Csaknem fél évszázadon át folyamatosan zsugorodott az Amerika erős gerincét alkotó középosztály. Az elnökválasztási kampányban a jelöltek a középosztály aggodalmait igyekeznek megfogalmazni, miközben a magas jövedelműek éppen pénzügyi erejüknél fogva hatásosan tudják befolyásolni a politikusok ígéreteit és tetteit.
Csaknem fél évszázadon át folyamatosan zsugorodott az Amerika erős gerincét alkotó középosztály. A washingtoni Pew Research Center most decemberben publikálta új tanulmányát, amely kimutatja, hogy az alacsonyabb és a magasabb jövedelmű háztartásokban többen élnek, mint a középosztályhoz tartozókban. Az előbbi két csoportba 121,3, utóbbiba 120,8 millió ember sorolható. Arányuk gyakorlatilag ötven százalékra esett az 1971-es 61 százalékról, amikor még nyolcvanmillióan kötődtek a középosztályhoz, s csupán 51,6 millióan a szegényebb és gazdagabb táborhoz. Az utóbbi évtizedekben inkább a gazdagok jártak jól, és nem feltétlenül szegényedtek el a szegények.
A középosztály a hetvenes évek elején a háztartások jövedelmének 62 százalékát mondhatta magáénak, míg a magasabb jövedelmű rétegek 29, a szegényebbek 10 százalékkal részesedtek. Mára azonban a középen lévők a jövedelemnek csak a 43 százalékát szerzik meg, míg a gazdagok a 49, a szegények viszont csak a kilenc százalékát. Mint a Pew kutatói írják, ez a gazdasági fejlődés eredménye is lehetne, azonban a középosztály nemcsak számarányában hanyatlott, hanem ezen háztartásoknak a mediánjövedelme négy százalékkal csökkent 2000 és 2014 között, az adóssággal értelemszerűen csökkentett vagyona pedig 28 százalékkal esett vissza a nagy recesszió és a lakáspiaci válság miatt.
Ha a jövedelmi skála két szélét nézzük, akkor még árnyaltabb képet kapunk. A felnőtt amerikaiak húsz százaléka került a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába, szemben az 1971-es 16 százalékkal, a legmagasabb jövedelmet viszont kilenc százalék élvezi a csaknem ötven évvel ezelőtti négy százalékhoz képest.
A szerzők részletesen taglalják, milyen jövedelmi csoportokat különböztetnek meg. Számításuk alapja azonban a háromtagú – két szülő és egy gyermek alkotta – háztartás, amely akkor középosztálybeli, ha az országos mediánjövedelem kétharmadát eléri, és nem haladja meg annak kétszeresét. Vagyis az éves jövedelme 42 ezer és 126 ezer dollár közé esik. Az alső határ alatti jövedelem számít alacsonynak és a felső feletti magasnak.
A középosztály vagyona a nagy recesszió kirobbanásáig, 1983 és 2007 között 95 ezerről 161 ezer dollárra emelkedett, majd a válságban 98 ezerre zuhant vissza. A magas jövedelműek vagyona viszont 323 ezerről 730 ezerre bővült, s csupán 650 ezerre mérséklődött, ami így is duplája az 1983-as szintnek.
Forrás: vg.hu
BankWeb kiegészítés:
Sajnos a jövedelmi különbségek növekedése és a középosztály elolvadása nem amerikai jelenség. Így alakult ez Magyarországon és az EU országok többségében is. A válság a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket pedig szegényebbé tette.
Véleményem szerint a kormányokba szorulhatott volna kicsit több „szociális érzékenység”. A válság hatásainak enyhítésére tett intézkedések egyértelműen a pénzügyi rendszer megerősítése, a gazdasági folyamatok (növekedés minden áron) élénkítése irányába mutattak és az amúgy is magas államadósság mellett állami beruházásokra, szociális kiadásokra keveset költöttek. De tény az is, hogy szélesedik az a réteg, aki el van egy minimális életszínvonalon és nem hajlandó komolyabb erőfeszítésre a magasabb jövedelem, életszínvonal érdekében. Inkább csak vár valami csodára és nem vállal nagyobb erőfeszítést, lemondást egy talán arányában kisebb életszínvonal emelkedésért.
A magas munkanélküliséget a közmunka és képzési programok nem csökkentették érdemben, viszont a munkáltatók megtehették, hogy nem emelték érdemben a béreket – hiszen sok területen túlkínálat van a munkaerőpiacon. Sehol sem találják annak a konfliktusnak az ellenszerét, hogy a munkanélküliséget állandósító képzetlen, alkalmazkodni nem tudó, idősödő munkavállalók mellett bizonyos szakmákban kifejezetten komoly munkaerő hiány lép fel. A legnagyobb gond az, hogy a fiatalok megfelelő képzés és „munkavágy” nélkül lépnek ki a nagybetűs életbe az iskolapadból: az értékrendjük átalakul, csak nagyobb pénzért lennének hajlandóak dolgozni (mondják), nem szakmát akarnak, hanem kényelmes, jól fizetett irodai állást. Egyre tovább ülnek az iskolapadban és egyre tovább tartatják el magukat a szüleikkel.
Tehát a munkapiac folyamatai mögött egy komoly értékválság áll – a tisztességes munka, a kiemelkedő szaktudás, a türelmes, kitartó munkavégzés ma nem érték.
