Baj van a foglalkoztatási politikával

Alapjaiban alakítaná át a magyar foglalkoztatáspolitikát az Együtt új szakmai vitairata. Az ellenzéki párt szerint mára a közmunkaprogram széles társadalmi csapda lett, amiből nincs vagy nagyon nehéz a kitörés. A program részeként megemelnék az álláskeresési támogatás idejét hat hónapra és új eszközökkel segítenék az álláskeresést.

Foglalkoztatási krízis alakult ki Magyarországon a rendszerváltás, de különösen 2008 óta, ma már a magyar társadalom egyik legégetőbb problémájává vált a munkanélküliség, a dolgozói szegénység – mondta Pápa Levente, az Együtt pártalapítványának, a Váradi András Alapítvány kuratóriumi elnöke.

A magyarországi alacsony foglalkoztatás egyik alapproblémája a rossz képzés. Ennek a hosszú távú megoldása nyilvánvalóan az oktatás fejlesztése, de ennek csak 20-30 év múlva lehet learatni a gyümölcseit. A következő évtizedekre is fel kell egy olyan rendszert építeni, amely lehetővé teszi a munkavállalást, ezért jelentősen átalakítanák a munkaügyi központokat és az ellátórendszert.

A Fidesz-kormány válasza a tömeges foglalkoztatási kihívásra a közmunkaprogram kiszélesítése volt, amelyre ésszerű keretek és mérték között szükség van, de ma már a közmunkarendszer csapdahelyzetet állított elő a munkát keresők körében. A vitairat első lépésként bevezetné a hat hónapos álláskeresési támogatás idejét a jelenlegi három hónappal szemben. Egy átlagos magyarnak kéthavi megtakarítása van és három hónapig kap segélyt. Az átlagos álláskereséssel töltött idő ennek megfelelően öt hónap. Amennyiben ez alatt az öt hónap alatt az álláskereső talál (jó) állást, akkor megoldódik az egzisztenciális válsága, ám ha nem, akkor nem marad más, mint a közmunkás foglalkoztatás.

A tapasztalatok és a kutatások szerint, aki ma belép a közmunkaprogramba, az gyakorlatilag kiírja magát a munkaerőpiacról – hisz a kilépési ráta 10-20 százalék. Ráadásul a diplomás álláskeresőknek is el kell vállalniuk a közmunkaprogramban a segédmunkát is – ez esetben a kilépési arány megfeleződik, alig 5-6 százalékos – mondta Pápa Levente.

A közmunkavégzés alatt nem lehet állást keresni, anyagi csapdába is kerül a közmunkás, hisz ez az egyetlen jövedelemforrása – vagyis nagyon sok olyan ember kerül a közmunka világába, aki kis segítséggel el tudna helyezkedni a munkaerőpiacon. Ezért emelné fel az Együtt hat hónapra az álláskeresési támogatás idejét, és azt segély helyett biztosítási alapon biztosítaná. Ma is fizetik a járulékokat a munkavállalók – ezt a pénzt nevesítve különítenék el a biztosításra a Munkaerőpiaci alapon belül. Vagyis az álláskeresési támogatás, ma is biztosítási alapú, ám a kormány ennek a segélyjellegét domborítja ki. Az álláskeresési támogatás, vagyis közismertebb nevén a munkanélküli segély idejét épp az Orbán-kormány csökkentette kilenc hónapról három hónapra – ezzel jelentősen megnehezítve az álláskeresők helyzetét.

A vitairat szerint újra kell szervezni a munkaügyi központokat járási alapon. Az átszervezések együtt járnának képzéssel, hogy a központban dolgozók képesek legyenek az álláskeresők valódi mentoraként működni. Amennyiben a hat hónapos biztosítás lejárta után sem sikerül az álláskeresőnek munkát találnia, önkéntes alapon vállalhatja az együttműködést a munkaügyi központtal, amiért cserébe „együttműködési támogatást” kapnának, amelynek összege megegyezik a nettó közmunkásbérrel. A mentorok felelnének a munkavállalók segítéséért, amennyiben a munkakereső vállalja az együttműködést, ami jelenhet akár átképzést vagy más aktív programban való részvételt.

Jelenleg a foglalkoztatáspolitikára költött keret kétharmada megy közfoglalkoztatásra, és egyharmada aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre. Ezt az arányt fordítaná meg az Együtt. A szóba jöhető támogatások között szerepelhet a bér-, az utazási- és a vállalkozási támogatás. Természetes szolgáltatás lehet a képzés, maradna a közmunka és a tranzitfoglalkoztatás. A tranzitfoglalkoztatás lényege olyan támogatott munkahely biztosítása, amely lehetővő teszi a munkaerőpiaci reintegrációt. A tranzitfoglalkoztatás a kilencvenes években Magyarországon is létezett, ennek lényege, hogy a munkaügyi központ rendel meg foglalkoztatási szolgáltatásokat az ehhez értő nonprofit szolgáltatóktól, amelyek vállalják a képzésben, foglalkoztatásban részvevők hosszú távú munkaerőpiaci elhelyezését. A kilencvenes években ezek a programok biztosították a legnagyobb mértékben a munkaerőpiaci reintegrációt.

A program nettó 133 milliárd forintba kerülne évente úgy, hogy nem számoltak a többletfoglalkoztatás hatásával. Az álláskeresési támogatás hat hónapra való emelése évi 71,4 milliárddal, az együttműködési támogatás pedig 238,5 milliárd forinttal növelné a kiadásokat. Ugyanakkor 158,2 milliárd forinttal csökkenhetnének a közmunkaprogramok költsége, s további 100-120 milliárdot nem kellene kifizetni járadékokra, segélyekre, ám az új rendszer így is évi 133 milliárd forinttal több forrást igényelne. Az Együtt összehasonlításképpen megjegyzi, hogy közel ekkora összeget emészt fel a közmédia állami támogatása és a sportcélú társaságiadó-támogatások.

Forrás: napi.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük