A feltett kérdésre elsőre nagyon egyszerű válaszom van: tapasztalatom szerint a legtöbben azért végeznek egyetemet, mert szeretnek tanulni, nem akarnak fizikai munkát végezni és kifejezetten vonzza őket egy adott – csak diplomával végezhető – szakma. Tehát a kérdésre nem adnak és nem is kell pénzügyileg megalapozott választ adni.
Ennek ellenére fontos kérdés lehet sokak számára, hogy a diploma megszerzése után vajon milyen anyagi körülmények között fognak élni és azon kívül, hogy szeretik azt, amit csinálnak, vajon mennyire lehet belőle megélni? A cikkben csak általános gondolatokat fogalmazok meg, mindenki készítse el a saját konkrét feltételeinek megfelelő „számítást”.
Lássuk az egyetem költségeit
Azok számára, akik képesek és hajlandóak beletenni azt a sok energiát, ami az érettségihez, felvételihez szükséges, úgy számolok, hogy gyakorlatilag nincs tandíj. 16 évesen elkezdhet valaki dolgozni, de talán nem tévedek sokat, ha úgy gondolom, hogy adott esetben a szülők boldogan finanszírozzák az érettségi megszerzéséig a gyermekük tanulását és ezzel az időszakkal most nem számolnék.
Ha sikeres volt a felvételi, akkor ideális esetben sikerül államilag támogatott képzésre bekerülni, így a tandíjjal sem kell számolnunk. Fizetős egyetemekre csak akkor érdemes menni, ha az adott szakmai képesítés megszerzésével valami nagyon egyéni életpálya nyílik meg előttünk, egyértelmű, hogy azt a szakmát egy életen keresztül művelni szeretnénk.
Tehát a döntés elsősorban nem anyagi természetű. (Ennek egyébként szerintem ma már nagyon kicsi az esélye, általában egy-két komolyabb pályamódosítás ebben a rohanó világban azért szükségszerű.)
A kisebb kiadások közé tartozik a lakhatás, melyre az egyetemi kollégiumok általában remek lehetőséget biztosítanak (jó tanulóknak vagy szociális alapon rászorulóknak főleg). Lakni egyébként is kell valahol, de azok számára, akik csak albérlettel tudják az egyetem alatt a dolgot megoldani, ez elég komoly kiadás lesz! Az étkezést nem veszem figyelembe, hiszen függetlenül a tanulástól enni kell valamit, bár otthon a családi kötelékben maradva, több emberre főzve ez biztosan olcsóbb, mint másik városban kész ételeket vásárolni.
Ezen kívül vannak további kisebb költségek, de ezek általában kisebb tételek: tankönyv, nyelvvizsga, taneszközök, stb. Ami azonban nagyon fontos és hajlamosak vagyunk nem számolni vele, az a kimaradt/elmaradt jövedelem. Ugyan egyetem mellett van lehetőség munkát vállalni, de a tanulással töltött idő mindenképpen úgy értékelendő, hogy ez alatt megkereshetnénk egy összeget, ami most kimarad: ezt hívják a „tanulás alternatív költségének”.
Ezt én most évi 2 MFt-tal számolom az egyszerűség kedvéért. Összesen tehát az egyetemi képzés 6-7 millió forintba kerül, ha állami finanszírozással számolunk. De természetesen sokkal pontosabb számítást készíthetünk konkrét adatokkal, most csak a fontosabb szempontokat szerettem volna összegyűjteni.
Lássuk a bevételeket
A bevételi oldalon lehet számolni ösztöndíjjal (tanulmányival vagy akár szociálissal is). Közel sem könnyű ezt megkapni, intézményenként nagyon eltérő szabályrendszerek vannak. Egyébként is igaz, hogy annak való az egyetem, aki „simán” képes elvégezni és némi ösztöndíjjal számolhat a jobb tanulmányi eredményének köszönhetően.
A valódi nyereség azonban egyértelműen a magasabb keresetből adódik majd. Kétféle megközelítést alkalmazhatunk a diploma értékét más szakmákkal összehasonlítva: – vehetjük a diplomás induló bérét és hasonlíthatjuk egy szakmai végzettséggel, 3-4 éves gyakorlattal elérhető bérhez
– vagy végezhetünk olyan számítást is, amely az első 5 év bérét halmozva hasonlítja össze.
Feltételezve a 6 MFt forintos költséget, havi nettó 166 eFt forinttal magasabb jövedelem szükséges ahhoz, hogy három év alatt megtérüljön a „befektetésünk”, hogy tanulással töltöttük az időnket. Öt éves megtérülés elvárása esetén már nettó 100 eFt forint különbség is elegendő. Ennél hosszabb idővel nem számolnék az összehasonlításnál, hiszen a másik lehetőség egy teljes életpálya összehasonlítás lenne, ami aztán főleg torzítana, hiszen a szakmák közötti különbségek is változhatnak idővel!
A legtöbb egyetemnél megtalálható, hogy a végzett diákok mekkora jövedelemmel kezdenek, illetve mennyit érnek el 3-5 év után. Ezeket összehasonlítva egy medián vagy átlagos jövedelemmel látható, hogy a legtöbb képzés esetén elérhető az az elvárt pénzbeli „prémium”, amit az egyetem nyújthat.
Azonban vannak olyan szakok, ahol a kezdő bér például a garantált bérminimummal (szakmunkás minimálbérrel) egyezik meg, vagy sok szakmánál a jelzett bérek és a valóban elérhető jövedelem között óriási a különbség. A mai körülmények között egy gáz-villany-bármi más szakember havi jövedelme könnyen elérheti a havi 1 MFt-ot, a feketemunka is elég gyakori kishazánkban – szóval az összehasonlítás ezen a ponton rendkívül nehéz.
Sajnos az egyes szakmák társadalmi megítélése nagyon eltérő és elsőre nehezen érthető. Például a pedagógusok alacsony bérezése érthetetlen, hiszen a jövő generációinak „kiművelésében” jelentős a szerepük. Az orvosokról és sok más alul értékelt diplomás szakmáról szintén sokat beszélhetnénk. Mint ahogyan a manapság hiányszakmák (kőműves, gáz-víz-villany és egyéb szerelő, informatikus, stb.) esetében elérhető extra magas jövedelmek egyértelmű kereslet-kínálati normák érvényesülését mutatják.
Mesterszak – érdemes?
További két év elköltése után mesterdiplomával rendelkezhetünk. Kissé lerövidítve a véleményemet azt mondhatom, hogy a legtöbb szakmában én nem ajánlanám senkinek, hogy nappalin végezzen mester szakot. Kivétel, ha valaki tudományos karrierre készül. Ha csak anyagi szempontokat veszek figyelembe, akkor a legtöbb esetben egyértelműen nem éri meg.
Azok, akik levelezőn (vagy egyáltalán nem) végeztek mesterszakot, a karrierjükben jóval előrehaladottabb helyzetben vannak. Ez különösen igaz egy multinál, ahol 2-3 év egy pozíció átlagos ideje, tehát azok, akik mester alatt (vagy helyett) dolgoznak, már a második pozíciójukat kezdik, mire vége a mesternek.
A bizonyításhoz a munkahelyeken időre van szükség, amit a nappalin végzett mesterszak esetén elvesztegethetünk.
Összefoglalva
Tehát egyértelmű véleményem az, hogy általában egy adott egyetemet a legritkább esetben végez el valaki kizárólag a magasabb jövedelmi várakozások miatt, elsődleges az érdeklődés, az, hogy szeressük csinálni az adott munkát! Egy életet ledolgozni úgy, hogy nem szeretjük, amit csinálunk, az a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk – függetlenül az anyagi szempontoktól.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy sokszor nem a diploma miatt keres valaki jobban, hanem a diploma csak kiszűri azokat, akik egyébként is egyéni képességekkel, magas elvárásokkal, tervekkel rendelkeznek. Tehát azok, akik diplomát szereznek, elég gyakran diploma nélkül is magasabb kereseti szintet érnének el.
Sokak szerint az egyetemi képzés legnagyobb értéke nem is a konkrét szakmai oktatásban, hanem annak a jelzésében van, hogy valaki képes elvégezni azt. Az egyetem alatt a konkrét tananyag mellett problémamegoldást, világszemléletet, logikus felfogást, és sok más, az élet számtalan területén hasznos készséget is elsajátítunk.
Az egyetem elvégzése inkább csak egy „licencet” ad az adott szakma elsajátításához – hiszen a valódi szakmai tudást leginkább a gyakorlatban fogjuk megszerezni. Itt pedig már komoly különbségek fognak mutatkozni: pl. egy orvosból lehet átlagos röntgen orvos, de lehet világhírű sebész is.
Gyakrabban hangoztatott érv az egyetem mellett, hogy kapukat nyit meg (értve ez alatt külföldi ösztöndíjat, kapcsolatépítést, bármit). Bizonyos szakmák esetében ennek hatalmas jelentősége lehet – lást az USA-ban az egyes egyetemeket övező „nimbuszt” – máshol ez elérhető a gyakorlatban is vagy nem olyan nagy a jelentősége.
A diplomás munkakörök nagyobb része irodai, ami jó hatással lehet az életminőségre és a várható élettartamra. Lehet, hogy egy festő/bútorszállító jobban keres, mint egy pedagógus, de 50 éves korában komoly egészségi problémák adódhatnak a komoly fizikai megterhelés következtében.
Amennyiben gyorsan megtérül az adott diploma megszerzése, akkor még akár az aktív éveink közepén is megérheti az átképzés, vagy új szakma megszerzése. Ilyenkor azonban érdemes megfontolni a levelező képzést, esetleg azt, hogy vállalaton belül van-e esély átmenni más pozícióba, területre egy rövid képzéssel vagy anélkül. Később sem érdemes abbahagyni a tanulást, de nem biztos, hogy érdemes azt egyetemi keretek között megtenni.
Legyünk vállalkozók?
Egy kicsit első pillantásra elkanyarodok az eredeti témámtól, de fontos kérdés, hogy alkalmazottként vagy saját cégben/vállalkozásban végezzük-e a munkánkat. Látnunk kell, hogy más helyzetben van egy szakember, aki vállalkozóként ugyan úgy a munkáját „adja el” mint egy alkalmazott és a vállalkozó, aki céget épít, működtet úgy, hogy alkalmazottak dolgoznak neki. Tehát a vállalkozás indítása lehet kényszer – adott szakmában ez a szokványos – és lehet az egyéni kreativitás, képesség kibontakoztatásának a terepe.
Készült a konyhakontrolling.hu cikke alapján
