A legnagyobb intézményi befektetők – akik hatalmas összegű nyugdíjbiztosításokat kezelnek – kiemelkedő szereplői lettek a tőzsdének. Az USA tőzsdei részvényeinek 70-80%-a van a kezükben.
A legnagyobb intézményi befektetők többek közt a BlackRock, a Vanguard, a Fidelity vagy a State Street. Ők az ismert tőzsdei vállalatok legnagyobb részvényesei. Lássunk egy példát: az Apple részvények 60%-a (más forrás szerint 86%-a) például intézményi befektetők tulajdonában van, kb. 7% a Vanguardé (egyben a legnagyobb tulajdonos), 6% a BlackRocké, 5% a Berkshire Hathawayé, 4% pedig a State Streeté.
A Vanguardnak pl. 2016 végén 6%-a volt a Delta Air Linesban, 6%-a a Southwestben, 6%-a az American Airlinesban, 7%-a a Unitedben, 10%-a az Alaska Airben, 8%-a a JetBlue Airwaysben. Hasonlóképpen, a BlackRock része ugyanezen légitársaságokban rendre 7%, 6%, 6%, 7%, 6% és 7%. A Berkshire és a State Street tulajdona is hasonlóan alakult, valamivel kisebb tulajdoni hányadokkal. A bankok körében is hasonló részvényesi mintákat találhatunk. a Vanguard tulajdonrésze a JP Morgan Chase-ben 6% volt, a Bank of Americaban 6%, a Citigroupban 6%, a Wells Fargoban 6%; ugyanígy a BlackRock része ezekben a bankokban rendre 6%, 6%, 6% és 5% volt. Egy befektetési tanfolyam sokat segít a tőke piacok, tőzsdék megértésében.
Kiszámolták a piaci koncentrációs mutató (HHI) módosított változatát (MHHI), amiben figyelembe veszik a részvényesek horizontális, vagyis egymással versenyző vállalatokban meglévő tulajdonrészét is (ha egy tulajdonos egy adott vállalatban és annak versenytársaiban is tulajdonos, akkor az növeli a módosított HHI mutató értékét). A szokásos, egyszerű piaci részesedések alapján számolt koncentrációs mutató, a Herfindahl-Hirschman index (HHI) 2500 fölötti értékére a versenyhivatalok úgy tekintenek, hogy az iparág erősen koncentrált, és egy ilyen piacon, ha egy tervezett vállalategyesülés az iparág HHI értékét több, mint 200-zal növeli, akkor például az USA versenyhivatala már valószínűsíti a piaci erő növekedését.
Ehhez képest amikor a légitársaságok normál HHI és módosított, MHHI értékeit összehasonlították, akkor kiderült, hogy a horizontális tulajdonlás figyelembevétele a 2014-es piaci részesedések és tőzsdei részesedések esetén átlagosan 2044-gyel adna magasabb koncentrációs értéket, mint a sima HHI,és ez több, mint tízszerese a Versenyhivatali 200-as küszöbértéknek!
Persze a tőzsdei részesedéseket nem egyszerre szerezték, ezért ez az összevetés csak viszonyításra való. De értelmes viszonyítás, tekintve, hogy egy horizontális felvásárlás olyan tulajdonszerzés egy versenytársban, ami egyúttal az irányítás megszerzésével jár, vagyis jellegüket tekintve a horizontális, kisebbségi részesedésszerzések is elmozdulást jelentenek ugyanabba az irányba, mint a felvásárlások, csak a mértékük kisebb.
Mindenesetre a versenyhivatal vizsgálódott abban a kérdésben, hogy a légitársaságok összejátszottak-e az árazási vagy kapacitásallokációs döntéseikben, kitérve a vállalatok saját részvényeseikkel folytatott megbeszéléseikre is. Mivel azonban az iparágon belüli, horizontális részvényszerzés nem sért közvetlenül törvényt, így nem találtak bizonyítékot az összejátszásra.
Ugyanakkor az USA tőkepiaci szabályozását elemző, nem állami kutatóintézet aCommittee on Capital Markets Regulation is megszólalt az ügyben, kijelentve, hogy a közös tulajdonlás versenyellenes következményeire vonatkozó kutatások szerintük nem elég meggyőzőek, és vannak olyan kutatási eredmények is, amelyek nem találtak versenycsökkentő hatást.
A problémával az OECD is foglalkozott tavaly decemberben. Megállapították, hogy az ökonometriai elemzések vegyes eredményeket hoztak. Kérdéses például, hogy a módosított HHI a megfelelő módszer-e ennek vizsgálatára, a közös tulajdonlás valóban jelentős versenyproblémát okoz-e, valamint hogy vajon kezelhető-e egyáltalán ez a jelenség versenyhatósági eszközökkel. Az OECD szervezeten belüli vitában az Egyesült Királyság szakértői ugyancsak felvetik, hogy módszertani problémák találhatók a kutatásokban, de hazai adatokat is felhoznak példának, amiből kiderül, hogy ott is tapasztalható ugyan horizontális tulajdonlás, de annak mértéke kisebb, mint az USA-ban.
Mindenesetre valószínű, hogy hallani fogunk még a témáról, amiben további kutatási eredmények megjelenésére lehet számítani. Még nincs elég bizonyíték arra, hogy a nagy intézményi befektetőknek az egymással versenyző vállalatokban szerzett részesedéseiknek jelentős versenykorlátozó hatása lenne, de biztató, hogy az illetékes hatóságok felfigyeltek a jelenségre, és remélhetőleg időben megtalálják majd az ellenszerét.
Forrás: index.hu
