Volt egyszer egy skorpió, oda ért egy folyóhoz és nem tudott átkelni. Megkérte a békát, aki ott élt, hogy vigye át a hátán. A béka azt mondta, hogy nem vihetlek, mert meg fogsz csípni.
A skorpió végül meggyőzte, felmászott a hátára és elindultak a folyón átkelni. A skorpió megmarta a békát és mind a ketten belefulladtak. Utolsó levegőjével a béka megkérdezte, hogy MIÉRT?
A skorpió azt válaszolta, hogy azért, mert én skorpió vagyok, nem tehetek mást, ilyen a természetem.
A történetet már sok adaptációban olvastam, nem a story, hanem a hozzáfűzött értékelések szoktak változni.
Általában arra példa, hogy miért nem változunk. Mások azt emelik ki, hogy ne legyünk skorpiók – mintha választhatna a skorpió….
A béka szempontjából lehetne az a tanulság, hogy soha ne bízzunk senkiben – de azt is tudjuk, hogy ez is butaság lenne…
Sokan azt gondolják, hogy az életünk hosszú, csak rajtunk múlik, hogy hogyan alakul, mivé válunk, mit kezdünk vele. Ha elfogadjuk, hogy skorpiók vagyunk, az azért baj, mert onnantól meg sem próbáljuk a változást. Pedig mi emberek, erre igenis képesek vagyunk. A skorpió lehet, hogy nem….
Van a mesének egy másik befejezése is, én ezt is szeretem, mert ez is aranyos. A sok béka-nem után toppant egyet a skorpió az ízelt lábával és azt mondja: „Akkor jó. B….meg. Majd átmegyek a hídon. (Ez arra szokott mese lenni, hogy ha kérsz, tedd hozzá, hogy légyszi…)
Azt még szeretném a történethez hozzá tenni az állatok védelme érdekében, hogy tudtommal az egészséges állatok csak akkor ölnek, ha szükséges (védekezés vagy kaja miatt). Az ember képes arra egyedül, hogy érzelmek alapján (gyűlölet, irigység, mohóság, stb.) és mindenféle hülyeség mint vallás, kultúra és hasonlók öljön. A saját fajtársát is.
A cikksorozat további részei:
- A boldogság keresése -1
- A skorpió és a béka meséje sokadszor – 2
- Mi az igazság? – 3
- Az igazság és az ego harca – 4
- A halálról – 5
- A szeretet és a hit – 6
A végén lemaradt a forrásként használt könyv: Osho:Zarathustra a táncoló Isten
