A dollár euróval szembeni erősödését a fundamentumok is alátámasztják. A trend feltehetően még nem ért véget, ugyanakkor nem kizárt egy – akár nagyobb mértékű – korrekció.
A dollár immár kilencedik hónapja erősödik az euróval szemben, a kurzus 1,40 közeléből jelentősebb korrekció nélkül az 1,18-as szintek alá esett, a svájci jegybank tegnapi döntése után pedig elérte az 1,17-et is, ami több mint 16 százalékos változást jelent. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy nem túlértékelt-e már a dollár, és nem érdemes-e a jelenlegi árfolyamoknál inkább az euró – legalább átmeneti – erősödésére számítani.
A kérdést több nézőpontból is érdemes megvizsgálni. Ha a piaci szereplők pozicionáltságát, az értékeltségi vagy a technikai elemzési mutatókat vesszük alapul, akkor ezek valóban azt jelzik, hogy érik egy nagyobb korrekció.
A dollár relatív értékeltségének megállapítására alkalmas lehet a reál effektív árfolyam, egy valutakosárral szemben vett, kereskedelemmel súlyozott és inflációval korrigált átlagos árfolyam. A reál effektív árfolyam változása az ország versenyképességében bekövetkezett változásra utal. Ha a dollár jelenlegi reál effekív árfolyamát az elmúlt öt év átlagához viszonyítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy jelenleg meglehetősen magasan értékelt a zöldhasú.
Egy másik megközelítés a piaci szereplők pozicionáltságának, vagyis annak vizsgálata, hogy a nem kereskedelmi célú, tehát alapvetően spekulatív határidős pozíciók milyen irányban és milyen mértékben épültek ki. A spekulatív szereplők pozicionáltságát gyakran kontraindikátorként lehet használni: ha valamelyik irányba jelentősen kileng ez a mutató, akkor nagy a valószínűsége egy ellenkező irányú elmozdulásnak. A spekulánsok határidős dollárindexben felvett pozíciói alapján azt tapasztalhatjuk, hogy nagymértékben megnőtt a dollár további erősödésére játszó pozíciók száma, ami egy hamarosan bekövetkező korrekciót sejtet.
Egy harmadik szempontot a technikai elemzés kínál. Ha az euró–dollár grafikonon alkalmazunk egy gyakran használt, túlvettséget vagy túladottságot jelző mutatót, a 14 napos relatív erősségi indexet (RSI), akkor is a korábbiakhoz hasonló következtetésre juthatunk.
Ha azonban a háttérben meghúzódó fundamentális tényezőket vesszük alapul, már korántsem ilyen egyértelmű a kép. A dollár euróval szembeni erősödése ugyanis több egymással szorosan összefüggő gazdasági és monetáris politikai jelenségre vezethető vissza. Az amerikai gazdaság a válság óta eltelt években – nem kis mértékben a három mennyiségi enyhítő programnak köszönhetően – talpra állt, és számos gazdasági mutató tekintetében meglehetősen egészséges képet mutat, míg az eurózóna gazdaságai – többek között éppen az elhibázott monetáris politika miatt – a tartós defláció és recesszió rémével küzdenek. Ugyanakkor az egymással eltérő monetáris politikákat már jelentős mértékben beárazta a piac, és bár az amerikai munkanélküliségi ráta bőven a korábban megjelölt 6,5 százalékos cél alatt van, a bérek kívánt növekedése egyelőre nem következett be, ami az alacsony olajárral együtt azt eredményezi, hogy az infláció messze elmarad a Fed által korábban kitűzött 2,5 százalékos szinttől.
Az ECB eszközvásárlási programjának kibővítésével kapcsolatban azonban továbbra is sok a bizonytalanság. Nem ismert sem a program mértéke, sem a technikai megvalósítás módja. A találgatások a program nagyságrendjét illetően az 500–1000 milliárd eurótól a korlátlan felhatalmazásig terjednek.
Összefoglalva: a dollár euróval szembeni erősödési trendje nagyon erős, fundamentálisan alátámasztott és feltehetően nem ért még véget, ugyanakkor számos olyan esemény is bekövetkezhet, amely akár nagyobb korrekciót is kiválthat. Ilyen lehet az ECB kibővített eszközvásárlásának elégtelensége – vagy az ezzel kapcsolatos bejelentés elhalasztása –, bármilyen nyilatkozat a Fed részéről, amely az első kamatemelés időpontját későbbre valószínűsíti, vagy olyan makroadat, amely hasonló következményeket vetít előre.
A devizapiaci kereskedés megtanulható, jöjjön el a tőzsde/forex tanfolyamunkra.
Forrás: napigazdasag.hu
