A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) vasárnap közzétett jelentésében a feltörekvő piacokat érintő kockázatokról írt, véleményük szerint aggasztó, hogy az utóbbi években jelentősen megerősödtek a piacon az alapkezelők. A pénz- és tőkepiacok méretéhez képest túlságosan nagy kitettséget tartanak fent egyes országokban az alapkezelők, és mivel nagyon hasonlóan viselkednek sokkok esetén, a csordaszellem túlzott eszközár fluktuációt okozhat – írja a Reuters.
A BIS negyedéves felülvizsgálata szerint a múlt évben látott nagyobb mértékű feltörekvő piaci esések jó például szolgálnak arra, hogy milyen szignifikáns hatással lehet a nagyobb alapkezelők aktivitása a kicsi és illikvid piacokon. A feltörekvő országokban az alapkezelők egyre nagyobb részesedéssel bírnak, a BIS adatai alapján 2007-2017 között a kötvényalapokban lévő vagyon önmagában a négyszeresére növekedhet. Az EPFR Global adatai szerint a feltörekvő kötvényalapokban lévő vagyon eléri az 1400 milliárd dolláros értéket.
Ez az érték nem tekinthető túlságosan nagynak az amerikai vagy éppen az európai piacon befektetett összegekhez képest, viszont azt is látni kell, hogy az alapkezelők feltörekvő részvény- és kötvénypiaci relatív részesedése egy kisebb és illikvid piacon kifejezetten magas lehet. A BIS jelentése szerint a túlzottan nagy alapkezelői kitettség potenciális kockázatforrás lehet, különösen akkor, ha az alapkezelő az eszközallokáción változtat és gyorsan kivonja pénzét egy relatíve kis piacról.
Kétségtelen tény, hogy a külföldi tőkebeáramlás nagyon fontos több feltörekvő ország számára is, viszont az utóbbi években látott nagyfokú volatilitás a részvény- és kötvénypiacon arra mutatott rá, hogy egyes intézményi befektetők milyen nagymértékben tudják destabilizálni egyes feltörekvő országok eszközárait. A problémát csak súlyosbítja, hogy az alapkezelők nagyon hasonló benchmarkot követnek, a kötvénypiacon a JP Morgan indexei irányadók, míg a részvénypiacon az MSCI.
A BIS jelentés alapján a befektetők egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) iránt, amely egy benchmark index teljesítményét követi le. De még ha egy aktívan kezelt alapról is van szó, az alapkezelők teljesítménye szoros korrelációt mutat azzal a referenciaindexszel, amelyet felül akarnak a portfóliómenedzserek teljesíteni. Mivel ennyire hasonlóan vesznek fel piaci pozíciókat az alapkezelők, arra lehet számítani, hogy egy piaci sokk esetén ugyanúgy reagálnak.
Ugyanez volt a helyzet tavaly májust követően, amikor a Fed likviditáspumpájának elzárása miatti aggodalom több tízmilliárd dolláros tőkekivonást indított el a feltörekvő piacokon. De említhetnénk ezt az évet is, amikor a bankok kockázatvállalásának visszaszorulásával megnőtt az alapkezelők részesedése az alacsony minősítésű vállalati- és államkötvényeknél. A feltörekvő országok nagyon aktívak a kötvénypiacon, 2009-2012 között majdnem 375 milliárd dollárral nőtt a kibocsátás, amely közel duplája a válság kirobbanása előtti négy év statisztikáinak.
Márpedig nagyon sok ország és vállalat nem tud védekezni ezek ellen a kockázatok ellen. Ha elfogadjuk azt, hogy a gazdasági kilábalással párhuzamosan a gazdasági szereplők növelik a tőkeáttételüket, akkor komoly kockázattal kell számolni abban az esetben, ha a gazdasági növekedés visszaesik, a deviza erősödni kezd és a kamatlábak globálisan emelkedésbe váltanak.
Forrás: portfolio.hu
BankWeb kiegészítés:
A cikkben országokat nem nevesítenek, de nagyon könnyű magunkra ismerni….
Ezek a kockázatok valósak, a közvetlen külföldi befektetések jó védekezést jelentenek ilyen kockázatok esetére.
dr.Tatár Attila
