Valós veszélyt jelent az emberiségre a klímaváltozás, annak biológiai, gazdasági és társadalmi hátrányai egyaránt kimutathatók – állapítja meg a Fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2014 című kiadványában a Központi Statisztikai Hivatal.
Az értékelést megnehezíti, hogy a mutatók többsége a fenntarthatóság csak egy-egy dimenzióját fedi le, így például ami a gazdaság szempontjából kedvező változást jelent, az a környezet számára káros lehet, és fordítva. A növényvédő szerek értékesítésének növelése a környezeti szempontokkal ellentétes, a mezőgazdaság teljesítményének növekedése azonban e nélkül nehezen valósítható meg. A gazdaság és a társadalom viszont éppen az agrárgazdaság bővülésében érdekelt, hiszen növekvő teljesítmény mellett nőhet többek között a foglalkoztatottság, az élelmiszer-ellátás biztonsága, a vidék népességmegtartó ereje, bővülhetnek a kereskedelmi lehetőségek.
A csökkenő szén-dioxid-kibocsátás mögött sok esetben nehézipari termelő üzemek bezárása áll. A csökkenő talajterhelés, illetve légszennyezés mellett azonban ezek a folyamatok adott esetben növekvő munkanélküliséggel, elszegényedéssel, tartós társadalmi problémákkal járhatnak együtt.
Levegőminőség
A klímaváltozással kapcsolatban az egyik legfontosabb cselekvési terület az üvegházhatású gázok (ühg) kibocsátásának szabályozása. A magyar kibocsátás 2012-ben megfelelt a 2020-ra kitűzött uniós célértéknek. A rendszerváltást követő két évben a nehézipar leépítése következtében drasztikusan visszaesett Magyarországon az ühg-kibocsátás, az ezt követő bő egy évtizedben pedig stagnált. Az egy főre jutó magyarországi ühg-kibocsátás 2000 és 2011 között a vizsgált szektorok közül a közlekedés és a hulladékgazdálkodás kivételével minden szektorban mérséklődött.
Előbbi ágban 27 százalékos növekedés következett be 1990 és 2012 között. Hasonló folyamat zajlott le a közlekedés területén az unió egészében, ezért nem véletlen, hogy az Európai Bizottság e területen 2050-re 60 százalékos kibocsátási csökkentést írt elő az 1990-es szinthez viszonyítva. Általánosságban kijelenthető, hogy hazánkban esősorban a rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás miatt következtek be kedvező változások az ühg-kibocsátás és a savasodást okozó anyagok tekintetében egyaránt.
A levegőminőség szempontjából fontos tényező a szilárdanyag-kibocsátás, aminek fő forrása a városokban a dízelüzemű járművek, az ipari, a háztartási és az egyéb tüzelés. A 10 mikorméternél kisebb részecske (PM10-es) kibocsátás Magyarországon 2000-től 2012-ig 34 százalékkal, 65 ezer tonnáról 43 ezer tonnára csökkent. 2012-ben Magyarországon a háztartások voltak a legnagyobb szilárdanyag-kibocsátók, 56 százalékos részaránnyal.
Felmelegedés
Kétévente megjelenő kiadványában a KSH az éghajlat hosszú távú, 113 évre visszatekintő változásait is vizsgálta. Általánosságban elmondható, hogy miközben ez idő alatt jelentősnek számító, egy fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet Budapesten, közben trendszerű a hőhullámmal érintett napok számának, miközben csökkent a fagyos napok mennyisége és lassan de folyamatosan mérséklődött a csapadék éves mennyisége.
Kedvezőtlen tény, hogy Magyarországon 2000–2012 között az aszállyal érintett területek aránya több évben is jelentősen meghaladta az 50 százalékot. A tavalyi év egyébként éppen egy aszálymentes esztendő volt. A vízminőség általánosságban javult a hazai területeken, miután az elmúlt években jelentős számban készültek el magas hatékonyságú szennyvíztisztító telepek.
Mezőgazdaság
Ami a mezőgazdaságot illeti, igen fontos tényező a fenntartható fejlődés szempontjából a talaj minőségének megőrzése. Hazánkban az egy hektárra jutó műtrágya-hatóanyag a 2007-ről 2009-re történő összesen 27 százalékos visszaesést követően az utóbbi években újra növekedésnek indult, és 2009-től 2013-ig 47 százalékkal nőtt. A nitrogén aránya az összes hatóanyag-tartalomban 2013-ban 69 százalékos volt.
Magyarországon a talajok foszformérlege 2000–2013 között minden évben negatív volt, ami már a termelés fenntarthatóságát veszélyeztetheti. Az értékesített növényvédőszerek mennyisége 2008–2010 között 15 százalékkal visszaesett, azóta folyamatosan nő. Az értékesített mennyiség 2000–2013 között 114 százalékkal emelkedett. 2013-ban a mezőgazdasági termelőknek értékesített növényvédő szerek mennyiségének 39 százaléka gyomirtószer volt. A biogazdálkodásba bevont területek aránya egyébként 2000 és 2013 között 146 százalékkal, 130 ezer hektárra nőtt, ugyanakkor a bővülés csekély mértékűnek nevezhető az uniós országokban tapasztaltakhoz képest.
Az intenzív állattartás – különösen a sertés- és baromfi tenyésztés esetében –, az istállótrágya fő forrása, döntő részben felelős a tápanyagtöbblet kialakulásáért. E tápanyagtöbblet jelentős mértékben terheli a vízbázisokat. A szarvasmarha- és az egyéb állatállomány nagysága számottevően befolyásolja az üvegház gáz-koncentrációt és az egyéb mezőgazdasági eredetű káros kibocsátásokat is. Hazánk esetében a relatív alacsony állatlétszám miatt, nem beszélhetünk tápanyagtöbbletről. A száz hektár mezőgazdasági területre vetített állatállomány-sűrűség az 1990-et követő drasztikus visszaesés után 1995–2003 között lényegében nem változott (25–26), 2004-ben azonban csökkenni kezdett. 2010 óta az állatállomány növekedése miatt a mutató értéke ismét emelkedik. 2013-ban 23,7 számosállat jutott száz hektár mezőgazdasági területre.
Vízbázis
Az ország egynegyede mély fekvésű sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz. A rendszeresen művelt, közel 5 millió hektár szántóterületnek mintegy 10–15 százalékát gyakran évenként belvíz borítja, évente átlagban 2–4 hónapig mintegy 130 ezer hektárt. Hazánk folyóin évente általában két árvízhullám vonul le: a kora tavaszi áradást a hóolvadás, a kora nyárit a nyár eleji csapadékmaximum okozza. Több mint 20 000 négyzetkilométeres területet veszélyeztet árvíz.
Magyarországon 2000–2013 között az egy főre jutó éves közüzemi víztermelés fokozatosan, 15 százalékkal csökkent. Ennek oka elsősorban a magas vízárak és a csatornázott területeken a szintén jelentős szennyvíz-elvezetési díj. A települési szenny-víztisztítási index értéke a vizsgált időszakban 44 százalékponttal csökkent a magas hatékonyságú (legalább biológiai fokozatú) szennyvíztisztító telepek üzembe helyezésének következtében. Folyóvizeink minősége jó és kiváló minősítést kaptak. Fontos megjegyezni, hogy KSH kiadványában csak a főbb folyók szerepelnek, amelyek minősége nem kifogásolható, de vannak kisebb vízfolyások, amelyek esetében nem ez a helyzet.
Környezetvédelem
A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madarak állománya Magyarországon 2005-ig nem változott jelentősen, azóta azonban csökken. Hazánkban a természetes növényzeti örökség igen veszélyeztetett. Egyrészt a művelésiág-váltások (szántások, bányászat, tavasítás, kertbevonás), a gyepek és erdők használatának módja (túlhasználat, ipari jellegű erdőgazdálkodás, vadtúltartás, máskor a hagyományos gazdálkodás megszűnése, felhagyása), az alföldeken a talajvízháztartás befolyásolása veszélyezteti a növényzetet. Az elmúlt évtizedekben pedig a legfontosabb veszélyeztető tényezők közé lépett elő a nem őshonos, azaz tájidegen fajok spontán terjedése.
Hazánk faállománnyal borított erdőterületének nagysága mintegy 1,9 millió hektár, amiből 1,2 millió hektárt az őshonos fajok foglalnak el. A telepített erdőkben az idegenhonos fajok által elfoglalt erdőterület nagysága 688 ezer hektár, a faállománnyal borított erdőterület 37 százaléka. Mindeközben Magyarország erdőségei az európai országok rangsorában a közepesen károsodottak közé tartoznak. 2013-ban a mintavételi eredmények alapján a fák 56 százaléka tünetmentes, 22 százaléka veszélyeztetett (gyengén károsodott), 16 százaléka közepesen, három százaléka erősen károsodott, közel 3 százaléka pedig elpusztul. Egyébként az országos jelentőségű védett kategóriába tartozó területek nagysága 848 ezer hektár volt 2013-ban, aminek 23 százaléka Észak-Magyarország régióban található.
Hulladékgazdálkodás
Az egy főre jutó települési hulladék mennyisége 2000 és 2008 között stagnált hazánkban. 2008-tól jelentősen visszaesett, részben a gazdasági válság okozta fogyasztáscsökkenésnek köszönhetően. 2012-ben a 2010. évi érték szintjére nőtt. Egyértelmű viszont a válság hatása az egy főre jutó csomagolási hulladék esetében. Ennek mennyisége hazánkban 2004-től kezdve 2008-ig folyamatosan nőtt, 2009–2011 között azonban a gazdasági válság miatti fogyasztás-visszaesés következtében jelentősen csökkent. Egyébként a települési hulladékkezelés folyamatosan javult az elmúlt években, az újrahasznosítás aránya azonban még mindig jócskán az EU átlag alatt van. A hulladéklerakás aránya Magyarországon és az unióban is évről évre csökken. Hazánkban a legmagasabb, 1997-es értékhez képest 2012-re negyedére csökkent a veszélyes hulladék mennyisége.
Forrás: napigazdasag.hu
BankWeb kiegészítés:
Akit érdekel a téma, annak érdemes eljönnie a Befektetői Iskola Extra II. előadására, ahol további fontos részleteket tudhat meg a környezetvédelemről, energiaváltásról, ökolábnyomról és a legújabb technikai fejlesztésekről.
