1996-ban jelent meg Samuel P. Huntington amerikai politikatudós A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyve. Minden bejött, amit akkor előre megjósolt….
Huntington nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a világ nem egy történelem utáni lét paradicsoma lesz, ahogy ezt négy évvel korábban Francis Fukuyama állította A történelem vége és az utolsó ember című művében, hanem jövőnket egy új társadalmi formátum, egy, az ösztönök és lokális értékek körül szerveződő társadalom (Huntington szavaival törzsi lét) fogja meghatározni. Ez a nyugati civilizáció szempontjából meglehetősen pesszimista prognózist feltételezi, hogy a különböző kultúrák és civilizációk állandó összecsapásokkal fenyegető konfliktusai lesznek a meghatározó erők a világ formálásában.
A törzsi lét kifejezést Huntington nem a hagyományos értelemben használja, hanem egy adott civilizáció jelölésére. Minden törzs egy önálló civilizáció és kulturális egység. A nyugati civilizáció és a többi közötti konfliktusok és törésvonalak eredetét az amerikai gondolkodó a világvallásokkal hozza összefüggésbe. A legmarkánsabb ellentét a két legmeghatározóbb vallás, a kereszténység és az iszlám között keletkezett már évszázadok óta, és ennek két oka volt. Az egyik, hogy amíg az iszlám a politikát a vallástól elválaszthatatlannak tartja, addig a nyugati kereszténységnél a szekularizáció élesen elválasztja a vallást a politikától. A konfliktus másik oka a vallások hasonlóságában gyökerezik. Az iszlám és a kereszténység monoteista (egyistenhívő), így képtelenek elfogadni egy más istenképet. Mindkét vallás univerzális, mert úgy hiszik, csak ők képviselik az igaz hitet, és meg akarnak téríteni mindenkit, akit hitetlennek tartanak.
Az iszlám létrejötte óta katonai hódításokkal terjeszkedett – erről mi magyarok is tudnánk regélni! –, a Nyugat viszont véres kereszteshadjáratokkal gyarapította birodalmai határait. Így a dzsihád és a keresztesháborúk hasonlóak egymáshoz. Vallásfilozófiailag mindkettő egy teleologikus világszemléletet vall, a történelem lineáris, egy végső cél érdekében történő mozgását, ellentétben azokkal a vallásokkal, amelyek ciklikusnak értelmezik a világ folyását, mint például a buddhizmus. (A teleológia egy végső cél felé orientáló történelmi vagy vallási küldetéstudat.)
A két civilizáció viszonya, amely az utóbbi évszázadban viszonylag konfliktusmentes volt, gyökeresen megváltozott az iszlám fundamentalizmus megjelenése óta. A Nyugat és elsősorban az Egyesült Államok a radikális mozlimok katonai célpontjává vált, és ironikus módon nem azért, mert a keresztény vallás permanens fenyegetést jelentett volna az iszlamistáknak, hanem az előbbi gyakorlati megszűnése miatt. A dzsihadisták szemében a Nyugat hitetlensége, erkölcstelensége és az egész világot behálózó kulturális dekadenciája miatt vált sokkal ördögibbé, mint korábban a nyugati kereszténység. A szekularizáció túlontúl is jóra sikeredett, olyannyira, hogy az EU alapító okiratában a kereszténység mint fundamentális érték nem is található meg.
A World Trade Center elleni támadás volt az első komoly figyelmeztetés. Az ezt követő válaszcsapások sora Amerika és szövetségesei részéről csak megerősítette azt az elméletet, hogy a két egymásnak feszülő civilizáció csak dualista szemmel tud gondolkodni – mi és ők. Irak megtámadása és elfoglalása már egy klasszikus modern keresztesháború jegyében zajlott, de az ezt követő bosszúhadjárat a Nyugatnak valós sikert nem hozott, azt viszont elérte, hogy a Közel-Kelet végképp destabilizálódjon. Az al-Kaida erői Oszama bin Laden halála után elvesztették ugyan befolyásukat és hatékonyságukat, de a térségben egy még náluk is félelmetesebb szervezet nőtte ki magát a sivatag homokjából, az Iszlám Állam, ami ma már ellenőrzése alatt tartja Észak-Irak és Szíria nagy részét, példátlan kegyetlenséget tanúsítva az ott élő síitákkal és keresztényekkel szemben. Végső célja a már említett teleologikus küldetés, az, hogy az egész régiót egy nagy szunnita kalifátus részévé tegye. A térségben zajló háborúk, a túlnépesedés és az éghajlatváltozás óriási mértékű menekülthullámot indítottak el észak felé, a szárazföldön Törökország, a vízen pedig Olaszország és a Balkán irányába.
Közben a civilizált Nyugat nem tesz semmit. Tehetetlen, döntésképtelen az Európai Unió. A szórványos légicsapások az Iszlám Állam feltételezett erői ellen nem vezettek eredményre. De még a keresztények kiontott vére is csak a Vatikánban vált ki erősebb reakciót. A tanácstalan, kontraszelektált Európai Bizottságtól mindössze egy ingatag kvótarendszerre futotta, amely igazából a schengeni határokat védő peremországokat sújtja majd, így Magyarországot is. A plakáttépkedő, a törvénytelenség határait feszegető „liberális humanisták” a gazdasági, az etnikai, a legsúlyosabb kulturális ellentéteket figyelmen kívül hagyva azon erősködnek, hogy a menekültek befogadása ne tagállami, hanem összeurópai ügy legyen.
Az Iszlám Állam az iskolákban bevezetteti az iszlám legerőszakosabb tanainak oktatását. A világhálón hadsereget toboroz a szent háborúra. Mindenben Huntingtonnak lett igaza.
A szerző politológus, filozófus
Forrás: napigazdasag.hu
