Egy kicsit el szeretnék szakadni a pénzügyektől. Vannak fontosabb dolgok is, mint a pénz….
A szeretet és az idő
Lehet, hogy több időt töltünk vásárlással, mint a szeretteink meghallgatásával? Mi a fontosabb: a kenyér vagy a jó szó? Mit lehet annak mondani, aki halálos beteg vagy éppen most vesztette el a házát és költözik ki három gyerekkel?
Sokan nem látják, hogy miről is szól az életük valójában, csak élik a szürke hétköznapokat, az ünnepekre sem kapják fel a fejüket. Pedig érdemes néha megállni, kicsit „lecsendesedni”, gondolkozni. Kik és mivel manipulálnak bennünket és csinálnak belőlünk öntudat nélküli fogyasztó robotokat….
Milyen célja van az életünknek? Mi fontos NEKÜNK? Tudjuk-e, hogy hol vannak a fontosabb „viszonyítási pontok” a világban, amihez mérhetjük magunkat és a céljainkat, értékeinket?
Élünk bele a világba, felvesszük a ritmusát akkor is, ha az nekünk már nagyon nem felel meg. Nincs idő semmire, még a szeretetre sem. Pedig az idő urai mi vagyunk és a legfontosabb dolgokra mindig kell, hogy legyen időnk. Ha belegondolunk, akkor valójában semmi más igazi értékünk nincs, csak az időnk. Ezt, mint „csereeszközt” költhetjük pénzkeresésre, tárgyak megszerzésére, de tölthetjük a szeretteinkkel is. A boldogság lehet, hogy nem is más, mint egy harmónia, egyensúly megtalálása, a helyes időbeosztásért kapott ajándék.
Kell a szeretet
Nem csak Karácsony közeledtével szoktam erre gondolni, gyakran eszembe jut, amikor szeretet nélkül élő (vagy úgy látszó) emberekkel találkozom. Hogyan lehet megnyugtatni őket, a túl erős félelmeiket elhessegetni?
Mert az agresszivitás, a szeretet nélküliség mindig a félelemre vezethető vissza. Szerintem szeretetet kell sugározni feléjük, nyugalmat és türelmet. Egy pár sort kell a kezükbe adni, mert az írott szóval bensőségesebb kapcsolatot tudunk kialakítani, mint idegenekkel.
Nehéz évünk volt, immár a sokadik és nem látszik a fény az alagút végén. Sokszor azt érzem, hogy elsodornak és magukkal rántanak a mélybe azok a sorsok, amelyekbe beleláttam. Sokan kerestek meg pénzügyileg teljesen reménytelen helyzetbe került emberek, akik már az öngyilkosság határán álltak és tőlem várták, hogy megoldást találjak a bajaikra.
Túl nagy felelősségnek éreztem ezt. Nem tudtam mit mondani nekik. Csak olyan gondolatok jutottak eszembe, amik ismeretlenül, telefonban, közhelyszerűek, egy idegentől nehezen elfogadhatóak, azt gondolták volna, hogy igazán nem tudok a gondjaikkal azonosulni.
Pedig tényleg úgy látom, hogy mindig van megoldás. Soha sem szabad feladni, mindig van kiút, csak a ránk eröltetett szemüvegen keresztül ez nem látszik. Vegyük le és lássuk másképpen a világot.
Elfáradtam az év végére, gyakran a hallottak bennem is erős félelmeket keltettek, de mindig megráztam magam és arra gondoltam, hogy a legnagyobb bajban fogják az emberek megtalálni egymást. Megfogni egymás kezét és segítenek a bajba jutottakon.
Ez a végső hit adja vissza az emberbe, a szeretet erejébe vetett hitünket.
Karácsonykor a fontos dolgokkal foglalkozzunk
Figyeljünk oda a gyerekekre. Őszinték és tisztaság árad belőlük. Súlyos terheket rakunk a vállukra mire felnőnek, legalább a szeretet képességét és erejét is adjuk mellé. Tanuljuk meg és őket is tanítsuk meg arra, hogy a fontos dolgokat hogyan kell elkülöníteni a lényegtelenektől.
Túl nagy a háttérzaj. Rengeteg az információ, minden termékké vált, amit el akarnak adni nekünk, de hogy nekünk mire van szükségünk… ???
Kényelmesek vagyunk, hajlunk arra, hogy beálljunk a sorba. Pedig mindenkinek magának kell a számára fontos dolgokat kiválasztani és arra koncentrálva élni az életet, mert csak akkor leszünk elégedettek és boldogok.
Boldog Karácsonyt kívánok….
Tatár Attila
www.bankweb.hu
