Nem tanultak a múlt hibáiból a lakáspolitika-csinálók, most egy ugyanolyan túlgerjesztett lakásépítési konjunktúra előtt állunk, mint 2001-ben. Annak pedig egyenes következménye volt a 2010-es mélypont, illetve lesz a 2020 utáni visszaesés, és az egyenlőtlenségek konzerválása, vagy akár növelése – állította Varga Dénes gazdaságkutató, a 2017-es építési piaci prognózis készítője az elemzést bemutató sajtótájékoztatón.
Az elemzés fő megállapítása, hogy a 2015. végi lakáspolitikai intézkedéscsomag eredményeként megismétlődik a 2001-es támogatási rendszer bevezetésével gerjesztett konjunktúra, csak éppen fele akkora sem lesz és még fele annyi ideig sem fog tartani. A konjunktúra lezajlása után, 2020-tól pedig ugyanúgy jön a visszaesés, mint a 2010-ben, amikor százéves negatív rekordra zuhant a lakásépítés. Abban azért bízik Varga Dénes, hogy ezúttal megáll 15 ezernél az új lakások számának csökkenése.
A kutató meg van győződve arról, hogy a magyarországi lakásépítés tartós padlóra kerülésében a túlzott támogatási rendszer, a túlgerjesztett élénkítés játszotta a fő szerepet, a válság és a kivándorlás miatti keresletcsökkenés csak másodlagos volt. Nyolcezres lakásépítésre ugyanis más, válság sújtotta országokban sem volt példa. Ráadásul, a 2001-es lakáspolitikai támogatások nyomán jelentős mennyiségű előrehozott kereslet a későbbi években nagyon hiányzott a piacról.
Budapest, Pest- és Győr-Moson-Sopron megye profitált a legtöbbet az élénkítésből, ahol az ezer főre jutó lakásépítés a legjobb időszakban elérte a 6,5-öt. Egy másik csoportban a csúcs 4,5 volt, de jellemzően 3,5-4 között mozgott a fajlagos lakásépítési mutató, míg az ország lakosságának több mint egyharmadát képviselő harmadik csoportban 2,5 alatt maradt az arány.
A kutatás során felmérték, milyen változtatásokra került sor az első lakáspiaci élékítést követő visszaesés óta, illetve, hogy ezek a változtatások csökkentették-e, vagy növelték a fokozódó egyenlőtlenséget. Varga szerint az eredmény egyértelmű: az egykulcsos adó, a családi pótlék befagyasztása és az áfaemelés tovább növelte a regionális szintű jövedelemkülönbségeket, amiket a mostani intézkedések nyomán elinduló konjunktúra hasonlóképp fog érinteni.
A múlt hibáinak ismétlése a múltéhoz hasonló eredményt hoz – állította a kutató. A prognózis a konjunktúra csúcsán, 2018-19-ben közel 20 ezer lakással számol, ez a legjobban reagáló térségben fajlagosan, azaz ezer lakosra vetítve közelít a 3 új lakáshoz, majd 2020-ra már visszaesik 2,4-re. A közepes hatást felmutatóban nem éri el a 2 lakást, ami az országos átlag is, miközben az egyértelműen leszakadónak minősíthető régiókban pedig 0,9-re nő az ezer lakosra jutó új lakások száma. Azaz éppen ott nem fejt ki kívánatos mértékű hatást az ösztönzés, ahol a legnagyobb szükség lenne rá – hangsúlyozza a kutató, aki 2020-ra már nem számol többel, mint 15 ezer körüli új lakással.
A 2001-es csomag túl nagy nyereséget hozott az építési vállalkozóknak és a pénzintézeteknek, a lakosság számára pedig túl vonzóak voltak a támogatások. Ha ilyen szabályozást vezetnek be, kódolt, hogy idővel változtatni kell, ami társadalmilag igazságtalan és rossz hatékonyságú megoldásokhoz vezet – fogalmazott a kutató. A jelenlegi rendszerben azon kell szerinte rövidesen változtatni, hogy egyelőre nem számít, hogy a csokot igénylők korábban éltek-e a támogatással, illetve indokolatlan a két illetve a három gyerekesek közötti ekkora mértékű különbség. Nagy hibának tartja az uniós joghézagot kihasználó ötmilliós áfakedvezményt, valamint azt a tényt, hogy a méltányolható lakásigény fogalma nem játszik szerepet a támogatásban.
Ha az épülő lakások számának növelésétől várjuk a gazdaság élénkülését, akkor a korlátos forrásokat úgy kell elosztani, hogy azokat tegyük fizetőképes vásárlókká, akik különben nem lépnének a piacra. Az egykulcsos adó azonban a legfelső jövedelmi tizedben növeli a jövedelmeket, ahol már rendszerint már megoldották a lakáskérdést, a pluszból nem vásárolnak vagy építenek újabb lakást. Ugyanakkor az a több mint 500 milliárd forint, amibe ez a költségvetésnek kerül, progresszív adóztatás esetén lehetővé tenne egy nulla kulcsos sávot is és egy általános áfacsökkentést. Mindkettő abban a jövedelmi tizedben növelné az elkölthető pénzt, amelyben még jelentősek a lakásigények – vélte Varga Dénes.
Ez a lépés a területi különbségeken is segítene – tette hozzá a kutató, megjegyezve, hogy közgazdászként még soha nem hallott érveket az egykulcsos adó mellett.
Legnagyobb bajnak azt tartja, hogy nincs szakértői véleményeken alapuló lakás- és gazdaságpolitika, hiányzik az ügyszeretet, az olyan nagyságrendű lépéseknek, mint például az egykulcsos adó, nem mérik fel a makrogazdasági hatásait. Olyan szintű az elméleti megalapozatlanság, amit egy átlagember el sem tud képzelni. Ha egy vegyi gyárat úgy üzemeltetnének mint a magyar gazdaságpolitikát, akkor az minden nap felrobbanna – fogalmazott Varga Dénes.
Forrás: napi.hu
