Ezt mindenki tudja. A dolog ott kezd izgalmassá válni, hogy akkor is érzelmeink vezérelnek bennünket, amikor azt gondoljuk, hogy racionálisan gondolkozunk.
Befektetési döntéseinknél gyakran a megérzéseink, a másoktól hallott vélemény alapján döntünk. Ha mégis sorra vesszük az észérveket, akkor azokat az „érzéseinkkel súlyozzuk”, vagyis hajlamosak vagyunk azokat az információkat észre venni, amelyek a már érzelmi alapon meghozott döntésünket alátámasztják.
Vegyünk egy példát, amely segítségével eldönthetjük, hogy nálunk mi a helyzet: Egy csokiszelet és egy rágó együtt 1,1 USD-be kerül. A csokiszelet 1 USD-vel drágább a rágónál. Mennyibe kerül a rágó?
Elsőre szinte mindenki rávágja, hogy a rágó 10 centbe kerül. De hibás a válasz, mert akkor a csokiszelet 1,1 USD+0,1 USD az már 1,2 USD! Némi gondolkozás után adódik a válasz: a rágó 5 cent, a csoki 1,05 USD.
Az agyunk két oldala másképpen működik. Az intuitív agy a megérzések rabja, az elemző agy sokkal racionálisabb. A közkeletű vélekedés szerint az agy jobb és bal féltekéje működik ilyen eltérő módon, azonban a legújabb kutatások szerint a dolog összetettebb: inkább az agy felső és alsó részéről beszélhetnénk. Az intuitív „folyamatok a limbikus rendszerbe (amigdala és talamusz) érkező impulzusok (látvány, hang, illat) alapján születő döntésekhez vezetnek, fordítódnak át érzésekké, mint az öröm vagy félelem és cselekvésre ösztönzik az embert. Oly gyors itt az agy működése, hogy a racionális oldalunk még fel sem fogja, máris cselekedtünk – erre a hétköznapi életben az ember (és más emlős) esetében nagy szükség van, nem véletlenül alakult így.
Egy befektető reggel azt hallja a rádióban, hogy a Dow Jones index 12 683,89 pontról 12 578,03 pontra csökkent, amit a riporter úgy olvas be, hogy a „Dow ma 106 pontot zuhant!”. Reflexív (érzelmi) rendszerünk azonnal reagál a változásra, megemelkedik a pulzusunk, izzad a tenyerünk és ha túl gyorsan döntünk, akkor akár el is adhatjuk a részvényeinket. Érzelmeink az első „pillantásra” nem engednek teret annak a ténynek, hogy a részvényindex igazából csak 1%-ot sem csökkent, ami azért gyakran elő szokott fordulni és nem biztos, hogy ok a pánikra.
Agyunk reflektív (racionális) része a prefrontális (első) kéregben lakozik, és a homloklebeny része. Ez az agy „vezérigazgatója”. A hálózatot kiegészíti még a füleink fölött elhelyezkedő numerikus és verbális információkat feldolgozó hátsó fali kéreg. Ha az érzelmi agyunk képtelen a helyzetet megoldani, akkor kapcsol be a reflektív agy. Itt analitikus gondolkozás zajlik, elemzés, általánosítás, elméletek gyártása. A tudatos agy azonban a nehezen vagy egyáltalán nem megoldható feladatoknál vissza dobhatja a feladatot az érzelmi agynak, hiszen az idő sürget, valamilyen döntésre kell jutnunk.
A két agy közti konfliktus eredménye a következő kísérletnél is tetten érhető. A pszichológusok cukorkákkal töltöttek meg két edényt, a kisebbe 10 cukrot tettek, 9 fehéret és egy pirosat. A nagyba 100 cukorkát, melyből 91-95 volt fehér és a többi piros. A résztvevőknek piros cukorkát kellett húzniuk, a húzás előtt emlékeztették őket arra, hogy a kis tálban 10% a piros cukor, a nagyban legfeljebb 9%. Melyik tálból húztak a résztvevők? A résztvevők kétharmada a nagyobb tálból húzott, sőt, amikor a piros cukorkák már csak 5%-át tették ki a nagy tálnak, még mindig a résztvevők negyede húzott cukrot ebből.
Befektetőként azzal a nem is olyan kis feladattal találjuk magunkat folyamatosan szembe, hogy az agy két rendszerét a lehető legjobb együttműködésre bírjuk. Ha csak az egyik oldalt hagyjuk „szabadjára”, biztosan nem hozunk jó döntéseket, hiszen a pénzügyi kihívásokra nem lehet csak racionális válaszokat adni, szükség van a tapasztalatra, a megérzésre is.
A fenti írás Jason Zweig: „Agyam és a pénz” c. könyvének felhasználásával készült.
