Körülbelül ötvenévente felépül egy-egy hatalmas adósságállomány, féktelen az optimizmus. Aztán ennek vet véget egy válság. Egy ilyen korszaknak a végét éljük.
Semmiképpen nem beszélhetünk a kapitalizmus válságáról. Ha megnézzük a kapitalizmus elmúlt száz-százötven évét, több olyan időszak volt, amelyben hasonló válság alakult ki. Körülbelül ötvenévente felépül egy-egy hatalmas adósságállomány, az élénkülés idején féktelen az optimizmus, drágulnak az eszközök, részvények, állampapírok, ingatlanok, olcsók a hitelek, mindenki örül.
„Aztán ennek vet véget egy válság, szerintem most is egy ilyen korszaknak a végét éljük. Összességében tehát ez rendszeresen előfordul a kapitalizmusban, de ettől még nem beszélhetünk annak a válságáról. Az viszont biztos, hogy szigorú állami szabályozással ezeknek elejét lehetne venni, de legalábbis tompítani a hatásukat” -nyilatkozta az Origonak Zsiday Viktor, a Concorde Alapkezelő befektetési szakembere.
Nem kell egyedül kitalálnia, hogy a fentieket hogyan valósítsa meg, 30 év tapasztalatával és piacismeretével segítek a megfelelő, személyre szabott megoldás kialakításában.dr.Tatár Attila
info@bankweb.hu
0620/462-8850
Sajnos azért térnek vissza rendre a válságok, mert az előző válságra már nem emlékszik az adott generáció, és nem fél attól. Ez a legfontosabb oka, hogy újból és újból kialakulnak válságok. A 2008-as válság pedig abban különbözött a korábbiaktól, hogy a vállalati és lakossági eladósodás mellett az államok is óriási adósságot halmoztak fel, és a válsággócok erősítik egymást.
Az állam ilyen megjelenése a válságban azért nagyon rossz jel, mert az egyik legbiztonságosabbnak tartott adós, akiről kiderül, hogy rövidtávú érdekek mentén hoz a jövőt érintőleg rossz döntéseket. Most az államokba vetett bizalom ingott meg. Ráadásul korábban nem sokszor fordult elő, hogy a fejlett államok közül többen is a szakadék szélére kerültek – mondta a szakember.
Forrás: Figyelőnet
