Megtartották a 7. Venture Capital Summit-et, Magyarország őszi kockázatitőke-csúcskonferenciáját. Üzletfejlesztési szakértők, pénzügyi szakemberek és befektetésialap-kezelők előadásait hallhattuk kockázatitőke-befektetésről, a smart money és a kapcsolati brókerek szerepéről, a nemzetközi piacon elérhető lehetőségekről, és arról, hogy milyen hatást gyakorol a tőkebefektetésre az állami szerepvállalás.
Michael Rager, a Deutsche Telekom Capital Partners (DTCP) igazgatója Zoom-előadás formájában tartotta meg előadását. A telekommunikációs cég befektetési programja 2015-ben indult, de mára 70 országot tudhatnak a globális portfóliójukban, és a Szilícium-völgytől Tel Avivon át Dél-Koreáig mindenütt jelen vannak. Ők indították be a LeanIX-et, a Staffbase-t és az Instanát (Németország), a Graphcore-t és az Atom bankot (Egyesült Királyság), valamint a Pipedrive-ot (Észtország).
A koronavírus kockázatitőke piacra gyakorolt hatása kapcsán Rager elmondta: kevesebb az új üzlet, ezért lassúbb a növekedés, ugyanakkor a cégek működési költsége is csökkent, mivel kevesebb rendezvényt vagy utazást kell finanszírozniuk.
Dr. Szűcs Gergely, a Cashline Holding igazgatósági tagja azt a kérdést járta körül, hogy milyen mértékben érdemes belefolynia egy pénzügyi befektetőnek a portfóliócég működésébe. A Cashline élenjáró, saját technológiát vár a finanszírozott cégektől, nem véletlen, hogy a cég portfóliójában informatikai és orvosi eszközök részaránya ma 25-25 százalékot tesz ki, azaz a teljes portfólió felét. Szerinte az iparági fókuszú befektetők a sikeresebbek: nagyobb hozzáadott értéket realizálhatnak és magasabb hozamokat érhetnek el. Pénz mindenki tud adni, ám a smart money nemcsak működési tőkét, hanem üzletvezetési és -fejlesztési stratégiát is biztosíthat, a startupok pedig profitálhatnak a támogatást nyújtó vállalatok operatív tapasztalataiból.
A startupoknak meg kell tanulniuk naggyá válni
Karvalits Ferenc (Wallis) és Wolf László (OTP Bank) beszélgetése a startupok és magánbefektetési lehetőségeket járták körül. Karvalits szerint a befektetők növekedésben érdekeltek, de nemcsak abban: ő is részt vett új üzleti modell bevezetésével járó befektetésekben (Pannon GSM, Foxpost). Wolf elmondta, hogy az OTP ma már inkább portfólión keresztül fektet be egy-egy cégbe, de a digitális területen a méretek miatt is szükség van a külföldi piacra. Azzal Wolf is egyetértett, hogy a kezdő cégalapítók túlságosan bíznak a piacban és a termékben, így befektetőként hideg fejjel le kell húzni őket a földre, és szembesíteni őket a piaci értékeléssel.
Állami szereplők: velük vagy nélkülük?
Szűcs Zoltán, az MFB Invest vezérigazgató-helyettese előadásában a befektetések állami szerepét és részarányát járta körül. Míg Észak-Amerikában szerinte elsősorban a tőkepiac biztosítja a vállalati szektor számára a finanszírozást a kötvény- és részvénypiacokon keresztül, addig Európában inkább a bankokra támaszkodnak. A tőkebefektetések hátrányaival kapcsolatban sok félelem és félinformáció kering. Az állam ezeket eloszlathatja – ehhez sok sikeres állami részfinanszírozású projektet kell felmutatni. Az állami társbefektetés jelentős összegekkel bővítheti ki a meglévő tőkekapacitást, porlaszthatja a kockázatot, ráadásul az állami befektető kiszámítható, így transzparens partner lehet a tőkefinanszírozásban. Az uniós irányelvek szabályozzák, hogy a fejlesztési bankok olyan piacokon dolgozhassanak, ahol finanszírozási hiányosságok vannak (GAP piacok); ezeknek a meglétét külsős szakértők mérik föl.
dr. Oszkó Péter, az Oxo Ventures alapítója szerint a koronavírus-járvány nem egy gazdasági kiindulópontú krízishelyzet volt, ezért okozott sokkot a piacon, és kényszerített ki reakciókat nemcsak a piactól, hanem az államtól is. Ma az inflációs kockázattól nem tartó pénznyomtatás az egyetlen válságkezelési módszer, de hiába a pénzbőség, a GDP-visszaesés a magántőkepiacon is megmutatkozik. A nyilvános piacokon viszont őrület van: a folyamatos pénznyomtatás miatt rengeteg a befektethető pénz, miközben mindenki az eszközértékek zuhanására vár. Úgy látja, hogy az állami szerepvállalás egyre meghatározóbb a kockázatitőke-befektetés világában: a világgazdaság pénzbősége az elmúlt évtizedben nem a magánbefektetőket, hanem az államot vonzotta. Ez természetes folyamat: az állam, mint döntéshozó hisz ebben a piacban, és ha a magánpiac nem elég aktív, átveszi a kezdeményezést. Oszkó szerint a 10 évvel ezelőtti válságot a politikai-gazdasági struktúra okozta; míg ma a tudományba vetett hit, illetve az azzal szembeni kétkedés okoz újszerű folyamatokat.
Mit ér a pénz, ha okos?
Galácz Ábel (Lead Ventures), Horváth Lajos (Eximbank) és Rudas Gábor (Carion Befektetési Alapkezelő) dr. Fenyvesi József Bulcsú moderációja mellett beszélgettek a smart money tőkepiaci szerepéről. Horváth szerint a klasszikus kockázatitőke-befektetés passzív pénz, de a smart money a pénzhez smart befektetőket is társít. A tőke és a tudás együttese hatékonyabb céget eredményezhet; az alapkezelő és az alap akkor sikeres, ha az exitnél magasabb hozamot realizál. Aki smart money-t akar, nézze meg a kiszemelt cég portfólióját, és korábbi eredményeit. A vállalkozónak viszont tudnia kell, hogy miben jó, és azt is, hogy mihez nem ért; aki nem tudja, azzal nehéz lesz együttműködni. A nemzetközi terjeszkedés feladataival nem mindenki boldogul, de ennek a felismerése nem szégyen, hanem a fejlődés kulcsa lehet.
Sok hasznos előadás és kerekasztal beszélgetés zajlott a felsoroltakon kívül a konferencián, azonban egy szintén fontos szempontot szeretnék még megemlíteni.
A szervezők mindent elkövettek, hogy a kialakult járványveszély ellenére biztonságos és mégis a résztvevők számára a személyes érintkezés lehetőségét biztosító konferenciát szerveztek.Nem könnyű ma megtalálni ennek a módját, de ebben az esetben ez azt gondolom, hogy sikerült.
