Rosszul indult a január a tőzsdéken, s egyre több az arra utaló jel, hogy egy ideig velünk maradhat a medvepiac.
Ha valaki jelenleg részvénybefektetésekben csücsül, akkor jól teszi, ha nagyon szorít azért, hogy a január a pocsék kezdet ellenére mégis emelkedéssel záruljon az amerikai tőzsdéken. A sok befektetői babona közül ugyanis úgy tűnik, a legtöbb statisztikai alappal rendelkező mondás a Wall Street-en „az amilyen a január, olyan lesz az egész év”.
A tőzsdei kereskedés megtanulható, jöjjön el tőzsde tanfolyamunkra.
A Stock Trader’s Alamanac összesítése szerint ugyanis az S&P 500-as részvényindex tekintetében a januári teljesítmény iránya (emelkedő vagy csökkenő) 75 százalékban meghatározza az év hátralévő részében uralkodó irányt az amerikai tőzsdéken. Az elnökválasztási évek nem módosították az arányt (idén is az lesz) – a 16 legutóbbi elnökválasztási évből 12-ben igaz volt az összefüggés. Ennél még aggasztóbb, hogy 1950 óta a mínuszos januárt kivétel nélkül legjobb esetben stagnálás követte az év hátralévő részében, de volt ezek közül komoly áreséssel járó medvepiac is.
A januári hatástól eltekintve sem adhat okot az örömre, amit a piacokon látni. Tavaly ősszel felhívtuk rá a figyelmet, hogy az augusztusi áresés az amerikai tőzsdéken olyan mértéket öltött, hogy számos tradicionális, a piac közép- és hosszútávú ciklusait leíró technikai elmélet is bejelzett. Ezek szerint ciklikus – több évig tartó – negatív fordulat következett be az amerikai részvénypiacon, s medvepiac indult. Ez – az általános definíció szerint – legalább 20 százalékos csökkenést eredményez a korábbi csúcshoz képest a vezető indexekben.
Ez az S&P 500-as index esetében 2103 pont volt, egy 20 százalékos áresés 1700 pontos indexértéket feltételez, ami a jelenlegi szinthez képest még egy jó 15 százalékkal alacsonyabban helyezkedik el.
A másik ilyen figyelmeztető jel az S&P 500-as index hosszabb távú, 30 napos RSI mutatójának kilengése. Ez ugyanis az esés során olyan mértékű negatív kilengést mutatott, amelyet az elmúlt 15 évben bikapiaci korrekciók esetében soha sem ért el, csak a ciklikus medvepiacok esetén volt jellemző. Ez utóbbi mérőszám egyébként a nyár végi, ősz eleji esést követő emelkedésben is megmutatta jelentőségét. Az utólag már egyre inkább medvepiaci rallynak tűnő emelkedés során ugyanis ugyanez a mutató nem tudott a 60-as szint fölé emelkedni. Az érték a medvepiaci rallyk esetében szintén mindig megálljt parancsolt a felfelé menetekben.
A legfontosabb támaszt középtávon továbbra is a 2014 őszi mélypont jelenti az S&P 500-as indexben, az 1862-1875 pont körüli záróértékek az őszi esésben megfogták az index további zuhanását. Azonban pont az erről történt elpattanással most már egy nagyobb trendfordító alakzat is elkezdett kirajzolódni a vezető indexben – egyelőre egy asszimetrikus fej-vállak alakzat formájában – amelynek törése esetén célár is számolható. Ez pedig az 1870 pontról lefelé egy jó 250 pontot jelent (a „jobb váll” magassága), ami azt jelentené, hogy a mutató az 1620 pontos értékig is eshetne. Ehhez persze az 1870 pont körüli támaszzóna törése lenne szükséges, ami még jócskán előttünk áll.
A fent leírt meglehetősen pesszimista forgatókönyv megvalósulásával akkor nem kellene számolni (mint az már hónapok óta nyilvánvaló), ha az S&P 500-as indexnek sikerülne új csúcsra kimennie, egy 2150 pont feletti zárással letörölhetné a teljes tavalyi rossz teljesítményét. Ennek most kisebbnek tűnik a valószínűsége.
