Napjainkban általánosan elfogadott vélemény, hogy a Big Tech-befektetésekhez kapcsolódó legnagyobb kockázatot nem a fundamentális adatok alakulása, hanem a jogszabályi környezet alkotja. Tény, hogy a GAFA- (vagy FAMAG-, vagy bármely egyéb, a piaci szereplők által a Google- Amazon- Facebook-Apple-Microsoft közös megnevezésére használt betűszóval emlegetett) csoport tagjai idén átlagosan kb. 34%-kal teljesítették túl az MSCI AC World indexet. Ezeknek a vállalatoknak a cégértéke magasabb, mint több nyugati ország egész indexeinek az értéke. Például a Microsoft és az Apple együtt többet ér, mint a német DAX indexben szereplő cégek összesen.
A Bigh Tech szegmens előtt álló két fő szabályozási témakör a versenyvédelem és a felhasználók személyes adatainak védelme. A Fidelity International szerint a versenyvédelmi (antitröszt) jogszabályok végső soron akár javíthatják is az internetes ágazaton belüli versenyt, aminek következtében bővülhet a befektetésre alkalmas internetes cégek választéka.
Még a Big Tech cégek feldarabolása sem feltétlenül lenne negatív fejlemény, mivel e cégek részeinek összege sokszor jóval nagyobb, mint a jelenlegi értékeltségekből gondolnánk. A szigorúbb adatvédelmi törvények is csak serkentőleg hatnak majd az innovációra, mivel az érintett vállalkozásoknak úgy kell megoldásokkal előállniuk, hogy eközben kevesebb személyes adathoz férnek hozzá.
A Big Tech-cégek strukturális fejlődésüknek viszonylag korai szakaszában járó piacokat szolgálnak ki pl. az e-kereskedelem, a digitális szórakoztatás, a felhőalapú szolgáltatások, stb. terén. Emellett olyan innovatív megoldásokat dolgoznak ki/vásárolnak fel a szomszédos piacokon (melyek köre a virtuális valóságtól a fizetési megoldásokon át az önvezető járművekig terjed), melyek a jövőbeli növekedés motorjai lehetnek. Eközben egyre nagyobbra nőnek, és ennek során komoly politikai, jogszabályi és etikai vitákat gerjesztenek. A jogszabályi nyomás az utóbbi időben lavinaszerű lendületet vett, így szinte naponta jelennek meg az egyes Big Tech cégek elleni jogi eljárásokról, a rájuk vonatkozó jogszabályok érvényességéről vagy a jogszabályalkotók által az irányukban táplált ellenszenvről szóló hírek, ám e vállalatok értékeltsége ennek ellenére egyre feljebb kúszik.
A hatósági felügyeletnek négy olyan területe van, mely rendszeresen a sajtó- és a politikai figyelem középpontjába kerül:
1. Versenyszabályok betartása;
2. Felhasználók személyes adatainak védelme;
3. Félretájékoztatás, valamint
4. Adóelkerülés.
Versenyszabályok betartása
A Big Tech elfojtja az innovációt és a fiatal start-upokat? Amikor Indiában betiltották a TikTokot, egyes kisebb indiai vetélytársainak felhasználói létszáma 48 órán belül néhány százezerről több tízmillióra szökött fel, így használva ki a hirtelen kialakult konkurencia-vákuumot. A Facebookhoz hasonló vállalatok puszta hálózati hatása is öngerjesztő folyamatokat indít el. Minél több felhasználójuk van, annál erősebbek lesznek, és annál leküzdhetetlenebbé válnak az új versenyzők piacra lépését nehezítő akadályok. Ráadásul a közelmúltban a Big Tech cégek sok olyan lépést is végrehajtottak, amelyek a jogszabályi környezettől függően akár a verseny korlátozásaként is felfoghatók. Ilyen volt például az Apple nevéhez köthető érdekütközési ügy, amikor úgy kínált különböző zenei és más OTT (Over The Top) szórakoztató szolgáltatásokat, hogy közben a vetélytársaitól díjat szedett az App Store-os előfizetésükért, vagy az Alphabet egyre merészebb szárnypróbálgatása az idegenforgalom területén, melynek nyomán más cégek, például a TripAdvisor komoly kutyaszorítóba kerültek, és megnőttek az online utazásszervezők költségei.
A Big Tech cégek vezetői 2020. július 27-én részt vettek az Egyesült Államok kongresszusának antitröszt-albizottsága által tartott meghallgatáson, melynek címe „Online platformok és piaci hatalom: az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google dominanciájának vizsgálata” volt. Az USA törvényhozói a közelmúltban nagyító alá vették az ország trösztellenes jogszabályait. Az Alphabetet máris fenyegeti egy antitröszt-eljárás, de a többi Big Tech játékos sem érezheti biztonságban magát, és a fejlemények komoly hatással lesznek a jövőbeli működésükre.
Személyes adatok védelme
Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Facebook először ajánlotta fel a lehetőséget a harmadik felektől származó alkalmazásoknak, hogy hozzáférjenek a felhasználói adatokhoz, a céget sokan ünnepelték azért, hogy lebontotta az innováció előtt tornyosuló akadályok egy részét. A Spotify-hoz és a Tinderhez hasonló cégek részben a Facebooknak köszönhetik az exponenciális növekedésüket, amelyhez nagyban hozzájárult a Facebook zökkenőmentes bejelentkezési folyamata és a „Big Blue” hálózati hatásainak sora is. Csakhogy amikor a Cambridge Analytica visszaélt ezzel a lehetőséggel, és a későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a közösségi platformok maguk is részt vettek a fogyasztók személyes adataival való visszaélésben (vagyis részesedtek a reklámbevételekből), a felhasználók és a személyes adatok harcias védelmezői azonnal kardot rántottak. A Cambridge Analytica-eset nyomán a kérdés társadalmi megítélése is gyökeresen megváltozott, és a Facebook is kutyaszorítóban találta magát. A cég egyre inkább kezdi elveszíteni a kapcsolatot a felhasználóival – jól példázza ezt, ahogy az új alkalmazásokra, pl. a Snapchatre vagy a TikTokra reagált, vagy ahogy a személyes adatok védelmével kapcsolatos fenntartásokat és a nemrég beindult Stop Hate for Profit kampány is kezeli.
Azonban a jogszabályalkotóknak figyelembe kell venniük a szigorú szabályok következményeit is. Ahogy egy regionális jogszabályalkotó fogalmazott: „A személyes adatok védelme terén elért győzelem az internetes világ versenyképességének veresége is lehet”. Az Alphabet és az Apple már nem is engedi a külsős appoknak, hogy Android és iOS alatt kövessék a felhasználók mozgását – csakhogy ezzel megint a saját birtokukat körülvevő falakat húzzák még magasabbra, mivel így a külsős fejlesztők még jobban rá vannak utalva a nagyoktól származó adatokra, és ez utóbbiak még több bevételre tesznek szert az adatokhoz való hozzáférésért cserébe.
Jó példa erre, ahogy az Uber app a felhasználók földrajzi helyzetét követi. Az Apple iOS eszközökön időnként felugrik egy kérdés, hogy a felhasználó hozzájárul-e, hogy az Uber folyamatosan kövesse a földrajzi helyzetét. Erre egyesek azt az opciót választják, hogy „csak akkor, amikor az alkalmazást használom”. Bár ez jelentéktelen apróságnak tűnik, az Uber szempontjából nagyon fontos, hogy a sofőrkapacitást az utassűrűséghez igazodva, dinamikusan tudja szétosztani. Ha ez a létfontosságú információ nem áll rendelkezésére, az Uber fuvarbevételtől esik el, ráadásul rá van utalva az Apple-től származó, személyazonosításra nem alkalmas felhasználói helyadatokra.
Bár a felhasználói adatokat tároló összes cégnek be kell tartania az új adatvédelmi törvényeket, (EU-ban aGDPR-t), a Big Tech cégeknek aránytalanul nagy mennyiségű felhasználói adat áll rendelkezésükre, amelyeket nagyon könnyen fel tudnak használni a saját bővülésük érdekében. Az EU jogszabályalkotói megakadályozták, hogy az Alphabet megszerezze a Fitbitet, mivel ez lehetővé tette volna a cég számára, hogy valós időben megfigyelje a felhasználók egészségügyi adatait, és minden korábbinál mélyebben belelásson az életükbe (az Alphabet így megtudhatta volna, hogyan változik a pulzusunk egy-egy hirdetés hatására, és komoly bevételre tehetett volna szert ezért a kulcsfontosságú teljesítménymutatóért (KPI) cserébe).
A szigorodó ellenőrzés végül kevesebb adat birtokában végzett újítói tevékenységre kényszeríti a nyugati cégeket. Ezt általában komoly hátrányként értékelik a kínai versenytársakhoz képest, melyek olyan társadalmi környezetben működnek, ahol sokkal kisebb politikai jelentőséget tulajdonítanak az egyének személyes adataihoz fűződő jogoknak. Csakhogy a kínai tech-cégeknek már szinte túl sok adat áll rendelkezésükre, ami érdekes módon mintha visszafogná az újító szellemet és a kreatív gondolkodást.
Félretájékoztatás
Az USA 1996-ban a tisztességes kommunikációról elfogadott törvényének, a Communications Decency Act-nek a 230. paragrafusa az internetre vonatkozó rendelkezés, amely mentesíti a harmadik felektől származó információkat közlő „interaktív számítógépes szolgáltatások” nyújtóit és felhasználóit az adott információ valóságtartalmához kapcsolódó felelősség alól. Ezt a jogszabályt egy olyan korban alkották, amikor mindenki úgy vélte, az információnak szabadon kell áramlania, és az internetnek nincsenek nemzeti korlátai. Azóta egyes országok, pl. Kína bebizonyították, hogy az információ áramlása és az internet mint médium igenis kontrollálható. A közösségi médiumok nagyszerű platformként szolgáltak egy sor kezdeményezés számára, az Arab Tavasztól a Black Lives Matter mozgalomig. Ugyanakkor sajnos téves, hamis információk terjesztéséhez is eszközként használják őket, ami tőzsdei árfolyamzuhanásokhoz és akár lincselésekhez is vezetett már.
A közösségi média – miután drámai mértékben megváltoztatta napjaink kultúráját – válaszút elé érkezett, és egyesek szerint a mai polarizált társadalomban az egyik előtte álló lehetőség rosszabb, mint a másik. E kérdésben jelenleg talán a Twitter találta meg a legjobb összhangot a társadalmi elvárásokkal, és a Facebook mutatkozik a legbotfülűbbnek, bár ez nyilván összefüggésben van azzal is, hogy melyik platform számára mennyire fontosak a brandek által elhelyezett hirdetések. Jelenleg 1000 hirdető márka, köztük az Unilever és a Coca-Cola is bojkottálja a Facebookot, bár nem valószínű, hogy ezzel érdemi hatást érnének el, mivel becslések szerint a bojkottálók távolmaradása évente legfeljebb 5%-kal csökkenti a Nagy Kék jövedelmét (miközben a cég organikus növekedése eléri az évi 20%-os mértéket).
Adóelkerülés
A technológiai ágazatot összességében minden más vertikumnál alacsonyabb adók terhelik, mivel a szellemi tulajdont viszonylag egyszerű alacsonyabb adójú régiókba költöztetni. Az elmúlt évtizedben a technológiai részvényesek sokkal többre becsülték az értékesítési árbevétel növekedését, mint a jövedelemnövekedést, a tech-cégek inkább abban érdekeltek, hogy beruházásaikkal nem annyira a profit, mint inkább az árbevétel növekedését ösztönözzék (márpedig az alacsonyabb profit után értelemszerűen kevesebb adót kell fizetni). Bár a tech-cégek növekedése munkahelyeket teremtett és hozzájárult a gazdaság növekedéséhez is, számos EU-tagországban felmerült a „digitális adók” iránti igény, és azt követelik, hogy a Big Tech cégek is „járuljanak a kasszához”.
Az USA kormánya viszont úgy döntött, hogy ebben a kérdésben kiáll a saját digitális élharcosai mellett. Az adóoptimalizálás témakörét ugyanakkor nem szabad csak a Big Tech cégeket érintő kockázatként kezelni, mivel tágabb, ágazatokon átívelő jelenségről van szó.
A Fidelity úgy véli, hogy ezek a megfontolások, melyeket „digitális etikának” neveztek el, a jövőben egyre fontosabbak lesznek az ezen a területen működő befektetők és vállalatok számára. Konkrétan négy pillérre összpontosítanak és azt vizsgálják, hogy hogyan tekintenek a cégek a személyes adatok védelmére, az online jólétre, a félretájékoztatásra és az online csalások kockázatára. Ezenkívül – mivel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák egyre nagyobb teret kapnak szinte mindenhol, a digitális asszisztensektől (Alexa) a tartalommoderáláson (Facebook, Twitter) át a csalások felderítéséig (Amazon) és a kiberbiztonságig (Microsoft) − nagyon fontos, hogy a humán előítéletek ne szivárogjanak át a mesterséges intelligencia algoritmusokba.
A Big Tech cégek számára a globális jogszabályi környezet átalakulása mostanában lép a második, komolyabb szakaszába. A befektetőknek nem árt tisztában lenniük a következőkkel:
1) Margrethe Vestager, a Big Tech vállalatok elleni európai fellépés fő zászlóvivője. 2019 szeptemberében másodszor is mandátumhoz jutott az Európai Bizottság versenyjogokért felelős biztosaként, és kibővített hatáskörrel kezdhetett hozzá az EU digitális politikájának kialakításához.
2) Az USA-ban kétpárti konszenzus van a tekintetben, hogy az internetes szabályozás elavult és nem ad elég hatáskört az USA igazságügy-minisztériumának és Szövetségi Kommunikációs Bizottságának a tech-cégek megfelelő ellenőrzéséhez. A demokratikus elnökjelölt, Joe Biden még e nagy cégek feldarabolását is szükségesnek nevezte.
3) Az Egyesült Királyság és Ausztrália jogszabályalkotói ágazati szintű szabályozás után kiáltanak, hasonlóan ahhoz, amilyen a pénzügyi ágazat vonatkozásában a pénzügyi világválság után jött létre. Az általános vélemény szerint e két ország jogszabályalkotói mérsékelt hangot ütnek meg a tehetetlen USA-beli és a túlságosan is kritikus EU-s társaikhoz képest. A Big Tech vállalatok nagy vonalakban tudomásul vették, hogy változik a jogszabályi környezet, de a rendelkezésükre álló eszközökkel sokkal gyorsabb ütemben képesek megújulni, ezért egyre inkább az önszabályozás megvalósítására törekszenek.
Összefoglalás
A Big Tech cégeket és a rájuk vonatkozó jogszabályokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Big Tech témakörében történő befektetés nem olyan sima ügy, mint amilyennek elsőre látszik, és a jogszabályi kockázatok jelenleg súlyosabbak, mint a fundamentális rizikófaktorok. Nem mindegyik Big Tech vállalatot fenyeget azonos mértékű jogszabályi kockázat, és a tech-cégekre vonatkozó specifikus szabályozás jó középutas megoldás lehetne, de növelné a működési költségeket.
A mesterséges intelligencia egyre több döntést vesz át emberi beavatkozás nélkül (gondoljunk csak a sofőr nélküli járművekre, vagy a biztosítási kárigények elbírálására), létkérdés, hogy az algoritmusok számára is pontosan meg legyenek határozva a szabályok. Nem elég csak a nyereségességre összpontosítani, hanem összhangot kell teremteni az alapvető emberi etikai elvekkel is, így biztosítva az ezeket a fejlődő technológiákat alkalmazó vállalkozások hosszú távú fenntarthatóságát.
De az innovációt nem lehet elnyomni. „Még ha legrosszabb lehetőségként feltételezzük is, hogy a jogszabályok elfojtják a jelenlegi nyerteseknél zajló innovációt, annak valószínűleg az lenne a vége, hogy az ezeknél a cégeknél dolgozó legkreatívabb munkatársak kilépnének és új cégeket alapítanának, hogy megvalósíthassák kreatív ambícióikat. Ennek következtében tech-cégek új generációja lépne színre, az aktív befektetők pedig megtalálnák őket és profitálni tudnának belőlük. Eközben a passzív befektetők vélhetően továbbra is ragaszkodnának az ágazat korábbi (innováció és növekedés előtti) vezető vállalatainak részvényeihez. Ha pedig a legnagyobbakat antitröszt-indokokra való hivatkozással feldarabolnák, kiderülne, hogy a részek értékének összege sok esetben jóval nagyobb, mint a korábbi egészé, így ekkor is létrejönne egy egész sor befektetésre érdemes új vállalat, melyek részvényei a kibocsátási árfolyamuk 4-10-szeresét is elérhetnék. Itt is igaz, hogy a befektetőknek jó esélyük van az ilyen lehetőségek korai felismerésére és a belőlük történő profitálásra.
Forrás: Fidelity International
