Elolvastam Kovács Krisztián cikkét a kötvénypiac kimúlásáról és azt éreztem, hogy a világ elindult egy olyan úton, amelyen, ha nincs megállás, akkor valamikor hatalmas összeomlásba fog a folyamat torkolni.
Több ügyfelemnek, rokonnak, ismerősnek is elküldtem a cikket – tesztelve, hogy mennyire érthető és látják-e azt amit én. Több ügyfelemnek volt „Aha érzése”, ami azt jelenti, hogy ők is gondoltak erre, csak sokkal jobb volt összeszedetten elolvasni. De a legtöbben – akik a pénzpiacokkal, befektetésekkel nem igazán foglalkoznak – semmit sem értettek meg a cikkből. Mivel fontos kérdésről van szó, gondoltam, hogy lerövidítve, kicsit érthetőbben megírom.
Mi is történt? Mi változott meg? Vége van annak az alapvető piaci „logikának”, amely a kötvénypiacot működtette: bankhitel mellett a vállalatok, államok, önkormányzatok pénzhez juthattak jól kiszámítható törlesztési feltételekkel, folyamatos banki kontroll, feltétel módosítás, stb. mellőzésével kötvényt kibocsátva. A befektetők pedig megvásárolhatták ezeket a kötvényeket, bízva a pénzük reálértékének megőrzésében – ha lejáratig megtartották a papírt. Kialakult egy kötvénypiac, amelynek a kamatát a kereslet-kínálat, a hosszú távú várakozások alakították.
Azonban az államadósság finanszírozásának is régóta és egyre inkább színtere a kötvénypiac, és olyan volumenben bocsátottak ki állampapírokat, hogy idővel az államkötvények hozama lett a kockázatmentesnek tekintett, azaz a vissza nem fizetés kockázatától mentes viszonyítási alap, minden más hozam viszonyítási alapja.
Egy állam többnyire nem fog csődöt jelenteni a saját pénzében kibocsátott kötvényeire, ha egyszer ő „gyártja” azt a pénzt. Az persze más kérdés, hogy az adott ország pénzének árfolyama hogyan alakul más pénzekhez képest vagy mekkora infláció lesz a kötvény futamideje alatt: vagyis mennyit veszíthet a pénzünk kötvénybe fektetve.
Korábban közgazdasági alapszabály volt, hogy a jegybank nem nyomtathat pénzt annak érdekében, hogy megmentse a csődtől az államot. Az állami költségvetés és költekezés pedig legyen visszafogott, hogy nehogy túlzottan eladósodjunk, mert akkor jaj lesz… Az új állampapírokat csak magas felárral fogják tudni eladni, és ha nem bíznak az adott államban, akkor senki meg sem veszi azokat. És akkor nagy baj van, nincs más megoldás, segítséget kell kérni, hívni kell az IMF-et.
Amikor még csak egy-két ország és főleg a kisebb világgazdasági súlyt képviselők kerülnek bajba, akkor ez még működik: amikor segítséget kérnek az IMF-től, akkor valójában a legnagyobb országok klubjától kérnek segítséget. De mi fog történni akkor, ha a legnagyobb gazdasági súlyú országok államadóssága száll el és azok kerülnek bajba?
Ilyenkor nem marad más hátra, mint az adott ország pénzéből kezdenek el jó sokat nyomtatni és eladni – akinek csak lehet, amilyen áron csak lehet.
Japán példáján tudjuk nyomon követni, hogy mi is történik ilyenkor. Az 1990-es évek elején egy fantasztikus méretű eszközár-buborék kipukkanása után a vállalati szektor hitelei olyan mértékben épültek le, hogy a gazdasági aktivitás teljes összeomlásának megakadályozása érdekében az állam adósodott el, költött szinte határtalanul.
Az állam a kieső lakossági és vállalati kereslet ellensúlyozására törekedett, továbbá a meggyengült bankok lassú újratőkésítésében is nagy teher nehezedett rá. Állampapírt kellett kibocsátani, mégpedig akkora volumenben, hogy az már ijesztő pénzgyártást jelentett.
A gond igazából az, hogy ezt az élénkítést azóta sem tudták abbahagyni, sőt.
A 2008-as válság következményei
Az Egyesült Államokban és az euró övezetben a 2008-09-es válságig kellett várni, hogy a jegybankok a teljes összeomlás vagy a korábban tiltott pénzgyártás beindításának dilemmájával (Mennyiségi lazítás- QE programok) szembesüljenek. A Fed nem nagyon dilemmázott, nagyban nyomták a pénzgyártást, de aztán idővel próbálták abbahagyni. Európában később indult be ez a pénzügyi lazítás és mire éppen abba hagyták volna, az USA ismét belekezdett a pénzkibocsátásba.
Jegybanki reakciók a járványhelyzetre
A koronavírus-járvány által kiváltott gazdasági katasztrófa megelőzése érdekében a nagy jegybankok rendkívüli gyorsasággal léptek rendkívül nagyot: bejelentették, hogy annyi kötvényt fognak a pénzpiacokon vásárolni, amennyi szükséges és a kamatokat is tovább csökkentik.
De mit is vásárolnak a jegybankok ilyen bőszen? Nem történik más, mint állampapírokat vásárolnak, amivel közvetlenül finanszírozzák az állam eladósodását!
A folyamat olyan méretűvé vált, hogy a kötvénypiacokon már az állampapírok mesterségesen „kitalált” (nulla közeli) kamata határozza meg a hozamszintet – vagyis a piac megszűnik, hiszen nem a kereslet-kínálat, hanem az állami akarat határozza meg a kamatszintet!
A koronavírus-járvánnyal ezt a helyzetet alakítja ki a Fed és az ECB is, de még ennél is érdekesebb, hogy a kisebb országok jegybankjai is aktív élénkítésbe fogtak. A dolog attól válik igazán veszélyessé, hogy az állam a kötvénykibocsátással szerzett pénzt sokféleképpen is felhasználhatja: megsegítheti a bajba jutott lakosságot („helikopter pénz”), egész ágazatokat támogathat, állami nagyberuházásokat finanszírozhat és szinte bármire elköltheti ezt a pénzt – annak hatása aztán különböző gazdasági sokkokat, torzulásokat okozhat. Nézzük meg, hogy a világ és a legnagyobb gazdaságok eladósodása hol tart.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a jegybankok nem csak az államot finanszírozzák meg ilyen módon, hanem közvetlenül adnak hitelt a vállalatoknak, vásárolnak például jelzálogkötvényeket is, amellyel az építőiparban hajtanak végre élénkítést egy mesterséges kamatszinten.
A korábbi tabuk ledőlnek, a kettős bankrendszer hitelezési folyamata már a múlté, a jegybank szinte korlátlanul fog vásárolni vállalati kötvényeket, államkötvényt, jelzáloglevelet, bármire hajlandó csak élénkítse a gazdaságot. Az, hogy ezzel a mérlegfőösszegét növeli mérhetetlenül és visszavonhatatlanul, az senkit nem zavar.
Tehát az államok és a nagyvállalatok adóssága a monetáris politikai céloknak megfelelően árazódik át, szűnnek meg a piaci viszonyok. Természetesen ez a pénzteremtés a gazdasági összeomlás idején nem tud inflációt okozni, de a válság után sem lehet majd ennek a durván megnövekedett adósságállománynak a kamatát emelni, hiszen az megfizethetetlen lesz ilyen hatalmas adósság esetén!
A szellem már nem fog visszamenni a palackba!
A hosszú távon reálhozamot biztosítani képes, jó minőségű kötvények világának, és a csődkockázat piaci alapú árazásának vége, jó eséllyel közös sírba temetik őket a kétszintű bankrendszerrel.
