Mindig imádtam a történelmet.Érdekeltek a távoli világok, szeretek utazni és sok fontos mondást szem előtt tartok:
A történelmet mindig a győztesek írják. Az a nép, amely elfelejti a történelmét, kénytelen lesz újra átélni azt. Stb….stb….
Ijesztő, hogy az ismert történelem mennyire pici szeletét képes a múltnak felidézni, mennyire leegyszerűsíti és sablonokba kényszeríti az emberiség fejlődésének (vagy inkább ámokfutásának) leírását. Mindig felhasználta az aktuális vezetés a múltat saját legitimitása megteremtéséhez, cselekedetei indoklásához. Ezen a téren semmi sem változott a múlthoz képest.
Sokan nem is tekintik tudománynak a történelmet, azonban más tudományágak eszközeivel a történelem is képessé válhat új ismeretek feltárására. A kérdés csak az, hogy a mai kor vezetői, mennyire akarják elfogadni a múlt „átírását”?
Az egyiptomi sivatag, a mexikói dzsungelek új linear légi felmérései alapvetően változtatják meg a piramisokról gondoltakat.A genetika fejlődésének köszönhetően a népek vándorlásáról is teljesen új kép van kialakulóban. És ez csak egy példa arra, hogy a történelem is folyamatosan változik, új tények segítik a múlt megismerését.
Mielőtt elragad a hév, lássuk a könyvet. „A történelem rejtélyei” egy tanulmánykötet, amelyben több ismert történelmi tényt is megvizsgálnak és elemeznek abból a szempontból, hogy a történetírás vajon helyesen írja le és értékeli az említett híres személyek életét, cselekedeteit és hatását?
Kikről is van szó a könyvben? Marco Poló (vajon tényleg járt Kínában), Raszputyin, Nagy Sándor, a vikingek, Lucrecia Borgia.
Érdekes nyári olvasmány ez a könyv, az Officina Nova kiadásában jelent meg 1998-ban.
