Thomas Piketty nagy feltűnést keltett műve, A tőke a 21. században azt állítja, hogy minél nagyobb a különbség a tőkehozam rátája és a kibocsátás növekedési üteme között, annál nagyobb részesedést hasít ki magának a tőke a nemzeti jövedelemből. A tőke részarányának emelkedése szükségképpen a jövedelmi és vagyoni szakadék tágulását idézi elő.
Ez logikusan hangzik, írja most megjelent műhelytanulmányában Carlos Góes, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) brazil elemzője. Azt írja Piketty, hogy a jóléti államot megalapozó gyors növekedés és egyenlőbb jövedelemelosztás időszaka a második világháború után csak kivétel volt a kapitalizmus történetében, a jövőben a gazdaságot a lassú növekedés, a társadalmat a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzik újra. Nem ezzel száll vitába Carlos Góes, és azt sem kétli, hogy egyre nagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek. De ennek nem az az oka, amit Piketty levezet. Harminc évre visszamenően tizenkilenc fejlett ország adatait áttekintve, a kutató leszögezi: semmi sem támasztja alá a francia szerző azon hipotézisét, hogy a tőkehozam és a növekedés ütemkülönbségének az emelkedése egyre nagyobb egyenlőtlenséget okozna. Sőt, éppen ellenkezőleg, az említett tényezők növekvő eltérése az egyenlőtlenségre inkább negatív hatást fejtett ki.
Az Európai Bizottság elemzője tavaly azzal érvelt, hogy a szegények és gazdagok között a szakadékot elsősorban a technológiai változás mélyíti, amely folyamat a szaktudással rendelkezőket díjazza, a képzeletleneket meg bünteti. Az IMF egy másik vitairatában a szerzők azt hangsúlyozták, hogy a növekedés ösztönzésére és egyben az egyenlőtlenség mérséklésére a legjobb módszer az lenne, ha az egyes országok mindenkinek lehetővé tennék a szükséges képességek, szakmák elsajátítását, és ha a kormányok fejlesztenék az infrastruktúrát, támogatnák az innovációt és előmozdítanák a technológiák átvételét.
Carlos Góes szerint, ha más az oka az egyenlőtlenségnek, akkor másként kellene a mérséklésére törekedni. A magas képzettséggel járó magasabb javadalmazás és a szakszervezetek erejének csökkenése okozza az egyenlőtlenség növekedését. Az innovációval hozza összefüggésbe az egyenlőtlenséget Philippe Aghion, aki kimutatta, hogy az Egyesült Államokban a különbség tágulásának ötödét az okozza, hogy a technológiai fejlesztők jövedelme megugrik. Az intézmények szerepét említi Mark Gradstein, aki szerint minél részrehajlóbb valamely rendszer, annál nagyobb jövedelmi szeletet hasíthatnak ki maguknak a gazdagok.
Forrás: vg.hu
Bankweb kiegészítés:
A fenti cikkben idézett elemzők egy dologban egyetértenek: a mai kapitalizmusban nő a jövedelmi egyenlőtlenség, nem szükségszerű a folyamatos gazdasági növekedés és a tudás egyre nagyobb „hatalom”.
A vita arról folyik, hogy az egyenlőtlenséget mi okozza? A tőke egyre nagyobb részt hasít ki a „hozamokból”? Az innováció, a tudás szerepe nő a jövedelmek megszerzésénél? A szakszervezetek, a társadalomban gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkezők helyzete romlik és ezért nőnek a jövedelmi különbségek?
Véleményem szerint a fenti magyarázatok sok részigazságot tartalmaznak, de a lényeg az, hogy a kapitalizmus folyamatos válságtünetei újabb és újabb feszültségekhez vezetnek, a szegények pedig kénytelenek lesznek új eszközöket kialakítani érdekeik védelmére, mert a szakszervezetek, a törvényhozás mai formái erre alkalmatlanok.
