A Nasdaq Global Financial Crime Report 2024. évi kiadványa szerint csak tavaly nagyjából 3100 milliárd, illegális forrásból származó vagy arra fordított dollár jelent meg a pénzügyi rendszerben. Ezen belül a becslések szerint 347 milliárd dollár kapcsolódik az emberkereskedelemhez, 783 milliárd dollár pedig a kábítószer-kereskedelemben forgott.
A kibercsalások becsült éves volumene eléri a 10 milliárd dollárt, a hitelkártya csalások a 28 milliárd dollárt.
Hogyan detektálhatóak a csalások?
A jelentés szerint a pénzügyi átverések területén egyértelműen a valós idejű fizetési rendszerek jelentik a legkomolyabb sérülékenységi pontot. A megkérdezett iparági szereplők 70 százaléka gondolja úgy, hogy cége egy-két éven belül a megnöveli a mesterséges intelligenciára vagy gépi tanulásra fordított kiadásait az átverések elleni védelem érdekében.
A csalás fogalma: általában olyan szándékos cselekvés vagy mulasztás, amelynek célja mások megtévesztése, és amelynek eredményeként a sértett kárt szenved, az elkövető pedig haszonhoz jut. A pénzügyi csalásoknál valamilyen pénzmozgás kapcsolódik a csaláshoz – ami a mai pénzközpontú világban eléggé gyakori.
Csak egy a legújabb esetek közül:
A bűnözők az MNB egyes telefonszámait másolják le, s így hívnak fel magánszemélyeket. Valamelyik kereskedelmi bank ügyfélszolgálataként vagy magának az MNB-nek a nevében jelentkeznek, állításuk szerint gyanús tranzakciót észleltek az ügyfél számláján vagy bankkártyájánál.
A csalók az állítólagos „támadás” elhárítására állításuk szerint biztonságba helyeznék az áldozatok pénzét, de bizalmas banki adatokat kérnek el (például: bankkártyaszám, lejárat, cvc kód, PIN kód; internet- vagy mobilbanki jelszavak és megerősítő kódok); vagy megpróbálják rávenni az áldozatot, hogy utalja át „biztonságos” – valójában a csalók által kezelt – számlára a pénzét. Más esetekben „vírusirtót” – valójában az ügyfél számítógépéhez és banki alkalmazásához távoli hozzáférést biztosító kémprogramot – töltetnének le velük.
Ha állítólagosan kereskedelmi banktól jött a hívás, s az ügyfél esetleg visszahívja a csalókat, meglepődve tapasztalhatja, hogy a telefonszám valódi tulajdonosa, az MNB jelentkezik. A telefonbeszélgetéses csalások (vishing) a személyes kontaktus miatt jóval hihetőbbnek tűnhetnek, mint az e-mail-es vagy sms alapú adathalász támadások, ráadásul olyanokat is elérnek, akik nem használnak internet- vagy mobilbankot.
Mit lehet tenni a csalások elkerülése érdekében?
Ez is egy rabló-pandúr „játék”: a csalók mindig egy picivel az áldozatok és a hatóságok előtt járnak, ezért nagyon fontos, hogy folyamatosan informálódjunk, figyeljünk a körülöttünk lévő világra és érzékeljük a szokatlan dolgokat, a máshol már felmerült csalásokat. Legyünk óvatosak, frissítsük a szoftvereinket, tartsuk bankban – és több helyen – a pénzünket. Az értékeinket rakjuk széfbe, a széfek kellően rejtsük el.
Igyekezzünk ne lemaradni a csalók mögött, használjuk a technika legújabb vívmányait és ne feledjük: a legnagyobb kockázat mindig az ember – legyen akár szó a saját magunk óvatlanságáról, tudatlanságáról….
