Az Orbán-kormány kilenc válságadója körülbelül 2.200 milliárd forintot hozott 2010 óta a költségvetésnek, amely révén biztosítani lehetett a költségvetési hiánycél teljesülését.
Az Orbán-kormány 2010 óta előszeretettel nyúl ahhoz az eszközhöz a költségvetési céljainak teljesülése érdekében, hogy egyes szektorokat a gazdaságban átmeneti, vagy annak tűnő adókkal sújt. Az elmúlt öt évben kilenc új szektoriális adót vezetett be, ez volt a pénzügyi szervezetek különadója, az ágazati különadó (2013-tól megszűnt), a közműadó, a telefonadó, a pénzügyi tranzakciós illeték, a baleseti adó, a biztosítási adó, a népegészségügyi termékadó, illetve a reklámadó.
Ezekből 2010 és 2014 között 2.194 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, míg az idei évben a tervek szerint további 546 milliárd forintot várnak. A Policy Agenda szerint látszik, hogy a költségvetés egyre inkább hozzászokott ezekhez az adókhoz, mivel a legtöbb pénzt 2014-ben szedték be belőle (613 milliárd forint). Ez a költségvetés bevételi oldalának 4 százaléka volt, míg 2010-ben ez még csak 3 százalékot tett ki.
A különadók fontosságát mutatja az is, hogy a kormány ezen bevételek nélkül nem lett volna képes 3 százalék alatt tartani a hiányt, amely biztosan gazdasági bukást jelentett volna, főképpen a 2011-2012-es feszült gazdasági hangulatban.
Folyamatos bizonytalanság
A Policy Agenda számításai szerint tizennégy alakalommal változtatták meg az adók mértékét, szabályait, az érintett termékek körét, így ki lehet jelenteni, hogy a válságadók legfőbb jellemzője a kiszámíthatatlanság volt.
Ezeket a változásokat nem csak a gazdasági szereplők tudták nehezen követni, hanem a kormány sem volt képes igazából tervezni. Ezt jól mutatja, hogy 2010-2014 között 1954 milliárd forintot terveztek a különadókból, amelynél 12 százalékkal többet szedtek be. Ennek oka, hogy az elmaradó egyéb bevételek pótlása, vagy az adóbevételek rossz tervezése miatt évközben kellett új különadókat bevezetni, vagy változtatni rajtuk.
Ilyen volt a reklámadó is, amelynek nyomai a 2014-es költségvetésben egyáltalán nem voltak meg, még csak évközben vetették ki. Ugyanakkor ez volt az első eset, amikor az egyik szereplő aránytalan adóztatása miatt a kormány várhatóan változtatásra kényszerül. Az RTL Klubot érintő 40 százalékos, majd 50 százalékos kulcs olyan mértékű volt, melyet sem jogilag, sem politikailag nem tudott védeni a kormány. Már csak azért is problémás volt, mert a reklámadó bevétele a válságadók 0,5 százalékát tette ki, azaz költségvetési szempontból elhanyagolható mértékű a teljes költségvetés szempontjából – írja a Policy Agenda.
A reklámadó egyfajta mérföldkő volt a válságadók terén, mivel ezt követően jelentette be a kormány, hogy a bankadó mértékén is hajlandó lesz változtatni 2016-tól kezdve, amely már nem csak a szereplők közötti terhek átrendezését jelentheti, hanem a teljes szektor terhének csökkentését is.
Ugyanakkor az látszik, hogy a kormány hozzászokott a válságadókhoz, és annak összege már akkora, hogy nehezen lesz leszoktatható erről. Jelenlegi politikai helyzetben nyilvánvalóan nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, hogy a válságadók csökkentése helyett miért nem például a szociális kiadásokat növelik. Miközben ezek az adók lassítják a gazdaság növekedését – vonja le a végső következtetés a Policy Agenda.
Forrás: napi.hu
BankWeb kiegészítés:
A kormány ideológiai okból ragaszkodik az egy kulcsos SZJA-hoz, ami komoly adókiesést és szociális feszültséget okoz. Az egész adóstruktúrát át kell gondolni a különadók lassú, de elkerülhetetlen kivezetése kapcsán, de valójában a látszólagosnál nagyobb a baj, mert a különadókat nem a lukak foltozására, hanem a költségvetés kiadási oldalának drasztikus csökkentésére kellett volna felhasználni.
Vajon a kormány a csökkenő különadó bevételeket milyen elvonásokkal fogja helyettesíteni? Kitől lehet még pénzt elvenni?
