A mostani világunk egyre inkább képtelen a régi módon működni, a II. világháborút követő „aranykornak“ immár vége. Fel vagyunk készülve a változásra?
Válságjelek, amelyekre megfelelő választ kell adni
Érdekes módon a gondokkal mindenki tisztában van, legfeljebb sokan a probléma mértékével nem akarnak szembenézni. Homokba dugják a fejüket, elhitetik magukkal, hogy eddig is meg voltunk, ezután is meg leszünk valahogy…
Amennyiben a megoldatlan kérdéseket csokorba kötjük, akkor derül ki, hogy a megoldáshoz az elmúlt 50-100 évben egy picit sem jutottunk közelebb, sőt újabb tragikus terheket vett az emberiség a nyakába.
Nyugdíj, elöregedés, egészségügy
Ez a problémakör a nyugat elöregedése kapcsán szokott felmerülni, pedig az emberiség 80 százalékának nincs egészségbiztosítása, nincs ellátmánya rokkantsága miatt, ahogy öregkori jövedelme, vagy nyugdíja sem. Az egyik leggazdagabb országban (USA) a lakosság 84%-a rendelkezik egészségbiztosítással, míg 46 milliónyi amerikai állampolgár saját forrásból kényszerül fedezni az egészségügyi kiadásait. Az egészségbiztosítás drága és az egészségügyi kiadások a személyes csőd messze leggyakoribb kiváltó okai ebben a kontinensnyi országban.
Természetesen erre lehet azt mondani, hogy a világ más részein viszont a túlnépesedés a probléma. 50 év múlva pedig ez még nagyobb gond lesz, mert ezek a szegény, rossz körülmények között élő fiatalok egyre nagyobb mértékben indulnak új életkörülményeket teremteni – nyugatra, a fejlett országokba. Ahol már most is jelentős feszültségeket kelt a bevándorlás – pedig ez még a migráció békés formája….
Szegények és gazdagok, népesedés
Hivatalosan az számít szélsőségesen szegénynek, akinek jövedelme a napi 1 dollárt nem haladja meg. Közöttük találjuk azokat, akik annyira szegények, hogy már ennivalóra sem mindig jut. A puszta létfenntartásért vívott küzdelem megdöbbentően sok, 800 millió embertársunkat érinti, elsősorban a harmadik világ országaiban, miközben a világ élelmiszerkészletei régóta bőven elegendőek lennének a Föld minden lakója számára.
2015-ig még 2 milliárddal többen leszünk, az éhezők arányának tehát a mostaninál jóval meredekebben kell csökkennie ahhoz, hogy számuk a felére csökkenjen.
A világban ma a jövedelmi egyenlőtlenségek nagyobbak, mint valaha, miközben túlléptük a Föld eltartó képességének határait. A globális kapitalizmus, mint fejlődési út a világ jelentős része számára csődöt mondott. Új modellre van szükség.
Ma a Föld lakosságának leggazdagabb öt százaléka a globális jövedelmek egyharmadával rendelkezik, ugyanannyival, mind az „alsó” nyolcvan százalék. A világban több mint 800 millióan éheznek, csaknem 1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, minden ötödik ember analfabéta.
Környezetvédelem, klímaváltozás
Nehezen értjük meg, hogy a Föld is egy élőlény. Pontosan úgy viselkedik, mint minden más élő organizmus: védekezik a kórokozók ellen, lázas rohamai vannak, az okozott károkra azonnal reagál. Hurrikánok, járványok és egyéb pusztító „csapások” jelzik a Föld védekezőképességének működését. És végső soron ő fog győzni, ha harcként fogjuk fel ezt a „kontaktust”, akkor máris rossz úton járunk. Az emberiségnek csak egy esélye volna az alkalmazkodás.
A klímaváltozás, az ökológiai rendszerek tönkremenetele, a fajpusztulás arra figyelmeztet bennünket, hogy már túlléptük a Föld eltartó képességének határait. A fokozódó környezeti válság ráadásul ugyancsak a szegény országokat és ott is a legszegényebb embereket sújtja leginkább. A mostani koppenhágai konferencia is jól mutatja a cselekvőképtelenséget.
Gazdasági válság, regionális átrendeződés
A privatizációra, liberalizációra és az állam korlátozására alapozó neoliberális politikai irányvonal teljes mértékben csődöt vallott. Kiderült, hogy a liberalizmus csupán a jelenlegi hatalom további erősödését jelentheti, a gyarmatosítás újabb formái (felvásárlás, tudati manipuláció) pedig sokkal pusztítóbbak, mint a fegyveres terjeszkedés. Egyre többen emelik fel szavukat ezek a folyamatok ellen….
A világ vezetői (a gazdasági hatalom letéteményesei és az általuk pénzelt politikusok) ezt jól látják, csak nem tudják (esetleg merik) felvállalni azt a változást, ami azzal járna, hogy a hatalmukat „átmentik” ebbe az új világba. Vagy csak egyszerűen a saját gondolataik foglyai, nem is tudnak másképpen élni, akkor pedig bukásra vannak ítélve.
Az Egyesült Államok gondjai túlmutatnak az ország keretein. Bush az utolsó 8 évében több hiányt halmozott fel, mint az őt megelőző összes 42 elődje 1789 óta összesen. A sokadik értelmetlen háborúba rángatják bele a politikusok ezt az országot. Az állam adóssága 12 ezer milliárd dollár, ami fejenként 42,5 ezer dollárt jelent minden állampolgárra. Ezt már épeszű ember nem gondolhatja komolyan, hogy vissza lehet fizetni.
Amerika gazdasági hatalma évek óta hanyatlik, abban bíztak, hogy a fejlődés élvonalában tudnak ennek ellenére maradni a technológiai, innovációs és vagyoni helyzetük, kiépített hatalmi pozícióik alapján, de láthatóan elszámolták magukat. A versenytársak felemelkedése gyors, Kína évek óta megszerzi a világ nyersanyag és arany tartalékainak nagy részét, belefáradt Amerika pénzelésébe, a fenti költekezés finanszírozásába (nem hisznek már a dollárban). A világ új kutatóbázisai pedig egyre inkább elszívják az eddig Amerikába vándorló kutatókat, tudósokat…
Az új gazdasági világrend épülőben van, a kérdés az, hogy egyszerű szerepcsere lesz vagy képes az emberiség új elvek alapján felépíteni egy másfajta gazdasági rendet?
Erkölcsi talajvesztés
Ezzel kellett volna kezdenem, mert szerintem a fenti gondok egy az egyben visszavezethetőek erre a problémára. Az emberek között nem az együttműködés, hanem a verseny, nem a szolidaritás, hanem az önzés, nem a közösség elsőbbsége, hanem az egyén előtérbe helyezése vált általánossá. Az erkölcs fő hordozói a vallások és egyéb emberi közösségek nem voltak képesek a kapitalizmus térnyerésével együtt járó változások ellensúlyozására. Az új „isten” a média üzleti érdekek hordozójává vált.
Ez a bejárt fejlődési út az emberi természetből fakad és valóban nem létezhet más alternatíva? Vagy van egy kevésbé anyagi javakra összpontosító, az emberi közösségeket középpontba helyező másik fejlődési út is? Kell lennie, mert látható, hogy a mostani „fejlődés” katasztrófához vezet.
Mit hoz a jövő?
Sokan mondják, hogy mindig igazságtalan volt a világ, voltak ennél nagyobb válságok is, amelyeket aztán végül az adott „rendszer” keretein belül sikerült kezelni – most sem lesz ez másként. A folyamat, amely a változáshoz fog vezetni lehet gyorsabb és lassabb is, de kétségtelenül és megállíthatatlanul zajlik. Nem tudom megmondani, hogy hány év, milyen események fogják felpörgetni vagy elaltatni a változás mozgató erőit, de láthatóan nincs visszaút.
Az emberiség fejlődésének egész története birodalmak felemelkedésének és bukásának története. Rajtunk is múlik, hogy csak hatalomváltásra vagy teljes megújulásra kerül-e a végén sor.
Ez a bukás azonban – mint minden hatalomváltás – megrázza majd az egész emberiséget. Országokon átívelő, „járványként” terjedő megújulásnak leszünk részesei. Egy olyan új erkölcsi irányra fog felépülni ez a forradalom, amely régi eszméket, esetleg soha nem látott radikalizálódást hoz magával.
Még semmi sem dőlt el, csak a feszültség fokozódása jelzi, hogy – nem tudni pontosan mikor – de a robbanás be fog következni. Világégést és új diktátorok felemelkedését, terrorizmust, további népbutítást (radikális út) vagy egy erkölcsi megújuláson alapuló új, emberibb világrend kialakulását hozza-e?
Őszintén szólva ez utóbbira csak akkor látok esélyt, ha a világégés már bekövetkezett. Egyszerűen képtelen az emberiség a saját sorsával szembenézni. A tömegek ma egy ilyen torz eszmerendszerbe nőttek bele, képtelenek másképpen gondolkozni, megváltozni.
… és 2020.december?
A fenti írás 2009-ben, az akkori válság „hangulatában” keletkezett. Úgy érzem, hogy ma is aktuális minden sora – annak ellenére, hogy egy újabb járvány helyzetből kiinduló kissé más jellegű válsággal nézünk éppen szembe.
A pénzpumpa, az adósságok korábbinál is gyorsabb növekedése és a fentiekben is jelzett gondok változatlanul fennállnak, semmi sem oldódott meg közülük. Sőt szerintem a feszültségek tovább erősödtek.
Úgy gondolom, hogy a jegybankok és kormányok el fogják hitetni az emberekkel, hogy minden rendben van, a világ megy tovább a szokott medrében. Sok idő fog még eltelni addig, amíg a valódi válság jelekből tovább már nem hárítható konfliktusok alakulnak ki.
