A karantén idején én is végig követtem a trendet: sütöttem kenyeret (még kovászból is!), kakaós csigát, buktát, na jó… egészségesebb kajákat is készítettünk…
Aztán ismét kezembe került a „Legjobb szegedi szakácskönyv”, amit édesanyámtól örököltem. M. Krasznai Elza állította össze.
Nem főztem belőle, de érdekes olvasmány volt: megmutatta, hogy a gasztronómia mennyire kortünet és divat termék egyszerre.
Olyan alapanyagok vannak a könyvben, annyival színesebb volt 100 éve a konyha, hogy alig hittem el. Pár példa,recept:
kucsmagombaleves, böjti rákleves, vese mártással, becsinált békacomb, pácolt fogoly, fenyőmadár nyárson.
Nem is folytatom, de igazi történelmi kalandozás volt…
Ha neked is van hasonló családi örökséged, hát írj róla pár sort…..
