Ha az infláció alacsony és az átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest folyamatosan zuhan, emiatt minden nyugdíjas a relatív elszegényedés csúszdáján siklik egyre lejjebb.
Ráadásul Magyarországon nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, és a nyugati országokhoz képest erőtlen az önkéntes megtakarítások pillére is, ezért az állami nyugdíjrendszernek szinte kizárólagos szerepe van az időskori anyagi ellátás biztosításában – így egyértelműen kulcskérdés a nyugdíjemelés módszere.
Leszakadás és szétszakadás a nyugdíjasoknál
A magyar nyugdíjemelés rendszere egyre több nyugdíjas szervezet szerint méltánytalan, több okból is:
- egyrészt csak az inflációtól függ, így egy növekvő gazdaságban gyorsuló tempóban leszakadnak a nyugdíjak az átlagkeresetektől, vagyis egyre inkább szegényednek a nyugdíjasok,
- másrészt egységes százalékos mértéke van, így a kisnyugdíjasok száz forintokban, a nagyobb összegű nyugellátásban részesülők viszont ezer és tízezer forintokban mérhető nyugdíjnövelésben részesülnek, emiatt egymástól is egyre inkább elszakadnak a nyugdíjas társadalom tagjai,
- harmadrészt az infláció számítása is sok tekintetben kételyeket ébreszt a nyugdíjas társadalom tagjai körében, hiszen az általuk érzékelt szubjektív infláció mértéke minden esetben magasabb a hivatalos nyugdíjas fogyasztói áremelkedés kimutatott mértékénél.
A nyugdíjemelés mértékét a nyugdíjtörvény határozza meg, tehát bármely változtatáshoz törvénymódosításra van szükség. Ha a nyugdíjas társadalom e tekintetben valódi eredményt akar elérni, akkor egységesen kell fellépnie.
Hogyan számítódik a nyugdíjemelés?
2012-től a nyugdíjakat minden év januárjában az emelés évére a központi költségvetésről szóló törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni. A nyugdíjtörvény szerint az adott év novemberében pótlólagos nyugdíjemelésben részesülnek a nyugdíjasok, ha a KSH inflációs adatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladná a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok. Ha a KSH által utóbb kalkulált emelés és a januári növelés közti különbség kisebb 1 százalékpontnál, akkor az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt, és a havi különbözettel növelt összeg lesz a következő évi emelés alapja.
2010 ELŐTT TÍZ ÉVEN ÁT A SVÁJCI INDEXÁLÁS SZERINT EMELTÉK A NYUGDÍJAKAT, VAGYIS FELE-FELE ARÁNYBAN KALKULÁLTAK A VÁRHATÓ ORSZÁGOS NETTÓ KERESETNÖVEKEDÉSSEL ÉS AZ INFLÁCIÓVAL.
Ez azonban akkor iszonyúan drága, s így fenntarthatatlan megoldásnak bizonyult, pedig ezzel legalább részben meg lehetett előzni a nyugdíjak értékének leszakadását az aktív korúak keresetétől. nyugdíjemelésre került sor.
A magyar nyugdíjrendszer 2012-ben kifejezetten a kiadások mérséklése érdekében tért át a nyugdíjemelés tekintetében a tisztán inflációkövető indexálásra, vagyis a várható áremelkedésnek megfelelő nyugdíjemelésre, a bevezetés évében és a következő két évben (elsősorban a rezsicsökkentés pozitív mellékhatásaként) mégis felülbecsülték az infláció mértékét, így a nyugdíjak az áremelkedésnél nagyobb mértékben növekedtek.
Az inflációs felülbecslés miatt 2014-ig több, mint 8 százalékkal emelkedett a nyugdíjak reálértéke, annak ellenére, hogy az emelés csak az infláció mértékét követte. Ez az “aranykor” azonban gyorsan megszűnt. Attól ugyan nem kell tartani, hogy visszatér a nyugdíjak 1990-es évtizedre jellemző drámai értékvesztése – a havi átlagos ellátás reálértéke 2001-ben 16 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1990-ben –, de a reálérték-növekedés bizonyosan megállt és ez a jelek szerint így is marad, miközben a nyugdíjak relatív, vagyis az országos nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóereje gyorsan csökken.
A nyugdíjemelés ára/költsége
A nyugdíjemelés a jelenlegi fékezett formájában is rengeteg pénzt emészt föl. Az ONYF állománystatisztikái alapján a nyugdíjemelésre jogosultak száma (a kétmilliónál néhány tízezerrel több öregségi nyugdíjas – ideértve a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő több, mint 130 ezer hölgyet is -, plusz az egyéb emelésre jogosító ellátásokban részesülők) összesen közel 2,6 millió embert ölel fel. Közülük az öregségi nyugdíjasok nyugellátásának átlaga a 2021. januári 3%-os emelés után közelíti a 150 ezer forintot, a medián öregségi nyugdíj pedig a 130 ezer forintot.
A kicsivel több, mint 3900 milliárdos idei nyugdíjkassza alapján egyetlen százalékpontnyi növelés is közel 40 milliárd forintba kerül, vagyis 3%-os növelés több, mint 120 milliárd forintos kiadást jelent – ami beépül a nyugdíjak összegébe. Viszont az is teljesen igaz, hogy ha a nemzetgazdasági átlagbér a jelenlegi tempóban (évi 8-12% közötti mértékben) nő tovább, akkor a nyugdíjaknak a – csak inflációval korrigált – vásárlóértéke drámai mértékben zuhan az aktív korúak keresetéhez képest.
Egyszerű példa: ha minden évben 3%-kal nő a nyugdíj, miközben 10%-kal nő az átlagbér, akkor 100 forintra vetítve az első évben a nyugdíj 103 forintra, a kereset 110 forintra nő. A második évben a nyugdíj 103 x 1,03 = 106,09 forintra, a kereset viszont 110 x 1,1 = 121 forintra nő. Az első emelés utáni 7 forint különbség a második emelés után már a duplájára, 14,91 forintra nő, és így tovább, minden évben nyílik az olló.
A nyugdíjprémium vagy a nyugdíjasoknak ajándékozott korábban 10 ezer forintos Erzsébet-utalványok, 9000 forint értékben kiosztott rezsiutalványok ezen a gondon nem enyhítettek, mert a nyugdíjprémium is (ha egyáltalán jár az adott évben) és bármely utalvány is (ha egyáltalán megszavazza a kormány az adott évben) csak egyszeri juttatás, ami nem épül be a nyugdíjak összegébe.
Persze ha az infláció meglódul, akkor gyorsabban nőhetnek a nyugdíjak (bár abban az esetben, ha az előrejelzés alacsony, mint idén is, akkor a nyugdíjasok tényleg „hitelezik” bizonyos értelemben az államot, hiszen az emelési kompenzációra a tényleges infláció tükrében csak novemberben kerülhet sor), viszont ha gyorsabban nő az infláció, az jellemzően aránytalanul sújtja a nyugdíjasokat – amint ezt minden idős honfitársunk minden bevásárlás során tapasztalja.
A most bevezetett 13. havi nyugdíj visszaépítésének folyamata jelentősen javít a nyugdíjasok helyzetén, és ha az adott évi plusz juttatást az adott évi nyugdíj 12 havi összegéhez viszonyítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag visszaépül a vegyes indexálás révén történő nyugdíjemelés, hiszen minden heti plusz nyugdíj hatása olyan, mintha 2 százalékponttal emelné éves szinten a nyugdíjakat.
2024-től így minden évben az akkor esedékes inflációs emelésen felül további 8% emeléssel egyenértékű a 13. havi nyugdíj. Persze az egységes százalékos mértékű inflációs emelés kapcsán említett szétszakító hatást a 13. havi nyugdíj visszaépítése drámai mértékben fölerősíti, miután mindenki a saját nyugdíja mértékében, felső összeghatár nélkül kapja a 13. havi nyugdíját. Mindez 2024-től egy teljes havi plusz összeggel, vagyis átlagosan 320 milliárd forinttal növeli majd minden évben a nyugdíjkiadásokat. (A nők kedvezményes nyugdíja is évente ennyibe kerül.)
Nyugdíjak emelése a fejlett világban
Németországban az aktuális nyugdíjérték (aktueller Rentenwert) összegét az aktuális nyugdíjérték mint szorzótényező révén befolyásolja a német gazdasági fejlődés éves alakulása. Az aktuális nyugdíjérték megegyezik annak a havi nyugdíjnak az egy nyugdíjpontra eső összegével, ami egy átlagkeresőt illetne meg a tárgyévben. (A keletnémet területekre 2025-ig más aktuális nyugdíjérték érvényes, mint a fejlettebb nyugati területekre.) Az átlagkeresetet a Nemzeti Számlák alapján határozzák meg. A törvény garantálja, hogy a tárgyévet követő évi aktuális nyugdíjérték semmilyen esetben sem lehet kisebb, mint a tárgyévi aktuális nyugdíjérték.
Ha ezt összevetjük a hasonlóan gazdag Ausztria állami nyugdíjrendszerében célként kitűzött 80%-os helyettesítési rátával a legalább 45 éves biztosítási időtartamot felmutató 65 évesek esetében, látszik a két ország nyugdíjfilozófiája közötti eltérés: az osztrákok szerint az állami nyugdíjnak önmagában biztosítania kell az idősek számára a megfelelő megélhetést (e tekintetben hasonló a magyar nyugdíjfilozófiához), a németek szerint viszont az állami nyugdíj csak az egyik összetevő az időskori megélhetés biztosításában, a másik két összetevőnek – foglalkoztatói nyugdíj, magánnyugdíj – is kiemelt szerepet kell játszania.
Például 41 év szolgálati idő után a férfi átlagnyugdíj Auszriában 1800 euró körül, Németországban 900 euró körül alakul, míg a hölgyek átlagnyugdíja Ausztriában 1200 euró körül, Németországban mindössze 600 euró körül ingadozik! Ráadásul az osztrák nyugdíjat évente 14 alkalommal, a német nyugdíjat viszont csak 12 alkalommal fizetik.
2025 egyébként nagyon fontos év lesz a német kötelező nyugdíjbiztosítás történetében, mert 2025. január 1-jétől válik egységessé a rendszer: megszűnik a keleti és a nyugati területek eltérő kezelése. Mindenképpen célszerű hangsúlyozni, hogy a német nyugdíjfilozófia nem kizárólag az állami kötelező nyugdíjrendszerre építi az idős évek anyagi biztonságának megteremtését, hanem kiemelt szerepet szán az állam által is támogatott foglalkoztatói és egyéni nyugdíjbiztosítási megoldásoknak is. A nyugdíjnövelés 2020. április 6-ától a bérnövekedés alapján 3,9 százalék volt, 2021. április 6-ától viszont a garantált 2,5 százalék lett, mivel a bérek és az infláció 2020-ban visszaesett a koronavírus pandémia hatása miatt.
Nem csak a nyugdíj összege számít
A nyugdíjemelés valódi megoldása semmiképpen sem egyszerű feladat. Az infláció, a bérnövekedés, a GDP alakulása, a járulékbevételek hullámzása mellett figyelembe kell venni a nyugdíjas társadalom belső rétegezettségét, az egyes rétegek eltérő lehetőségeit és szükségleteit, az egyes nyugdíjas korcsoportokat érintő nyugdíjmegállapítási és nyugdíjkarbantartási méltánytalanságokat is.
A mai inflációs nyugdíjemelés egyrészt egyre inkább leszakítja a nyugdíjak vásárlóértékét a nemzetgazdasági nettó átlagkereset értékétől – ami a teljes nyugdíjas társadalom relatív elszegényedéséhez vezet -, másrészt a nyugdíjas társadalmon belül is gyorsan mélyíti a megosztottságot, szétszakítja egymástól a nyugdíjasokat.
Természetesen az is igaz, hogy a nyugdíjrendszer csak egyetlen – bár nagyon fontos – tényező a méltó nyugdíjas élet biztosításában. Az európai idősek számára majdnem minden tagállamban a nyugdíjak jelentik a fő jövedelemforrást, az időskori életszínvonal azonban egy sor olyan tényezőtől is függ, mint az ingatlanbirtoklás, a felhalmozott vagyon, a nyugdíjcélú megtakarítás, az egyéb ellátásokhoz (például lakhatási vagy fűtési támogatáshoz) és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a nyugdíjasok számára is könnyen elérhető foglalkoztatási lehetőségek.
Alapvető tényező az is, hogy a nyugdíj lehetővé teszi-e a nyugdíjasok számára az életkor előrehaladtával óhatatlanul fokozódó egészségügyi, szociális szolgáltatási és tartós ápolási, gondozási igényeik megfelelő kielégítését. A nyugdíjas életminőséget nemcsak pénzügyi összetevők befolyásolják, hanem – a családi kapcsolatok erőssége vagy gyöngesége mellett – az is, hogy a lakóhelyén milyen a közlekedés, milyen könnyű elérni az élelmiszerboltot, az orvosi rendelőt, a gyógyszertárat vagy a kórházat, mennyi idő alatt ér ki hozzá a mentő, van-e nyugdíjasok részére találkozási lehetőség, van-e bentlakásos idősellátó intézmény a közelben, és így tovább. Mindazonáltal két és félmillió honfitársunkat szegényíti tovább évről-évre, ha nem változik a nyugdíjemelés módszere. Nem kellene megvárni, amíg a relatív jövedelmi csúszda alján a nyugdíjasok tömegei fájdalmasan becsapódnak a szegénység sivár földjébe.
Farkas András portfolio.hu -ban megjelent cikke alapján
Kérje segítségemet egy személyre szabott nyugdíj célú megtakarítási program kialakításához.
dr.Tatár Attila
info@bankweb.hu
0620/462-8850
