kell meghoznunk és az életünk megváltoztatásáról nekünk kell döntenünk. A gond az, hogy ez a „nekünk” túl tág kategória. Hogyan hozzák meg a fejlett országok lakói az a döntést, hogy lemondanak az életszínvonaluk egy részéről, a fogyasztásuk, a megszokott életük sok eleméről a fenntartható fejlődés, egy élhetőbb Föld biztosítása érdekében? Hogyan hozzák meg a fejlődő és elmaradott országok lakói azt a döntést, hogy szabályozzák a születések számát, megállítják a népesség további eszement növekedését? Kapnak ehhez segítséget a fejlett országoktól?
A természeti erőforrások szűkösek, a Föld kirablása nem folytatható örökké. A népesség növekedése a szegényebb, elmaradott régiókban meg kell, hogy álljon, mert a Föld nem képes több embert ezen az életszínvonalon eltartani! A szegények egyre szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lettek-lesznek és ez egyre nagyobb mértékű elégedetlenséghez, társadalmi-politikai feszültségekhez fog vezetni.
Egyre hangsúlyosabb az oktatási rendszer átalakítása, az egész életet átívelő képzési megoldások elterjedése, támogatása. A folyamatos gazdasági növekedésnek tehát komoly akadályai vannak, egyedül a technikai fejlődéstől várni a felmerülő számtalan kérdésre a választ nagyon botor dolog volna. A kényelmünket, kommunikációt, közlekedést szolgáló számtalan új eszköz nem jelent minden esetben megoldás a bajainkra, néha inkább csak a kellemetlennek látszó felszínt öntjük le egy szirupos mázzal, elfedve ezzel az alapvető gondokat.
Az emberiség a történelem bizonyos korszakaiban már hitt abban, hogy a tudomány mindenható, de aztán ezeket az időszakokat rendre a kiábrándulás és megtorpanás követte. Egy szürreális világban élünk, amelynek a legnagyobb baja az, hogy az egyre inkább összemenő és megismerhető globalizálódó világban az emberek mégsem a tényeket, a valóságot látják, hanem hagyják magukat elvek és érzelmek által irányítva félrevezetni, gumicsontokon élni.
A vezető politikusok kvalitása és jószándéka jócskán megkérdőjelezhető, az üzleti élet, az elit, a hatást gyakorló gazdagok céljai is inkább a további meggazdagodás, sem pedig a józan, egész emberiség iránti felelősségérzet jegyében fogannak. Az országok, vallások, emberi csoportok közötti konfliktusok kiélezése ezen csoportoknak létkérdés, hiszen csak ekkor tudják vezető-irányító hatalmukat fenntartani!
A hétköznapi életben gond nélkül együttműködő emberek érdekes módon mégis manipulálhatóak és szemben állíthatóak egy sor kevésbé fontos kérdésben, reakcióikat tekintve pedig tömegben kifejezetten buták. Egy londoni étteremben a magyar, lengyel, török és afgán minden gond nélkül képes együtt dolgozni, alkalmazkodni egymáshoz, miközben a „felsőbb szintű politika” játszi könnyedséggel fordítja egymással szembe ezeket az embereket a médiában terjesztett vallási, kulturális, gazdasági érdekek mentén. Kellene egy világkormány, amely országoktól, részérdekektől függetlenül képes lenne az emberiség közös kérdéseivel foglalkozni és megfelelő válaszokat keresni ezekre az egyre sürgetőbb kérdésekre. És ezek között a gazdasági növekedés csak egy, és nem is a legfontosabb…
Ha tetszett a fenti írás, akkor jöjjön el a Befektetői Iskola következő előadására, az még jobban el fogja nyerni a tetszését….
