Az amerikai álom vége?

Ismét az adósságplafonba ütköztek

Az USA  szövetségi adóssága jelenleg 16,958 billió dollár fölött jár, és 10 másodpercenként 100 ezer dollárral nő. A politikai erők immár sokadszor nem tudtak megegyezni, így érvénybe lépnek az adósság növekedését megakadályozó intézkedések.

El tudják képzelni mennyi pénzről beszélünk?

Ha valaki tegyük fel már 2000 éves lenne és Jézus születésének napjától kezdve minden áldott nap elköltött volna 1 millió dollárt a mai napig sem lett volna képes 1 trillió dollárt elkölteni.

De ebből a pénzből a Föld minden lakójának adhatnánk 2200 dollárt (480 ezer forintot)….

Amerikában az adósságplafont 1917-ben vezették be, mint egyfajta hitelkeretet, az állam pénzügyeinek könnyebb kezelhetősége érdekében. Akkor 11 milliárd dollárnál húzták meg a határt, ameddig Washington a kongresszus áldása nélkül költekezhetett. Azóta 94-szer emelték ezt az összegkeretet a mostani 16.394 milliárdra, vagyis a kezdeti idők csaknem 15 ezerszeresére. A legelképesztőbb mindebben az állami túlköltekezés és hozzá az adósságlimit növekedésének exponenciális dinamikája. Az adósságplafon százéves történetének első felében 19-szer volt csak szükség a határ emelésére, a második felében viszont már 75 alkalommal.

A hiány mérete és visszafizethetősége

2009-ben még csak 70% körül volt a GDP-arányos államháztartási hiány, mostanra ez a mutató 105,7%-ra emelkedett, vagyis a deficit meghaladja a gazdaság egész éves teljesítőképességét.
De nem csak az adósság maga, hanem annak a folyamatos finanszírozása is egyre nagyobb feladat. A rövid futamidejű államkötvényekre 2012-ben 0,1%-os hozamot fizettek, míg a tíz év feletti futamidejű kincstárjegyek átlaghozama 2,5-3% körül alakult. Ez egy pénzügyi évben tavaly 360 milliárd dolláros bruttó kamatterhet jelentett, ami szerencsés tényező, hiszen az USA adóssága azóta csak növekedett. Az adósságszolgálat lecsökkenése a történelmileg alacsony kamatszint eredménye. Ha azonban a mostani rekordmélységű kamatkörnyezet a válság előtti évek szintjére visszaemelkedne, akkor az adósság finanszírozása komoly nehézséget jelentene.

Forrás: részben www.aranypiac.hu

A gazdasági modell válsága

Az amerikai kormány ugyanazzal a problémával küszködik, mint mindenki manapság a világon, ugyanabba a csapdába került, csakhogy az Egyesült Államok túl nagy, semhogy kívülről meg lehetne menteni, mint például Görögországot vagy Portugáliát.

A probléma tulajdonképpen az utóbbi húsz-huszonöt évben át- és kialakult gazdasági világrend legjobban látható kórtünete, jelzi a megbetegedés határát, amelyen túl esetleg tényleg nagyobb bajok is lehetségesek. Ez a világrend a termelékenységi versenyre épült.

Arra, hogy a dolgozók általában mérsékelt bérkövetelésekkel, a kormányok általában adócsökkentéssel egyengetik a tőke megtérülését. Ennek a következménye lett a lakossági adósságválság, majd pedig az, hogy amikor az állami gazdaságösztönzés és a jegybanki támogatás forrásai és eszközei kimerülnek – vagyis beköszönt az állami adósságválság -, nincs hova visszaadni a gazdasági növekedés fenntartásának feladatát.

Ugyanis a fejlett országokban – amilyen az Egyesült Államok is – a hazai össztermék (GDP) keresleti oldalának kétharmadát a lakossági fogyasztás teszi, vagyis ez a sorsdöntő tényező.Ha a lakosság megfelelően növekvő jövedelem hiányában, nem tudja fogyasztását annyira bővíteni, hogy attól növekedjék a gazdaság, akkor az ösztönzést mesterségesen barkácsoló kormányok és jegybankok előbb-utóbb csapdába kerülnek: a deficit és az adósság csapdájába. Mint most Amerikában.

És az ország lakói régen nem látott nehézségekkel szembesülnek: 40 millió amerikai csak élelmiszerjegyek segítségével képes ételhez jutni. Minden ötödik gyerek nyomorban él.

Meddig és kik finanszírozzák az eladósodást?

2012-ben nőtt a külföldi kézben lévő amerikai állampapír-állomány, meghaladta a 13 ezer milliárd dollárt. Ki vásárolt be leginkább az USA állampapírjaiból?

Az amerikai pénzügyminisztérium adatai szerint a múlt év június végén 13,261 ezer milliárd dollárnyi amerikai állami adósságpapír volt külföldi tulajdonban az egy évvel korábbi 12,440 ezer milliárd dollár után.

Az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője Japán volt, 2012 június végén 1,835 ezer milliárd dollárnyi különböző lejáratú állampapír birtokosa volt.

A lista második helyezettje Kína volt, 1,592 ezer milliárd dollárral, majd a Kajmán-szigetek következett 1,031 ezer milliárd dollárral, a negyedik helyen pedig Nagy-Britannia állt 1,008 milliárd dollárral.

Mikor döbbenek rá és vonják le a kínos következtetést a fenti hitelezők? „A király meztelen” kiállt majd az egyik, a félelem és a pánik pedig elborítja a világot…

Kína és Amerika: múlt és jövő?

Az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje Kína felé jóval meghaladja a 300 milliárd dollárt, ami a mindenkori legmagasabb kereskedelmi deficit két ország között. Az elmúlt évtizedre vetítve az USA kereskedelmi deficitje Kína felé összesen több mint 2300 milliárd dollár. Ez a pénz az amerikai cégeket és munkásokat is gyarapíthatta volna, ami után ezek az emberek adót fizettek volna, ehelyett azonban ez az összeg Kínába vándorolt.

Kína pedig ahelyett, hogy ráült volna erre a pénzre, kölcsönök formájában visszaforgatta, így az Egyesült Államok ma már jóval több mint ezermilliárd dollárral tartozik az ázsiai országnak, sőt, további kölcsönökért folyamodik a már fennálló és egyre növekvő adósság finanszírozására. Jelenleg az Egyesült Államok hozzávetőleg napi 100 millió dollár kamatot fizet Kínának a feléje fennálló adósságok után. Nevetséges lenne azt állítani, hogy az Egyesült Államok adóssága „nem számít”. Tehát a hihetetlen kereskedelmi deficit és a robbanásszerűen emelkedő adósságok eredményeként Kína szisztematikusan gazdagodik, az Egyesült Államok pedig folyamatosan szegényedik.

Egyre halmozódó vagyonát pedig Kína arra használja, hogy hatalmát és befolyását minél több országra kiterjessze a világon.

Mindenki eladósodik: állam, önkormányzat, lakosság

A gazdasági modell került válságba – és nem csak az USA-ban. Európádan is eladósodott több ország, sok önkormányzat és a lakosság is.

Amerikát sokkolta a tény, hogy Detroit csődöt jelentett, de nem ez az egyetlen eladósodott város. A nagyváros hosszú távú adósságát 18,5 milliárd dollárra becslik. A detroiti csőd a maga nemében a legjelentősebbnek számít Amerika történetében. A városban százezer feletti az üresen álló lakások száma (ez a lakások 29 százaléka).

 Makrogazdasági kilátások, munkanélküliség és infláció. Külföldi befektetések, gyengülő forintÖsszegzés

Azért az amerikai gazdaság még ilyen állapotában is erős, politikai és katonai nagyhatalomról beszélünk, tehát az adósság hegy nem azonnal fogja maga alá temetni. Senki sem tudja megmondani, hogy a külföldi befektetők, állampapír vásárlók mikor ébrednek rá, hogy itt a vég, a tőzsdék összeomlása fogja-e kísérni az elodázhatatlan véget, mekkora szerepet fognak játszani benne az önelégült és világtól elrugaszkodott politikusok.

De a folyamat lassan visszafordíthatatlannak tűnik, erre a betegségre nincs egyszerű gyógyír.

 BankWeb megjegyzés:

Milyen befektetés lehet válságálló? Mibe érdemes a pénzünket fektetni, amikor a pénzügyi rendszer készül összeomlani?

Szerintem csak az ingatlan és az arany lehet megoldás.

One Reply to “Az amerikai álom vége?”

  1. Számomra az az érdekes az egészben mintha senki sem venné komolyan a jelenséget.Szentül él mindenkiben a meggyőződés,hogy a „drága jó politikusok” így -vagy úgy,de mégis megegyeznek és akkor minden rendben!!! Megemelik a plafont és megtették amit „megkövetelt a ….” Tulajdonképpen mi is? A hazának nem lesz jó! A népnek nem lesz jó! Senkinek sem lesz jó!

    Igazából csak elodázzák a katasztrófát.Közeleg a következő NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG,esetleg egy újabb háború? -amit köszönhetünk az amerikai kirakatpolitikusoknak? A világ már olyan,hogy nincs lokális válság ha az egy „nagyhatalom” oltárán tör ki.Begyűrűzik mindenhová és újfent a kiszolgáltatott,amúgy is gyenge gazdasággal és labilis belpolitikai háttérrel rendelkező országok fizetnek meg.
    Lassan eljön az idő,mikor belátjuk,hogy a DEMOKRÁCIÁK NEM KÉPESEK IRÁNYÍTANI ÖNMAGUK? A sok érdekellentét ellehetetleníti a demokratikus döntéshozókat,elvesznek a részletekben és nem látják a fától az erdőt?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük