Először arra gondoltam, hogy most ajánlok valami laza, vidám, olvasmányos könyvet, de aztán nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a nagy kedvencemet ajánljam olvasásra, amit én már rongyosra olvastam.
Hamvasban azt szeretem, hogy rendkívül művelt, sokoldalú és játszi könnyedséggel nyúl rendkívül komoly témákhoz. Nem sok időt fecsérel a rendszertani, definíciós kérdésekre, csak kiírja magából, ami kikívánkozik.
A filozófia az élet nagy kérdéseire keresi a választ. Ebben a könyvben inkább csak azt fogjuk megérteni, hogy mit és hogyan érdemes inni, hogyan függ össze az evés és az ivás, vagy másképpen az étel és ital kultúrája. Különösen érdekessé tette számomra az olvasást az a tény, hogy Hamvas a háború utáni nélkülözés idején írta ezt a könyvet, amikor ilyen borokra és ételekre még gondolni sem igazán volt érdemes olyan hiány volt.
Jó olvasást kívánok egy kellemes vörösbor társaságában. :)
