A ma nyugdíjszerű ellátásban részesülő 2,7 millió idős ember sokkal többet érdemelne az inflációt követő nyugdíjemelésnél, ami a nyugdíjasok fogyasztásánál mért valós áremelkedéshez viszonyítva fokozatos és biztos elszegényedéshez vezet.
Az elmúlt években gyökeres változásokon ment keresztül a nyugdíjrendszer, eltűnt a korhatár alatti ellátások kedvezménye (fegyveres testületek, bányászok, veszélyes munkakörben dolgozók) esetében. De a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj fogalma is törlődött a szótárból. A rokkantakat duplán sújtotta a megszorítás, mert a pénzellátásuk összességében is jelentősen lecsökkent. Ők a legnagyobb vesztesei a nyugdíjrendszerben bekövetkezett változásoknak, mert a rokkant évek jogfenntartó szolgálati idejét is megvonták a rokkant évek teljes időtartamára, visszamenőleges hatállyal is.
Tovább nehezíti a nyugdíjszerű ellátásban részesülők életét, hogy megszűnt a svájci indexálás, amely a mindenkori (januári) nyugdíjemelések mértékének meghatározó eleme volt. Helyette már csak inflációkövető emelésben részesülnek a nyugdíjasok, ami hosszútávon az idősek elszegényedéséhez vezet.
A nők 40 éves jogviszonyú nyugdíjba vonulási „kedvezménye” sikeresnek mondható, hiszen eddig kb. 260 ezren igényeltek így öregségi nyugdíjat, sőt, egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel.
A 2020. évi költségvetési törvényben jövőre 2,8% mértékű nyugdíjemeléssel és 4% mértékű GDP növekedéssel számolnak. Utóbbi, lehetőséget nyújthat arra, hogy 2020. évben is lesz nyugdíjprémium az idősek számára, azonban a nyugdíjprémium, csak egyszeri juttatás, amely nem, vagy alig fedez az idősek számára egy-egy rendkívüli kiadást.
Sajnos a negatív intézkedések hatása hosszú távon is érinti a nyugdíjrendszert és a fiatalok biztosan bele sem gondoltak abba, hogyan kerülnek majd beszámításra az öregségi nyugdíjuk számításánál például a magán nyugdíjpénztári befizetéseik, melyeket elvettek tőlük. Ugyanis, a beígért egyéni nyugdíjszámlák azóta sem készültek el, és valószínű, hogy már nem is fognak.
Az EUROSTAT által nemrég közzétett népesedési jelentés borúlátó prognózisa szerint, az EU tagállamoknak szembesülniük kell pár évtizeden belül a riasztó demográfiai jövőképpel. A magyarok rossz egészségi állapotát tükrözik a halálozási statisztikák is. Az öregségi nyugdíjkorhatár tovább emelése nem lehet a cél akkor, ha a 65 éves nyugdíjkorhatárt úgy érik el az emberek, hogy már 60 év felett megromlik az egészségük. Általában 5-10 évet töltenek el nyugdíjasként úgy, hogy „még aránylag teljes életet élnek”, de a magyarok 75 éves átlagéletkora mellett nem szabadna nyugdíjkorhatár emelésben gondolkodni, mert a munkából, egyből a temetőbe kerülnének az idősek. Ugyanis, nyugdíjas korban, már csak 5-6 évet töltenek el a még valamennyire egészségesnek mondhatóan az idősek.
Nemcsak a rossz egészségi állapotunk aggasztó, hanem a fiatalok elvándorlása is, hiszen többszázezer fiatal él és dolgozik külföldön. Óvatos becslések szerint félmillió és egymillió között lehet a számuk, ami azért is aggasztó, mert ezek a járulékfizetők nem a hazai nyugdíjkasszát és egészségügyi ellátórendszer finanszírozását gyarapítják, hanem idegen országokét.
A kormány szerint is 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer hosszútávon is finanszírozható legyen. A 72 éves nyugdíjkorhatár képtelenség, hiszen a magyarok átlagos életkora 75 év, vagyis mindössze 3 évet tölthetnének átlagosan nyugdíjasként. Az egyértelmű, hogy akkor más megoldást kell keresni, azonban az is biztos, hogy a nyugdíj rendszer hibáinak az árát nem szabad a mai fiatalokkal megfizettetni. A kormány pedig ezt tervezi. Úgy gondolják, hogy az idősek ellátásában a családnak is fontos szerep kell, hogy jusson, a családnak is ki kell venni a részét az idősek ellátásából. Az Alaptörvénybe bele is került a szülőtartási kötelezettség, és az idős, beteg családtagról való gondoskodás, mely az állam felelősségét részben, illetve fokozatosan áthárítaná a családokra.
Az ötlet kimenetele az, hogy az érintett generációkat szembe állítják egymással, ami nem éppen szerencsés társadalmi környezetet teremt. A fiatal családok meg lesznek terhelve a családalapítással, a gyermekneveléssel, az önálló otthonteremtéssel, és a 65 éves korig tartó munkavégzéssel. Az idősotthoni férőhelyek számának növelése sem szerepel az állami tervekben, ehhez nem terveznek a költségvetésben külön tételeket.
Az elmúlt öt évben összesen kb. 12-13% mértékű volt a nyugdíjak emelkedése, ugyanakkor a bérek – évenkénti kétszámjegyű emelkedése miatt – azok összességében 60-65%-al emelkedtek. Ha nem szűnt volna meg a svájci indexálás, akkor összesen 31,1% – 33,7% mértékű nyugdíjemelés járt volna a nyugdíjasoknak! Tehát, a nyugdíjasok mindössze egyharmadát kapták annak a nyugdíjemelésnek, ami valójában járt volna nekik, ha a kormány nem szűnteti meg a svájci indexálás alapján számított nyugdíjemelés mértékét 2013. évtől.
Az igazság az, hogy az élelmiszerek és a szolgáltatások ára, valamint a gyógyszerárak emelkedése messze meghaladja a nyugdíjak emelkedésének mértékét. Tehát a nyugdíjak elértéktelenedésének a folyamatát látjuk, és a nyugdíjminimum sincs sehol olyan alacsony szinten a környező országokban, mint nálunk. (2008. óta nem emelték a 28.500, – Ft/fő/hó összegű juttatást.)
Nyugdíj kérdésben marad az öngondoskodás!
A fenti folyamatokban sajnos nem várható változás, az állam nem tud és nem is akar többet költeni a nyugdíjasokra. Tehát nem marad más választásunk, mint időben gondoskodni magunkról! Ez elég szomorú és kemény helyzet, hiszen minél korábban el kell kezdenünk a „nyugdíj célú megtakarítási programunkat”, mivel egyértelmű, hogy a nyugdíjba vonulás előtti utolsó 10 évben már nem lesz elegendő időnk érdemi pénz felhalmozására, csak ha magasabb összegeket vagyunk képesek megtakarítani. (Erre vonatkozó egyéni számításokat szívesen küldök bárkinek, csak írjon: info@bankweb.hu)
Kérje segítségemet és segítek végig gondolni, hogy az Ön esetében milyen lehetőség adódik a tudatosan választott, biztonságosabb öregkor megteremtésére.
dr.Tatár Attila
0620/462-8850.
